Tisztában vagyok azzal, hogy még 20 perc sem igazán elég egy Marvel-film megítéléséhez. Mégiscsak megpróbálkoznék vele, mert – mint minden egyes velük való találkozás után, úgy most is – már megint kellő lelkesedéssel lehet csak mesélni a látottakról. Szóval láttam körülbelül 20 percet a Bosszúállók sci-fi-paródiájából, és bárcsak többet kaphatnék még belőle!

Miért érzem úgy, hogy a Disney most megcsinálja? Mert végre tudja, hogy mit akar tenni igazán, még ha ez csak a Marvel Phase Two végére sikerült (Amerika Kapitányostul, mindenestül). Köszönöm! Köszönöm, hogy ezúttal eltaláltátok a hangnemet. Egy eszement börtönszökés viszontagságos, mégis rendkívül szórakoztató körülményeinek eseményláncolatába csöppentünk, és sikerült az Őrzőket olyan stílussal felruházni, amiért a Bosszúállók csak könyöröghetett két évvel ezelőtt. Egyszerű az ok: immáron tény, hogy a stúdió minél szélesebb horizonton kutakodik az eddig még felhasználatlan zsánerek iránt, és ahogy Steve Rogers Bourne-imázst, Stark pedig akciókomédiás miliőt, úgy ez a „rakás A-holes” – a Bosszúállók-projekt indulása óta először – egy, a saját helyén jól kezelt parodisztikus sci-fi-kalandfergeteget kapott. Ez önmagában még kevés lenne – vagy nem, itt is teljesen korrekt harckoreográfia tör a felszínre, több műfajtársat lefölöző vizuálorgazmussal egyetemben -, ezért is jár a pacsi a rendező-író James Gunn-nak, mert végre igazi haveri hangvétellel apellálhatnak a karakterei (amiből most eredeti nyelven kaphattunk ízelítőt. Ugratás követ szivatást, legalábbis a kiragadott jelenetsor fasza alaphangot fog adni a filmnek. És hát valljuk be őszintén, ez utóbbi a legfontosabb akkor, ha egy fa hátán („I am Groot.” – Vin Diesel, 2014) egy igazi pöcsfej mosómedve írtja tonnaszámra az őröket.

Amin elgondolkoztam, az az, hogy ez már most egy fényévekkel egyedibb csapatfilmnek tűnt a Bosszúállóknál: mivelhogy egy szereplő sem százas, itt külön energiát kellene fordítani a köztük lévő kémiára, és nem elég felhőtlenül poénkodni minden egyes gombafelhő mellett. Ez a most átéltek alapján működött, ráadásul jobban, mint ahogy a fővonalas hősök között történt két éve. Legalábbis szerintem. Habár úgy nem túl nehéz aratni, ha egy mosómedvét kell elfogadnunk a csapat fő agyaként és ügyeletes tréfaforrásaként egyaránt. Ráadásul Bradley Cooper szinkronjával el is viszi a show-t a hátán, "Andy Dwyer" ide, John C. Reilly oda. Értitek ti ezt? Augusztusban majd fogjátok, elvégre már megint kötelező programmá vált egy istenverte Marvel-alkotás.