[Supernatural Movies]

[kritika] A hihetetlen család (2004)

2015. július 31. - m.esther

Szuperhős-filmek évtizedek óta léteznek, és bizonyára mindenki látott már közülük egyet, ha máshogy nem is, akkor egy vasárnap esti tévékapcsolgatás eredményeképp. Ezek a képregényekből a vászonra adaptált filmek legnagyobb arányban talán mindig is a fiúkat, férfiakat mozgatták meg. Ami teljesen érthető, hiszen ezek a szuperhősök tökéletes pozitív példaképek lehettek a világban helyüket kereső srácoknak, és ez mindmáig feladata ezeknek a filmeknek. Elleshető tőlük például a világlátásuk, vagy azon tulajdonságuk, ahogyan önzetlenül igyekeznek kihúzni az emberiséget a csávából, egy adott gonosz karakter, vagyis maga a jót akadályozó tényező legyőzésével, saját életüket is a lehető legjobb útra terelve ezzel.   A nőket legfeljebb azért köthette le, mert a főhős macsó kinézete és stílusa, vagy a cselekmény szerelmi szála felkeltette az érdeklődésüket.

inc1.jpg

2004-ben Brad Bird elkészítette azt a szuperhős-filmet, ami nemcsak a férfiakat és a nőket, hanem a gyermekeket is nemtől függetlenül a székhez szegezi. A hihetetlen család egy olyan animációs film, amely egy szuperhős család életét dolgozza fel. A film elején láthatjuk, ahogy a Mr. Irdatlan- ként ismert elképesztő fizikai erősséggel rendelkező fiatalember és a Nyúlányka álnevű szuper flexibilis lány gondtalanul tölti mindennapjait itt-ott megmentve emberek életét, vagy adott esetben házikedvencét. Ez az idill viszont megbomlik, amikor is Mr. Irdatlan megment egy öngyilkos merénylőt, aki bíróságra viszi, és a médiától sem sajnálja az ügyet. Ezek után a vezetőség megtiltja a további szuperhősködést, így a most már eredeti nevén Bob és Helen kénytelen visszavonulni, és vidéken élni tovább házas életüket. Az idő elteltével életükbe csöppen 3 gyermek, akik közül kettőnél, a tinédzserkorral küzdő, vagy abba éppen belépni készülő problémák mellett fékezniük kell szuperképességeiket is. Miközben az egyáltalán nem hétköznapi szülők próbálnak hétköznapi életet élni, és erre sarkallni szintén nem hétköznapi utódaikat is, Bob egy ismeretlen üzenetet kap, miszerint egyedül ő képes végezni a gonosszal. Unalmas hivatali munkáját, és családját ideiglenesen hátrahagyva elindul hogy utánajárjon az ügynek.

inc2_1.jpg

Ez a film nagyszerű családi, vagy egyéni program, hiszen mint említettem, mindenkinek jut karakter, akivel azonosulni tud. Üzeneteit is bárki ki tudja mazsolázni, aki akarja. Az egyik fontos tanulsága például, hogy az összetartó család bármilyen gonoszt le tud győzni, ha minden tagja odateszi magát, és dob egy kicsi áldozatot a közösbe. A hihetetlen család történetében a főgonosz, vagyis az emberiségre veszélyt jelentő elkeseredett fanatikusból lett pszichopata  mellett meg kell küzdeniük a családon belül felmerülő problémákkal is, vagyis a múlt elfogadásával  és az azzal való együttéléssel, valamint  a gyerekneveléssel is. Bob jelképezi az apai erőt, Helen pedig az anyai rugalmasságot, és családja iránti elkötelezettséget, ami az apában is megvan, csak más formában. Meg kell tanulniuk igazi csapatot alkotni, hogy így szembe tudjanak szállni a felmerülő problémákkal. Egy másik ilyen konklúzió, amit a gyerekek talán a legkönnyebben észrevesznek, az, hogy a belső értékek sokkal fontosabbak és erősebbek, mint a bosszú szülte fegyverek. De mindez nem ér semmit, ha nincs akivel megosszuk, aki segítsen nekünk, akiért felhasználhatjuk. Anélkül a saját belső értékeink is szinte értéktelenek. Egy harmadik üzenete a filmnek pedig az, amit többször is konkrétan kimondanak, vagyis ha mindenki különleges, akkor senki sem az. Ez a mondat sokáig tud az ember fejében motoszkálni. Feltesszük magunknak a kérdést, hogy akkor vajon miben és mennyire kell különlegesnek lennie valakinek ahhoz hogy kitűnjön a tömegből. És ha ennek receptje van, és azt a tömegben mindenki felhasználja, akkor mindenki kitűnik, vagyis a végén így vagy úgy, ismét egy szinten lesz mindenki. Erre valószínűleg nincs konkrét válasz, erre számtalan saját elméletet lehet gyártani , ahogy most én is leírtam egyet az enyémek közül.

Néhány apró elem azonban akad, ami egy kicsit meginogtatja a véleményemet, ha ezt egy animációs gyerekfilmként értelmezzük, azonban ezeken lehet hogy csak én akadtam fent. Ilyen például, hogy a gyerekekre fegyverekkel lőnek! Két gyerek egyedül az erdőben, miközben mindenhol halálos ellenség leselkedik rájuk, majd menekülni kényszerülnek, miközben épphogy ki tudnak térni egy-egy lövés elől. Bár ha ezt elvonatkoztatjuk attól a ténytől, hogy ez egy animációs film, és a családot, azon belül is a gyerekeket érő akadályokként értelmezzük, akkor viszont remekül mutatja be azt, ahogyan saját és a valahol mélyen meglapuló testvéri szeretet erejét használva hogyan győzik le mindazt, ami őket éri a világ és a család által. Hiszen tudjuk, az animációs filmek nem feltétlenül gyerekeknek készülnek.

Ez a film tehát tökéletes program az egész családnak, remek példaképekkel felszerelve, hiszen utána egy kicsit mindenki elgondolkodik saját hősi énjén, ami a családon belüli szerepét szimbolizálja. De kitűnő választás akkor is, ha egy családtagot be szeretnénk vezetni a szuperhősök világába. Ez az alkotás a szuperhős-filmek között is egyedi darab. 8/10

A bejegyzés trackback címe:

https://supernaturalmovies.blog.hu/api/trackback/id/tr817665762

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása