Deadly Life

Nyomozós játékokból sok van. Amikor egy sorozatgyilkos után kell kutatni, aki valamiféle rituális módon szedi az áldozatait, és nekünk a helyszíneken „elhagyott” nyomokból kell összeraknunk a képet. De mi a helyzet akkor, ha a nyomozó akit irányítunk, a nyitó képsorokban meghal? Megakadályoz e minket abban, hogy leleplezzük a gyilkost? Nos, az Airtigh Games szerint nem éppen. Miután nyomozó karakterünk földet ér egy ablakon való kihajítás után, valamint a gyilkos még párszor mellbe is lövi, a szó legszorosabb értelmében is megváltozik az élete…illetve a halála. Azaz a kettő egyszerre. Ronan, Salem városának egy különc, bűnözőből lett nyomozója, a „Harangos Gyilkos” egyik lehetséges áldozatának lakására siet éppen, és gyanúját beigazolván, szembe is találja magát az említett gyilkossal. Ám semmi esélye ellene, így „fel a kezekkel” mondatot hamarosan a járdán való koppanás, és a túlvilágra való megérkezés…jelentené, ha tudná a miértet a halálára. Ronan már éppen felkészülne arra, hogy új „életet” kezdjen a már három éve halott feleségével, de az közli vele, hogy amíg nem rendezi le a földi dolgait, azaz nem deríti ki, hogy ki ez a Harangos Gyilkos, és miért ölte meg, addig bizony a lelke csapdában ragad a föld és a szellemvilág között. A játék tehát rögtön egy akkora pofán köpéssel nyit, hogy az alaphangulat már az első percekben magába szippant, és nem hagyja, hogy egykönnyen szabadulj tőle.

A lelked az enyém

Nyomozós játék révén nem lesz nagy újdonság, hogy a történet nagy %-ban bizony helyszínelnünk kell, és a megtalált nyomokból összeraknunk a kirakóst, és levonnunk a következtetéseket. Ha pedig mindez megtörtént, akkor mehetünk a következő helyszínre. A nyitó küldetésben pl. bármennyire is perverzül hangzik, de a saját holttestünket kell átvizsgálni és kideríteni, hogy mi is történhetett pontosan, mert az odáig ok, hogy kidobtak minket az ablakon, és utána belénk eresztettek egy sorozatot, de volt szemtanú? Látta valaki a gyilkost? Ám a nyomozás nem hétköznapi, ugyan is szellem lévén nem tudunk társakat megfogni, senki nem lát vagy hall minket, így bizony trükkökre lesz szükségünk ahhoz, hogy a dolgok végére járjunk. Ha pl. ki akarunk hallgatni egy párbeszédet, és meg akarjuk tudni, hogy ezzel kapcsolatban mi jár a delikvens fejében, bizony meg kell szállnunk a testét (lesz olyan, amikor egy macskát kell megszállni, és vele kalandozni), és kihallgatnunk a gondolatait. Jól hangzik, és nem bonyolult, mert egy-egy gombnyomással megoldható a művelet, majd ha elvégeztük a dolgunkat, szépen elhagyjuk a megszállt testet, és megyünk a többi nyomhoz. Ugyan ezzel a megszállós trükkel a volt rendőrkollégák jegyzeteibe is beletudunk pillantani, ezzel megtudván ő milyen követeztetéseket vont le az ügyről, és van e olyan felvetése, ami nekünk esetleg nem jutott eszünkbe? Ha minden nyom megvan (amit a bal alsó sarokban jelez számunkra a játék), akkor Ronannal levonjuk a következtetéseket, amit egy jópofa képrejtvénnyel tudunk véghezvinni. Amikor aktiváljuk ezt a következtetés funkciót, a képen megjelenik az összes megtalált nyomunk, és felette egy kérdés, ami Ronan agyában fogant meg…pl. hogy mit vagy kit keresett a gyilkos a helyszínen? Nekünk pedig a megtalált nyomok közül ki kell választani a megfelelőt (hol többet, hol kevesebbet), ráklikkelnünk, és ha jól választottunk, a nyom zöldre vált, és Ronan lefolytatja magában a megoldást, amit általában egy rövid kis videó bejátszás is prezentál nekünk. Az egyetlen baj ezzel az egésszel, hogy olyan egyszerű, mint leírni egy papírra a nevedet. Nem elég ugyan is, hogy a játék minden helyszínen megmutatja, hogy hol vannak a nyomok, azaz még csak keresgélned sem kell, csak nyíl egyenesen odamenned hozzá, de miután megtaláltuk, még egy kép, és egy leírás formájában meg is MONDJA NEKÜNK, hogy az a nyom konkrétan mi, és mire utalhat. Azaz amikor le kell vonnunk a következtetést nincs nehéz dolgunk, mert a kép és a hozzátartozó szöveg segítségével egyértelmű lesz, hogy melyik a helyes nyom, ami nekünk a továbbjutáshoz kell. Persze ha csak átfutod a képeket, és random rányomsz amolyan „biztos jó lesz stílusban”, akkor gondot okozhat, de ha szépen megnézed az összeset, majd végiggondolod a kérdést, ami a nyomozónk agyában felmerült, akkor nincs azaz isten, hogy ne találnád meg elsőre a megfelelő választ. És sajna ennek köszönhetően, a játék kihívás faktora kb. a nullával egyenlő, így ilyen téren vétek egy L.A. Noire szintet várni, csakhogy egy címet mondja a közelmúltból, ami nagyrészt nyomozásra épül. Vannak még benne apró, a főtörténettől független mellékküldetések, amikor a hozzánk hasonló, csapdába esett lelkeknek segíthetünk azzal, hogy kinyomozzuk hogyan és mi vagy ki által haltak meg, de ezekben még annyi nehézség sincs, mint a főtörténeti küldetésekben, így max csak a játékidő plusz kitöltésére szolgálnak. Emellett minden területen vannak elszórt, rejtett extrák, amiket ha összeszedünk, akkor kapunk Salem városáról egy érdekes, amolyan urban legendát.

A játékban természetesen vannak társaink is, akik segítenek nekünk. Rögtön az elején találkozunk egy szellem kislánnyal, aki ismerteti velünk a szabályokat. Bővebben belemegy ebbe a „lelked csapdába esett” dologba, valamint arra is figyelmeztet, hogy a régmúlt, szellemformában fen maradó világ épületeibe nem tudunk bemenni, illetve nem mindegyikbe. Ő figyelmeztet minket azokra a démonokra is, akiket a romlottság megszállt, és bizony képesek arra, hogy eltegyenek minket láb alól. Az igazat megvallva eléggé feleslegesek, mert csak azért vannak jelen, hogy ne szimplán nyomozzunk az egész játék során, hanem legyen egy pici horror, akció érzetünk is, de sajnos kihívás ezekbe a részekbe se kerültek. Ha mögéjük osonunk, akkor egy egyszer QTE gombnyomogatás keretein belül, megtudjuk ölni őket. Igen ám, de ez nem ilyen egyszerű, mert ha észrevesznek, akkor másodpercek alatt kivégeznek minket. El kell előlük rejtőzni, és miután nyomunkat vesztették, előugrani a rejtekhelyről, és elkapni a grabancukat. Ezt az elbújást pedig a közelben lévő, lélek maradványokban tehetjük meg. Ezek a lélek maradványok azokból az emberekből maradtak fent, akiket szellemként elkaptak ezek a démonok. Ötletes elgondolás, de mint mondottan, eme démonok jelenléte totálisan felesleges. Persze néha picit felpörgetik, megváltoztatják a nyomozós játékmenetet, de nekem kicsit olyan érzésem volt, mintha időhúzásnak rakták volna csak bele. A vége felé pl. indokolatlanul sok ilyen rész van.

Ám a szellemkislány mellett egy élő ember is segít nekünk, mégpedig egy médium kamaszlány, aki az eltűnt anyja után nyomoz, és akiről kiderül, hogy bizony köze lehetett az általunk keresett Harangos Gyilkoshoz, így ha nem is kart karöltve, de együtt kezdünk az ügy végére járni. A lány egyébként nagy segítségünkre lesz, mert kinyitja nekünk az olyan területek ajtaját, ahová nem tudnánk bemenni (hiába vagyunk szellemek), de a nyomozásunkat is sokban segíti. Pl. mivel mi nem tudunk szilárd dolgokat megfogni, így ezekben ő fog nekünk segédkezni, de ez nem lesz mindig ilyen egyszerű. Elég gyanús ugyan is, hogy egy magában beszélő kamaszlány csak úgy besétál a rendőrőrsre, bemegy a bizonyíték raktára, és elhozza a bizonyítékokat. Nekünk kell hát segítenünk neki abban, hogy észrevétlenül eljusson a célhoz. Kikapcsolhatjuk a kamerákat (az elektromos kütyükre hatással tudunk lenni), vagy figyelemelterelés gyanánt megkísérthetjük a fax gépet úgy, hogy az elkezdje magából okádni a papírt, aminek hatására az útban álló rendőr odamegy, a leányzó meg szépen elsuhan mögötte. Ezek élvezetes extra képességek, csak az a baj, hogy forgatókönyv függőek. Bármikor megtudjuk buherálni az elektromos dolgokat, de a karakterek csak akkor reagálnak rá, ha a sztori úgy akarja. Azaz ha neked nem a figyelemelterelés a feladatod, akkor te egymás után tízszer is bekapcsolhatod a faxgépet, a környezetében SENKI nem fog reagálni. Csak állnak egy helyben, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy egy faxgép csak úgy okádja magából a papírt. És ez sajnos az egész játékmenetre elmondható, hogy csőszerű és lineáris, és bár elég nagy a bejárható terület, nem kapjuk meg a féktelen szabadságot, és szellem barátunk bizony korlátok közé van szorítva.

A lélekmentő kapszula

Elkeseredhetnénk, mivel a játék egyszerű, és nélkülöz mindenféle kihívást, de mindezt olyan piszok hangulatosan és stílusosan teszi, hogy nem tudok rá annyira haragudni, mint amennyire kéne. A sztori ugyan is jól megírt, magába szippantja a játékost, hiszen remekül van adagolva, valamint felépítve, és a vége felé még meglepetést is képes okozni. Igaz kikövetkeztethető egy idő után, de én azért elmosolyodtam, főleg egy bizonyos részén. Ráadásul a való világ keveredése a szellemvilággal egy nagyon egyedi képi világot és hangulatot varázsol az egésznek, ami folyamatosan arra késztet minket, hogy mennyünk előre, és járjunk az ügy végére, a stáblista alatt pedig elfogjon minket a szomorúság, hogy csak ennyi volt. Viszont, mivel egy befejezés van, így elég kicsi az újrajátszhatósági faktora. Majdhogynem a nullával egyenlő.

Összességében tehát azt kell, hogy mondjam, hogy ez valójában nem is egy játék, hanem inkább egy interaktív film, amibe van némi beleszólásunk, de az estek durván 80%-ban csak nézők vagyunk, akik élvezik amit látnak. Persze megértem, ha valaki többet várt, sokkal többet és emiatt csalódott…de azt nem lehet elvenni a Murdered Soul Suspect-től, hogy minden hibája és egyszerűsége ellenére piszok stílusos és remek hangulattal valamint atmoszférával bír. Nekem ez pedig elég volt ahhoz, hogy vigyorogva álljak fel a stáblista után.