Ridley Scott javarészt nálunk forgatott sci-fi filmje, az Andy Weir bestsellere alapján készült Mentőexpedíció sokak várakozását felcsigázta. Könyves ismeret ide vagy oda, a legtöbben mind olyan eredeti, tudományos alapon hihető(nek eladott), sci-fibe oltott lélekdrámát vártunk a Marson rekedt asztronauta történetétől, mely jó eséllyel utasíthatja maga mögé e területen a tavalyi év sikerét, a végül kissé nyáltengerbe fulladt Csillagok közöttet. Matt Damon és Jessica Chastain itt is adott volt, a recept és a végeredmény mégis teljesen más, mint a Nolan-tesók vállalkozásában.
Az Árész 3 misszió tagjai békésen gyűjtögetik a kőzetmintákat a Mars felszínén, amikor is nem várt erősségű vihar csap le rájuk, azonnali visszavonulásra késztetve őket. Kénytelenek azonban egyik társukat hátrahagyni, akit a viharban egy, az űrhajóról leszakadó törmelékdarab telibe talál és akit ezek után joggal halottnak hisznek. De Mark Watney (Matt Damon) nagyon is él és nagyon is élni akar! A tudomány embereként fáradhatatlanul dolgozik a megfelelő étel, víz és körülmények megteremtésén túlélése érdekében. És miután a túlélő nyomait a Földön is felfedezik megkezdődik a kétoldalú szervezkedés a kimentéséért.
Kifejezetten erős rendezést kapunk Ridley Scott-tól, akinek így talán el is felejthetjük tavalyi kínos bibliai gyorstalpalóját. A Mentőexpedíció mentes a monumentális, pörgős akcióktól, egyedül a címbéli eseményre aggathatók rá az efajta jelzők, és "a kevesebb néha több" elve ez esetben remekül működött. A hangsúly az újabb és újabb technikai, műszaki problémákon van, melyekkel Mark a vörös bolygón, a NASA-csapat (többek közt: Jeff Daniels, Chiwetel Ejiofor, Kristen Wiig, Sean Bean) a Földön, illetve a Hermész fedélzetén utazó legénység (Jessica Chastain, Kate Mara, Michael Pena, Aksel Hennie, Sebastian Stan) kénytelenek szembesülni. És ez az egész működik! Átérezzük micsoda óriási tétje van a főszereplő számára, hogy sikerüljön szarból várat... khm, krumplit termesztenie, ahogy a Földön sebesség-, idő- és távolságértékekkel folyamatosan osztó-szorzó csapat tevékenységének is érezzük a súlyát. Maga a történet mintegy másfél évet ölel fel, az idő múlása viszont a szereplők vehemenciáján nem érhető tetten, ugyanolyan feszült elszántsággal dolgoznak céljaik elérésén, mint a legelső napon. Ehhez az élményhez a jó érzékkel alkalmazott vágás is hozzátesz, mely mindig épp megfelelő hosszúságú jeleneteket engedélyez, így nem válik egy pillanatig sem unalmassá a jordániai sivatagban küszködő Matt Damon, vagy épp a budapesti Bálnában és az etyeki Korda-stúdióban sürgő-forgó NASA-hadtest.
Ugyanakkor mégsem ebben rejlik a film legnagyobb erénye, hanem a parádés szövegkönyvben. Megkockáztatom, hogy egyetlen idei vígjáték sem veszi fel a versenyt a Mentőexpedícióban egymást érő sziporkázó gegekkel és beszólásokkal. Mi más minősíthet jobban e téren egy filmet, mint amikor a sajtó munkatársaival megtömött teremben egy emberként, térdüket csapkodva röhögnek a kritikusok a jól eltalált dumákon? És most egy ízig-vérig sci-fi filmről beszélünk, melynek előzetesei (meggyőződésem szerint szándékosan) inkább egy komor túlélőfilmet sugalltak. Ezzel párhuzamosan viszont felróható a drámaiság hiánya, hiszen az idegen bolygón rekedt, az életben maradásért küzdő, magányos asztronauta története üvöltene a hullámzó lelki-szellemi fejlődés érzékeny ábrázolásáért, de erről a vonalról az alkotók mintha teljesen megfeledkeztek volna, ami nem kis hiányérzetet kelthet a nézőben. De őszintén szólva kevéssé tudok emiatt haragudni rájuk, mikor cserébe többszörösen könnyesre nevettem magam és az események komolysága sem veszett el.
8/10
Sean Bean nem hal meg. Bocsi.
