Tod Browning legismertebb filmje, a Dracula után hozta tető alá legkülönösebb művét, melyre akár a filmtörténet egyik első igazi botrányfilmjeként is tekinthetünk. És hogy mitől is az? Talán nem is attól, hogy valódi szörnyszülöttek, úgynevezett slideshow freak-ek szerepelnek benne, akiket előszeretettel mutogattak vándorcirkuszokban, hanem a mondanivalója miatt, melyet kegyetlenül vágott a nézők képébe.

Egy különös cirkuszi társulat életébe nyerhetünk bepillantást, mely igen népes tábort vonultat fel a fent említett, valamilyen testi fogyatékossággal élő emberekből. Egyikőjük Hans a jóképű törpe, aki szemet vet a csinos légtornásznőre Cleopatrára. A nő amilyen szép kívül, annyira rút a lelke. Miután tudomást szerez róla, hogy Hans jelentős vagyont halmozott fel, az ujja köré csavarja, és Herculessel, a show erőemberével ördögi tervet eszelnek ki ellene. A szörnyszülöttek pedig revansot vesznek.

Az MGM a Universal horrorok konkurenciájának szánta a filmet, biztosra próbáltak menni így az egyik legismertebb klasszikus szörnymozi rendezőjét is leszerződtették, arra viszont valószínűleg nem számítottak, hogy a címszereplőket valódi, fogalmazzunk így, mutatványosokkal fogja eljátszatni. A stúdió rövid időn belül vissza is hívta a filmet, Angliában pedig az első bemutatót követően 30 évig be volt tiltva. Ezt követően egy Dwain Esper nevű exploitation producer és rendező kezébe került a film, így a hatvanas-hetvenes évek amerikai midnight movie és grindhouse őrülete alatt tett szert igazi kultuszra. A valódi testi fogyatékossággal született szereplők miatt nyugodtan nevezhetjük korai exploitation-nek, és bár a horrorfilm címke lemoshatatlanul rá van ragasztva, ennek ellenére, ha némileg el tudunk vonatkoztatni az elsőre talán mai szemmel is sokkoló látottaktól, lélektani drámaként is tekinthetünk a filmre, melynek mondandója nyíl egyenes és egyszerű. Az úgynevezett szörnyszülöttek mind békés, jó kedélyű, kedves emberek, míg a gyönyörű Cleopatra, valamint csatlósa Hercules, a testi tökéletesség megtestesítői viszont velejükig romlott, gonosz emberek.

Eredetileg a film végén Herculest elkapták majd kasztrálták, és láthattuk volna, ahogy később szopránt énekel, illetve ha minden igaz az is le lett forgatva, ahogy Cleopatrából magukhoz hasonló rémet kreálnak. Ezek a jelenetek azonban sajnos hiányoznak a végső változatból, hiányuk egyébként szembeötlő, a film végi üldözés egyszer csak megszakad, mintha baltával vágták volna a filmet.

Nehezen emészthető, nyomasztó alkotással van dolgunk, nem is igazán szórakoztató, és nem azért mert eljárt felette az idő, hanem a témából adódóan, ám mégis erősen ajánlott darab minden filmtörténeti különlegességek iránt érdeklődő embernek.