Tod Browning a 30-as években két olyan filmet is alkotott, mellyel beírta magát a filmtörténelem halhatatlanjai közé. Először 1931-ben a Lugosi Bélával felálló Draculát, majd ’32-ben a Szörnyszülötteket.

A Szakállas Hölgy, a Sziámi-ikrek, a törpék, és társaik szörnyű bosszút esküsznek a gyönyörű Cleopatra ellen, aki mélységesen lenézi őket, és az egyik társukat undorító módon kihasználja…

A film a horror toplistákon többnyire előkelő helyen végez, hiszen olyan lépést eszelt ki a rendező, amit szerintem a mai napig nem merne meglépni az emberek 99%-a. Az egész filmet sminkek, trükkök, és maszkok nélkül rendezte meg, ezáltal a szerepekre igazi szörnyszülötteket szerződtetett. No, de mit is takar ez; Láthatunk sziámi-ikreket, törpéket, illetve olyan embereket is, akiknek nincsenek végtagjaik. Ezáltal a film a horror, művészfilm, valamint a dokumentarista elemeket is magában hordozza. A film egyszerre megindító, és félelemfelkeltő, ami miatt Nagy-Britanniában 30 évik be is tiltották a vetítését.

A Szörnyszülöttek egy fontos, mára már elcsépelt üzenetet hordoz magában, ami nem más, mint a „ne, a külső alapján ítélj”, mert a szörny belülről fakad. Persze ez akkoriban nem biztos, hogy elsőre átjött az embereknek, mert a mozi még mondhatni gyerekcipőben járt, így a vásznon látható dolgok fogták meg a nézőt, mintsem a belső üzenet.

A játékidő meglehetősen rövid, hiszen alig több mint 1 óra, de ez akkoriban még elfogadható volt. Azonban mai szemmel nézve a film, meglehetősen unalmas, annak ellenére, hogy sok zseniális jelenettel találkozhatunk benne. Viszont, ha valaki el tud vonatkoztatni ettől, és azt figyeli, hogy Tod Browning mit mert meglépni, akkor nem fog csalódni. A Szörnyszülöttek mindenképpen alapmű, így aki szereti bővíteni a filmes ismereteit, annak kötelező darab. 7/10