[Supernatural Movies]

[játékkritika] Far Cry 3 - Blood Dragon

2014. július 07. - csaky000

Akik a nyolcvanas, esetleg a korai kilencvenes években élték gyermekkorukat, csodás időszakot tapasztalhattak meg. Élénken él az emlékeimben, amikor kisgyerekként ráleltem apám agyonnyűtt, befőttes címkével ellátott, ám előlem gondosan elrejtett (ha a cipős doboz a szekrény tetején ennek minősül) hangalámondásos VHS kazetta gyűjteményére, és megnéztem a Predatort. Két napig rémálmom volt attól a jelenettől, mikor a végén leveszi a maszkját az a dög, de legbelül éreztem, hogy nekem személy szerint elég volt a Gondos Bocsokból, meg a Pumukliból  és valami hasonlóra vágytam. Furcsa korszak volt ez, ahol nem volt meglepő, ha Schwarzenegger egy egész kanadai fenyvessel a vállán közlekedik a Kommandóban, ahol Stallone egy kisebb ország teljes lakosságát mészárolja le a Rambo harmadik epizódjában, ahol Michael Dudikoff nindzsa is lehetett (vagy éppen színész)! Akkoriban még nem kellett egy Parkinson-kórban szenvedő operatőr, hogy normális akciójelenetet forgassanak, és nem volt szükség számítógéppel meganimálni semmit, mert fogta magát a stáb, és kiutazott a helyszínre forgatni, ha pedig valaminek robbannia kellett, robbant is! Ha megnézzük, manapság már a CGI (meg a 3D) az egyetlen eszköz a moziba csábítani a plebejusok névtelen tömegét. Romantikával emlékszem vissza azokra az időkre, amikor nem csak mi, kis tökösök, hanem apáink is, mikor leültek egy Seagal film elé a pörköltszaftos atlétájuk, sört szisszentve elképzelték, hogy itt bizony Ölve vagy halva a szituáció! A végtelenségig lehetne ecsetelni a filmek, a zenék, a ruhák, vagy éppen a tévéműsorok akkori (ma már megmosolyogtató) varázsát, erről bizonyára mindenkinek van mit, de nem szaporítom tovább a szót, térjünk rá mai cikkünk tárgyára, ami már a címből kiderült, a Far Cry 3: Blood Dragon.

Dragon_Turret.jpg

Nagyon tisztelem az Ubisoft munkásságát, mert az aktuális fejőstehenek kivéreztetése mellett jut idő és energia olyan alkotásokra, mint a Rayman, a Child of Light, a Valiant Hearts, vagy éppen ez a játék. Adva volt ugye a Far Cry 3, mind motor, mind játékmenet tekintetében, ezeken kívül mindent a feje tetejére állítottak a franciák (illetve kanadaiak). Bevallom őszintén, én nem voltam annyira megindulva a Far Cry 3-ért, mint a szaksajtó, igaz a többiért se nagyon. Igazság szerint nem volt benne semmi plusz, ami miatt érdemes lehetett volna szeretni. El kell ismerni, hogy szép volt, nagy volt a tér, Vaas jó arc főellenfél volt, de az igazság az, hogy ezeket (a közös gyökerek okán) a Blood Dragon is tudja, méghozzá olyan stílusosan, hogy miközben fél kézzel fekteti két vállra az alapjátékot, a szabad kezét illedelmesen a szája elé tartja, miközben ásít. A Blood Dragonon kérem szépen látszik, hogy egy valódi szerelemgyermek! Olyan emberek készítették, akik érezhetően éltek-haltak ezért a korszakért, és éppen emiatt olyan tisztelettel idézi meg a kor összes baromságát, hogy nem kiröhögi, hanem velük együtt nevet! Már amikor elindítja az ember fia (vagy lánya), és megjelenik a VHS felvételek elnyűtt videó szalagjainak képelcsúszásaival operáló Ubisoft embléma, már érezheti a felhasználó, hogy valami nagyon tutiba tenyerelt. Miután rákönyökölünk a New Game opcióra, olyan mennyiségű és minőségű nosztalgiával öntenek minket nyakon a kedves készítők, hogy csak kapkodjuk a fejünket, vajon sikerült-e minden utalást, kikacsintást elkapni. Van itt minden, ami szem-szájnak ingere, és naggyá tette a korszakot kérem!

 far-cry-3-blood-dragon-4.jpg

A zenék között rögtön, szinte az elején elhangzik egy kellemes átdolgozás a Terminator főcímzenéjéből, ami pont annyira van átvariálva, hogy értsük, lesz aztán helikopterhez rögzített gépágyúval zúzás, Little Richard Long Tall Sally című számára, ami ha így címről nem is ugrik feltétlen be, mikor meghallja az ember, feláll a szőr a hátán! Összességében elmondható a zenéről, hogy az ausztrál illetőségű Power Glove zenekar közel tökéletes munkát végzett, mert amelyik zene nem akar feltétlen utalni egyik filmre sem, az is megragadja a kor kicsit béna szinti-pop zenéinek grabancát, amiket jellemzően sci-fi filmekhez komponáltak, és újra fogyaszthatóvá varázsolja. Azért írtam, hogy közel tökéletes, mert azért önmagában hallgatva a játék nélkül könnyen csömöre lesz a sok prüntyögéstől az embernek. A játék hangjairól, és a szinkronról ugyanilyen jókat tudnék mondani, a főszereplőt, Rex „Power” Colt őrmestert (istenem, már ez a név is nagyon komoly!) nem más, mint Michael Biehn szinkronizálja nekünk, aki túl sok maradandót nem adott nekünk, de ő bohóckodott a kezdő Arnie mellett a Terminator első részében, és ő volt Hicks az Aliens-ben, neki elég ennyi is az üdvösséghez. Bár külsőre nem öregedett jól a bácsi (nem mintha fiatalon kifejezetten szép lett volna), de itt nagyon jól áll neki ez a szerep. Mindenre van valami orbitálisan tahó, vagy éppen valamelyik filmre kikacsintó beszólása, és ha éppen nincs, akkor is jól dörmögi végig a játékot. Egyébként az ő szereplése kicsit a Mark Hamill-féle Jokert juttatta eszembe, mert a színészek pályája elég hasonlatos.  A többi szinkronszínész nem nagyobb név úgymond, kivéve, ha valaki nem tudja álmából felkeltve az összes játék és rajzfilm összes művészét felsorolni, de rutinos rókák a megszólaltatás tekintetében, és ez a kapott minőségen is szépen látszik.

fc3_blooddragon_d3d11_2013_04_29_22_44_44_32.bmp.jpg

A történet szándékosan nem egy nagy eresztés, ez is kiválóan érzékelteti miről is szóltak az akkori filmek/játékok. A lényeg annyi, hogy az alternatív jövőben, vagy múltban (nézőpont kérdése) 2007-et mutat a naptár, és a Föld nagyon gáz hely lett. Volt itt egy kis nukleáris adok-kapok, amitől nem elég, hogy az egész bolygó szinte lakhatatlan lett, de még óriási színváltós sárkányok is garázdálkodnak! Főszereplőnk és társa Spider, aki gyanúsan hasonlít Sub Zerora, útra kelnek, hogy legyőzzék Sloant, akinek mi más lehetne a célja, mint a világ elpusztítása. Ezen amúgy elgondolkodott már valaki, hogy ebben mi a ráció? Oké, értem mindenkit elpusztítasz a Földön, és aztán mit csinálsz? Na mindegy! Innentől kezdve indul a sok lövöldözéssel és röhögéssel teli küldetéssorozat, megspékelve pár opcionálisan elvállalható misszióval, mint például szabadíts ki elfogott tudósokat, vagy vadássz le valamilyen állatot. Ezeket egyébként érdemes elvégezni, mert a komoly és hatásos fegyverfejlesztéseket csak ezek elvégzése után válnak elérhetővé. A játékba egyébként bekerült egy teljesen felesleges és nem különben érthetetlen pénzszerzési metódus, mégpedig a legkönnyebben úgy szerezhetünk gubát, hogy halott ellenfeleink szívét tépkedjük ki, illetve különböző kreatívan végrehajtott öldöklések után is kapunk némi manit. Nos, a probléma ezzel csupán annyi, hogy pénzszűkében szinte sosem leszünk, főleg, ha szorgosan szaggatjuk ki az elhullottak aortapumpáját, ezáltal teljesen felesleges az egész rendszer. Hála istennek, a szívek tépkedése nem csak erre jó, hanem ezzel tudjuk a Vérsárkányokat rászabadítani bárkire, akinek nem tetszik az arca. Átalakították továbbá a fejlődési rendszert is a Far Cry 3-hoz képest, amíg ott úgy fejlődhettünk, mint egy szerepjátékban, itt minden szintlépéskor kapunk egy tulajdonságot, amit vagy észreveszünk, vagy nem, de mindenképp elolvashatjuk a menüben. Mi van még, mi van még? Ó, igen! Gyűjthetünk VHS kazettákat, régi képcsöves tévéket kutathatunk elő és az egyik tudós haver elszórt noteszbejegyzéseit kaparhatjuk ki a gané alól, de az az igazság, hogy ezeket sosem kerestem egy játékban sem, mert igazából az a véleményem, hogy nagyon nem éri meg. Tulajdonképpen, ha van felesleges időtök, nyugodtan keressétek meg mindet, mert az említett tényezőn kívül nincs vesztenivalótok, de kétlem, hogy száz emberből kettőnél több megpróbálja. Az viszont kifejezetten tetszett, a kihagyott fejlődési fa ellenére is, hogy itt azért jobban érthető az a tulajdonság az alapjátékhoz képest, amikor kijelöljük magunknak az ellenfeleket, mivel itt egy kiborg katonát alakítunk, akinek implantátum a szeme, ott pedig egy mezei turistát, aki akármekkora penge dzsungelharcos lesz, azért az, hogy lássa a fal mögötti ellenfelet, az túlzás. Jó, itt nem különben, de ebben a világban tökéletesen elfogadhatóak ezek a barokkos túlzások.

farcry3blood01.jpg

Egy szó, mint száz, remélem minél többen próbáljátok majd ki ezt a remekművet, mert megérdemli, hogy foglalkozzon vele az ember! Persze azt is megértem, ha valaki egyből szemrákot kap a látványvilág túlzó neon világításától, és valljuk be, itt is csak lövöldözni kell, mint a barmok, néha lopakodni (bár érdemesebb inkább így likvidálni az ellenfeleket!), de játékmenet terén nem váltja meg a világot. Ámbátor a minap láttam valamelyik magazinban, hogy manapság két ezer Forintért fejbe dobnak eggyel, annyit meg bőségesen megér, mert kiváló szórakozás! 9/10 

A bejegyzés trackback címe:

https://supernaturalmovies.blog.hu/api/trackback/id/tr736480147

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Creativ3Form 2014.07.07. 11:37:49

Nagyon adom, hihetetlen jó kis játék lett. Pedig nem igazán csigázott fel, de adtam neki egy esélyt, és alig bírtam abbahagyni. :-D Hangulatilag, zeneileg, rendezésileg, mindenhogy egy hatalmas adrenalin bomba. Helyenként sírtam a röhögéstől. :-D
Jó kis írás lett, meghozza a kedved hozzá...vagy az újrázáshoz. :-)

Túrós (törölt) 2014.07.07. 12:59:10

Valóban kvajó volt. Legalább felhúzták azt a hihetetlenül béna alapjáték Farcry 3-mat vele

Creativ3Form 2014.07.07. 18:45:45

@Túrós: Bénaaaa alapjáték FC3?!?! Mi volt neked abba a béna? :-D Imádom minden percét, simán év játéka volt nálam 2 éve.

Túrós (törölt) 2014.07.08. 09:53:33

@Creativ3Form: Hát pl. a történet az egyetemista hülye gyerekről mint hős?

csaky000 2014.07.08. 18:34:36

Speciel a Far Cry 3 bennem se hagyott mély nyomokat, de mint írtam, egyik se...
süti beállítások módosítása