„A Sharknado 3 lesz a legrosszabb film, amit valaha láttál” - így promotálta a kultikus széria harmadik felvonását David Hasselhoff. Mocskos hazugság! Nem mintha egy filmművészeti csodával lett volna dolgom, de a hányingert keltő fekáliák csoportjában “csak” egy mezei lócitromnak titulálnám az alkotást.
Pedig előzetes várakozásaimhoz képest egészen bizalom gerjesztően indult a film, reményt adva arra, hogy esetleg egy minőségi trash-re pazarlok el másfél órát. Shepard (Ian Ziering) ugyanis éppen a korábbi hőstettei okán kiérdemelt díját készül átvenni a Fehér Házban, amikor váratlanul beüt egy újabb cápavihar, immáron harmadjára. Így hát nincs más választása, felfegyverkezik és az elnökkel karöltve lát neki a semmiből előbukkanó cápák módszeres kiirtásának. A teljesen logikátlanul felépített küzdelmekben Lincoln portrén való szörfözéstől kezdve cápák zászlóba húzásán keresztül mindenféle nyalánkságban lehet részünk. A maga bizarr módján szórakoztató és határtalan unortodoxia azonban megtörik az érthetetlenül erőltetett drámai szállal, amihez már a lelkes félamatőröknél komolyabb színészekre lenne szükség.
Abban pedig elég nagy hiány van a filmben, mivel Ziering repertoárja továbbra is egy viaszbábúéval vetekszik, Scerbo láthatóan nem tud kiemelkedni az eye-candy szerepből, míg Tara Reid alakításánál már csak a melle nagyobb plasztik. Az alkotók mentségére szóljon, hogy ezúttal megpróbálták felkavarni az állóvizet, hiszen Bo Dereket az egyik botox klinikáról, Frankie Munizt a hollywoodi süllyesztőből, David Hasselhoffot pedig a Kung Fury forgatásáról kaparták elő rövidebb szerepek erejéig. Különösebben értékelhetőt ugyan ők sem nyújtottak, de egy kis nosztalgia faktor gyanánt jelenlétük üde színfolt volt. Illetőleg meg kell említeni Mr. X-et, aki egy rövid, de annál csattanósabb cameo erejéig ugrott be.
Az új lépcsőfokot nem csak a színészeknél próbálták meglépni a mélyen tisztelt “művészek”, hanem a bonyodalom terén is. A korábbiaknál ugyanis nagyobb és durvább viharokkal kell szembeszállniuk a hősöknek, sőt, egészen az űrig jutnak a bugyuta küzdelem során. Nagy kár, hogy mindezek közepette csak elvétve vették kellően komolytalanra a figurát. Mindenesetre a rajongók talán újra megtalálhatják az alkotás gagyiságában rejlő “szépséget”, a többieknek pedig az érdemes-e megnézni kérdésre a válaszom: oh hell no! 3/10
