A Black Flag kipörgetése után azonnal belefogtam a Colonial era legelső, az Assassin’s Creed 3. epizódja címet viselő játékába, ami nagyobb élménnyel gazdagított, mint amit előzetesen vártam a játéktól. Papíron egy régebbi részről van szó, de a történet adta kalandozás miatt mégis egy Black Flag folytatást kaptunk, hiszen, ha valaki ebben a sorrendben pörgeti ki a két játékot (mint, ahogy én is tettem), akkor kronológiai sorrendben ismerheti meg a Kenway családot. Itt ugyanis rögtön a játék elején irányíthatjuk Edward Kenway leszármazottját, Haytham Kenway-t. Új földrész, új kaland(ok), és megannyi új lehetőséget kínált az AC3!
Személy szerint nem is kívánhattam volna jobb történelmi kort, mint a gyarmati Amerikát, ugyanis mindig rajongtam ezen időszakért. Lovak az itató vályúnál, ugató kutyák az utcákban, épülő városok, Boston kikötője és az épülő Amerika friss illata, tele gyarmatosítókkal és törzsekkel. Új, a Black Flag után (előtt) egy sokkal komorabb, kevésbé színesen (ettől függetlenül változatos) játékot kaptunk a kezünkbe az Ubisofttól, de végeredményében, még, ha nem is akkora világgal megáldva, de szinte tökéletes szórakozással tarkítva vihettük végig az AC3-at Boston és New York sikátorain át egészen a varázslatos erdei tájakon keresztül a the end feliratig.
Történetileg még talán erősebb is, mint a Black Flag, sőt az egész Colonial era legjobb storyját birtokolja a 3. rész, hiszen Haytham feltűnése, majd saját életének kialakulása, (amiben persze mi is közrejátszunk az első néhány szekvencia során) olyan elképesztő nagy csattanót ígér a későbbiekben, amit az AC franchise ezen kora nem tudott a későbbi részekkel sem felülmúlni.
Miután letudtuk a viszonylag lassú prológust, bele is vágtunk a lényegi részbe és megismerkedtünk azzal a Ratonhnhakéton nevezetű fiatal törzslakóval, aki lázadó személyiségével, illetve a saját népe iránti szeretete miatt belépett az asszasszinok közé, hogy bosszút forraljon a népét kiirtó templomosok ellen. Az Ubisoft nem fogta vissza magát és egy végtelenül szerethető, igazi hős karaktert készített nekünk, akivel nem csak kardozni és bunyózni lehetett a játék során, hanem bejárni az egész erdőt fástul, sziklástul, mindenestül. Az AC3 egyik jellegzetessége, hogy saját magunk kellett összegyűjtenünk (na jó, a boltban is megkaphattuk) a fejlesztésekhez szükséges csecsebecséket, így rendkívül fontos tényezője lett a kalandozásnak a vadászat. A vadászat, mely kezdetben még az állatok elejtését, majd sorsunktól nem menekülve már embervadászatot jelentett.
Részesei lettünk a hosszú harcunk során az Amerikai Függetlenségi háborúnak, a Bostoni Teadélutánnak, illetve megannyi templomos vs asszasszin küzdelemnek. Bár vitatni lehet, hogy mennyire hű a játék a valósághoz, de még így is megannyi fontos és megtörtént eseménnyel, illetve figurával találkozhatunk a játékidő során. Gondolok itt olyan személyekre, mint például George Washington, Benjamin Franklin vagy Samuel Adams, de említhetném Charles Lee-t is.
Az Ubisoft valamit nagyon eltalált az AC3 kapcsán, hiszen a megálmodott világ Amerika egyik, talán a legfontosabb időszakában olyasfajta szórakozást jelenthet a játékosnak, amit nagyon nehéz elfelejteni. A változó évszakok, a derékig érő havas tájak, a tavaszi vagy őszi erdei élővilág mind-mind olyan hangulatot kölcsönöz a játéknak, ami egész egyszerűen magával rántja az embert, és nem engedi mindaddig, amíg végig nem pörgeti az eseményeket. Bár a Black Flag szabadabb, talán könnyedebb is, de embere válogatja, hogy kinek melyik üt be igazán.
Egy remekül megírt hőssel, a nyomorból egészen a fellegekig eljutni, felvenni a harcot a templomosokkal, rálelni életünk eltitkolt részeire adja meg a játék sava-borsát és mutatja meg, hogy miért is van olyan sokat dicsérve eme epizód. Ha nem is hibátlan, talán éppen a lassú bevezető miatt, de végeredményében egy fantasztikus játékot ismerhettünk meg az Assassin’s Creed 3 személyében. 9/10
