[Supernatural Movies]

[játékkritika] Wolfenstein: The New Order

2014. június 14. - Creativ3Form

Es war einmal vor langer zeit in einer weit weit entfernten galaxis...

Amikor egy forró nyári éjszakán, egy hideg sör társaságában újranézel egy 90-es évekbeli akciózúzdát, végig vigyorgod a nosztalgiafaktor jegyében, majd eszedbe jut, hogy mennyivel jobb is ez, mint a mai tucat látványhulladékok, akkor bizony rádöbbensz, hogy öregszel. Úgy gondolom, hogy ez nem csak a filmekkel, hanem a játékokkal kapcsolatban is elmondható, azon belül is pl. a Wolfensteinről. Hiszen erősen kétlem, hogy a Crysison nevelkedett új generációnak vajmi fogalma lenne arról, ki is az a B. J. Blazkowicz. Pedig nem túlzás azt állítani, hogy az FPS szülőanyáról, azaz esetünkben a szülő apjáról van szó. A Wolfenstein 3D a régmúlt játékos társadalmának egyik, ha nem a legmeghatározóbb élménye volt, de ezt a megtisztelő címet a Doom széria első részére vagy, hogy más vizekre evezzünk, a Prince of Persia-ra is rá lehet aggasztani. Egy szó mint száz, ha van olyan játék, amit álmunkból felpofozva is ismernünk kell, akkor az a Wolfenstein 3D. Jó ok, ha csak a 2001-es, Return of the Catsle Wolfensteint ismered sebaj...az is simán befér minden idők legjobb FPS-ei közé. A 2009-es rész már nem igazán, de egy egyszeri kitolást az a rész is mindenképpen megérdemel, mely óta már 5 év telt el, így ideje volt egy új Blazkowicz kalandnak.

 

New Year, New Order

A Bethesda Softworks felügyelete alatt tevékenykedő svéd bandát, a MachineGamest érte az a megtiszteltetés, hogy megalkothatta az új Blazkowicz kalandot, ami a Return of the Castle Wolfenstein, és a 2009-es Wolfenstein történéseit viszi tovább. Blazkowic és társai azt a küldetést kapták 1946-ban, hogy tüntessék el a föld színéről az örült Wilhelm "Deathshead" Strasse generálist, aki brutális, ám meglepő eredményességgel vegyített kísérleteket végez élő embereken, mégpedig a Tesla gépek segítségével. Természetesen ez a küldetés a Mission Impossible égisze alatt született, de hát kik vagyunk mi, hogy megakadályozzuk B. J. Blazkowicot abban, hogy legalább megpróbálja. Viszont bármennyire is burtálisak vagy ügyesek vagyunk, a terv nem sikerül, és Deathshead fogságba ejt minket, és a poén kedvéért megengedi nekünk, hogy mi döntsük el, hogy a küldetés szempontjából két igen fontos társunk közül (Fergus vagy Wyatt) ki maradjon életben, és ki legyen áldozata a brutális kísérletei következő fokozatának. És itt következik be a játék első, igazán fontos morális döntése, ami két, egymástól eltérő idővonalat nyit meg nekünk. Bármelyik társunkat is választjuk, más lesz a játék végigjátszása. Persze nem annyira, hogy két teljesen különböző játékot kapjunk, de jó pár pálya megközelítése valamint végrehajtása más lesz, illetve a rejtett kincsek lelőhelyében is lesznek változatosságok. Ennek köszönhetően a játék elég magas újrajátszhatósági faktorral bír, amiért hatalmas piros pont jár a készítőknek. Márpedig a játék van annyira jó és brutális, hogy bizony azonnal újrakezdjük, ahogy lement az első végigjátszást lezáró stáblista. De ne rohanjunk ennyire előre...miután eldöntöttük, hogy ki legyen a részese Deathshead kis játékának, a menekülésé lesz a főszerep, de ahogy a küldetés, úgy ez sem végződik sikerrel. Blazkowicz buksiját hátulról eltalálja egy nagyobb fajta repesz, aminek következtében 14 évre egy elmegyógyintézetbe kerül, ahol magatehetetlenül, zombi módba kapcsolva éli életét, és tűri, hogy a körülötte sündörgő orvosok, azok közül is a szépséges Anya ápolja. Néha napján megjelennek a náci német katonák, és elvisznek egy-egy beteget a professzoruk kísérleteihez, de ez arrafelé olyan napi rutinnak számít, mint egy átlag embernek reggel elmenni a munkahelyére. Egy napon azonban a németek úgy döntenek, ideje felszámolni eme elmegyógyintézetet, ám Blazkowicz nem ér egyet eme elhatározással. Csodával határos módon pont akkor tér magához a vegetatív módból, amikor át akarják vágni a torkát, és ennek eredményeképpen a vadból, vadász lesz. Miután végigvágja magát egy kisebb hadseregnyi katonán, és kiszabadítja a fogságukból hűséges ápolóját Anyat úgy dönt, ideje megtudni mi is történt, amíg ő "távol" volt. Ám az igazság elég keményen megfekszi a gyomrát. 1960-at írunk, és a németek amellett, hogy megnyerték a II. világháborút, atomot dobtak szeretett hazájára, és társait, valamint az ellenállás összes tagját elfogták, és egy Berlinben kiépített, szuper titkos és jól őrzött börtönbe száműzték. Blackowicz feladata lesz, hogy megkeresse és maga köré gyűjtse a maradék, még szabadon élő de bujkáló ellenállási tagokat, és együtt győzzék le a Tesla gépek által igen csak megerősödött német hadsereget. Itt csatlakozik hozzánk az ellenállás vezetője, Caroline Becker, - aki még a 2009-es epizódban csatlakozott hozzánk - valamint itt találkozhatunk újra azzal a társunkkal, akit az elején nem löktünk Deathshead kezei közé.  A feladat sokkal reménytelenebb, mint 14 évvel ezelőtt, de a cél olyan erős, hogy el se tudjuk képzelni azt, hogy nem viszik véghez.

 

Ami régen jó volt, az most még jobb

A történet és a karakterek tehát adottak, már csak az a kérdés, hogy a játékmenet és a hangulat hozta e az elvárható szintet. Mindenki megnyugodhat, hozta. A játékot teljes egészében átjárja a Wolfenstein érzés, így akit esetleg a trailerek nem győztek meg, az nyugodtan adhat neki egy esélyt. A játékmenet is nosztalgikus érzésekkel kecsegtet, ugyan is nincs élet visszatöltődés, hanem bizony gyógycsomagokat kell keresnünk, de ez igaz a páncélzatunk feltornászására is, valamint a lőszerek se kerülnek rögtön hozzánk, ha átmegyünk felettük, hanem bizony addig kell nyomogatni a használ parancsot, amíg fullra nem szedjük magunkat. Sokaknak persze ez negatívumként hathat, hogy "ne mááááár, ezt így 2014-ben miééééééért" de sztem jó ötlet volt ilyen téren is visszatérni a "régi idők mozijába." Maga a játékmenetet a saját képünkre szabhatjuk, azaz ha lopakodva, sunnyogva, hátulról csendben támadva akarjuk irtani az ellent, akkor lehetőségünk van rá, de ez kockázatos, mivel csak ha egy valaki észrevesz, riasztja a többieket, és onnantól kezdve jön a Rambo mód. Szóval eme stílushoz nagyon körültekintőnek kell lennünk, de az igazat megvallva, a fegyverarzenál okozta bizsergés úgy is arra készteti az embert, hogy márpedig addig adagoljuk az ólmot a nácik arcába, amíg a lőszerkapacitásunk engedi. Tény, hogy a játék vége felé, amikor már erősebbek ez ellenfeleink jól tud jönni, ha láthatatlanok vagyunk, de a kettős fegyverhasználat pl. nagyon jó móka tud lenni, főleg ha már megvan az adott fegyver fejlesztése is. A pályákon ugyan is rengeteg elrejtett nyalánkság van, amik közül az egyik a fegyverek extra kiegészítői. Úgy mint gránátvető, nagyobb zoom, kisebb visszalökés, vagy a modernebb, Tesla technológiával ellátott, futurisztikus fegyvereken, a kevesebb nafta fogyasztás. Az egyik leghasznosabb fegyverünknek pl. rögtön két funkciója van. Az egyik lézerfegyverként funkciónál, amivel láncokat, kerítéseket, vagy különféle fém tárgyakat tudunk elvágni, ezáltal jutván extra lőszerhez, esetleg rejtett kincshez, de néha a továbbhaladáshoz vagy az alternatív útvonalak megnyitásához is remekül szolgál. A másik funkciója támadásra használható, amikor is erős energialöketet küldünk az ellenfél felé, ami az elején csak kábításra alkalmas, de ahogy fejlesztjük, már a szétrobbantás is fekszik neki. Ám emellett különféle trófeák is fellelhetők a pályákon, akár csak a régi részekben, és ezek jó része, helyenként nagyon el van dugva, így érdemes mindig körbenézni, nehogy otthagyjunk valamit. Természetesen hátrányunk nem lesz belőle, és a történetet sem befolyásolja, ha valamit magunk mögött hagyunk, de azért még is csak jobban fest, ha a statisztika mutatónk 100%-on villog.

Visszatérve a lopakodáshoz és a Rambo módhoz...a játék jutalmazza az adott stílust, és ezt nevezhetjük a játék fejlődési rendszerének. Itt most nem XP-t kapunk, ami által ha szinten lépünk, szépen eloszthatjuk a pontokat különféle képességekre. Nem. A stílusod határozza meg, hogy miben lesz Blazkovicz fejlettebb. Ha teszem azt sok ellenfelet nyírsz ki lopakodva, akkor a zajkeltésed csökken. Ha aratva mész végig mindenkin, akkor a fegyvereid sebzése nő, és kisebb lesz a stukkerek visszarúgása, vagy ha fejlövéseket osztogatva, esetleg profi késdobálóként vonulsz végig az adott szakaszon, akkor a pontosságod nő. Jól átgondolt és kidolgozott rész ez, pedig semmi nem indokolta, hogy szükség lenne rá, de mindezek ellenére remekül működik.

Nem mehetünk el azonban szó nélkül a játék negatívumai mellett sem, ugyan is van belőlük azért néhány. Az egyik ilyen, és egyben legfájóbb pont, az a buta MI. Az ok, hogy ha észrevesznek, akkor riasztják a többieket, de a reakció idejük és a térlátásuk néha a nevetséges szintjét súrolják. Konkrétan volt olyan, hogy éppen hátulról cserkésztem be az egyik ellent (na nem úgy), és a tőle kb. 3 méterre álló társa pont akkor fordult meg, amikor kiállt a kés a társa nyakából, és ahelyett, hogy rám rontott volna, szépen visszament abba a helységbe, ahonnan az imént kijött. De olyan is előfordult, hogy rohantam a golyózápor elől, beugrottam egy láda mögé, lebuktam, erre abbamaradt a lövöldözés, és hallottam, amint arról beszélgetnek, hogy hová tűnhettem. Szóval tud érdekességeket produkálni, amik helyenként eléggé le tudják rontani a játékélményt, főleg, ha egy adott szakaszon több ilyen hiba is előjön. De mindezek mellett sajna a grafikus motor se mindig áll a helyzet magaslatán. Az id Tech motor (ami ezúttal az 5-ös számjelzést kapta) sajna még mindig nem nőtte ki a késői textúra betöltődés betegségét, pedig jó pár éve, már a Rage című játéknál is hatalmas nagy bug volt ez, amit úgy látszik azóta se sikerült javítani. És a legnagyobb poén ebben, hogy kénye kedvére jön elő. Valamikor semmi baj, aztán egyszer csak megfordulsz, és hopp...még pár mp erejéig bizony elmosódott, tompa textúrákat látsz. Pedig alapjáraton nagyon szép és látványos az összes helyszín, de ahogy az MI sutasága, így ez is tud rontani az összképen. Na nem annyira, hogy őrjöngve töröljük le pár óra játék után, de azért cuppogások közepette vesszük őket tudomásul.

Véget ért a móka mára, zárul Blazkowicz móka tára

A New Order tehát nosztalgikus, brutális, hangulatos és nagyon cool FPS lett, méltó a Wolfenstein névhez, és bizony fel kell kötnie a gatyáját az idei összes FPS-nek, mert piszok nehéz dolguk lesz, ha hangulatban oda akarnak verni a jó öreg Blazkowicz-nak.

wolfi.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://supernaturalmovies.blog.hu/api/trackback/id/tr416298708

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lazók György · https://filmekapolcrol.blog.hu/ 2014.06.14. 09:00:45

Számomra az újrajátszhatóságot - az egyre laposabb játékmeneten és gyenge boss fightokon túl - azok a dögunalmas töltelékrészek ölték meg, melyekben a bázis környékén kellett kóvályogni mindenféle vackokat keresve a többieknek.

REMY · http://supernaturalmovies.blog.hu/ 2014.06.14. 12:42:29

@Lazók György: Én most ültem neki. Kíváncsi vagyok, melyik vélemény lesz közelebb hozzám. Mondjuk sose voltam nagy Wolfensteines, így lehet kicsit másként élem át az egészet.

ben2 2014.06.14. 21:57:38

A buta MI miatt nem a játékot kell okolni, hanem a hülye játékosokat, akik miatt szándékosan lebutítják. Nemrég volt erről cikk, amiben egy játékfejlesztő elárulta, hogy a csapatmunkában dolgozó, profin taktikázó MI-t rühellték a tesztelők.
Az emberek győzni akarnak.
süti beállítások módosítása