A történet egy lányról szól, nevezett Mary, aki a film elején egy rögtönzött gyorsulási verseny közben balesetet szenved. A kocsi, melyben ül, lebucskázik egy hídról, majd elmerül. A roppant ötletes főcím után aztán egyedül a lány kerül elő a habokból, és kábán kikászálódik a partra. A baleseten gyorsan túltéve magát útra kel, és orgonistaként kezdi keresni a kenyerét, azonban valami nagyon nem stimmel. A lányt valamiféle szellemalak kezdi kísérteni, és egy kiszáradt tó partján fekvő, dermesztő hangulatot árasztó, elhagyatott parkba invitálja, ahol már várják őt az elveszett lelkek.

Herk Harvey első és egyben utolsó játékfilmje ez, előtte és utána rövid oktatófilmek gyártásával foglalkozott. A film elkészülte tulajdonképpen egy véletlennek köszönhető, az úriember épp egy forgatásra, vagy forgatásról utazott, amikor szemet szúrt neki az említett lepusztult park. A létesítmény olyannyira megbabonázta, hogy fejébe vette, horrorfilmet kell forgatnia, amely ebben a parkban, nevezett Saltair, valamint környékén fog játszódik. Fel is kereste John Clifford forgatókönyvírót, aki rövid időn belül meg is írta a szkriptet, majd kezdődhetett a forgatás, mely mindösszesen két hetet vett igénybe. A producer/rendező Harvey pedig magára vállalta a Maryt kísértő alak szerepét is. Mint említettem a film félig meddig amatőr, technikai szempontból teljesen korrekt, és rengeteg kreatív megoldással találkozhatunk, a néhol gyenge színészi játék, valamint a suta párbeszédek, viszont dilettantizmusról árulkodnak. Ám a néző könnyen szemet hunyhat e felett, hiszen a film szomorkás, álomszerű atmoszférája percek alatt magába szippantja, és el sem ereszti egészen a csavaros végkifejletig, melyet, bár sejthető, és mai szemmel valószínűleg a legtöbbeknek nem okoz meglepetést, azért nem szeretnék lelőni. 

A Lelkek karneváljának háromféle vágása létezik. Nálunk a Cinetelnek hála, a 74 perces verzió jelent meg dvd-n. Létezik ezen kívül egy utólag színezett változat is. Nekem volt szerencsém pár éve potom pénzért beszerezni a magyar kiadást, manapság már nem biztos, hogy egyszerű hozzájutni, de biztosan nem lehetetlen. Megvétele erősen ajánlott.

Meglehetősen minimalista alkotásról van szó, mely nagy valószínűséggel leginkább az alacsony költségvetésből adódik, ám ez egy cseppet sem baj. A szellemalakok sminkje kimerül a fehérre meszelt arcokban és a szemek köré pingált sötét foltokban, de több nem is kell, a hatás tökéletes. Megjelenésükben  George A. Romero 6 évvel később elszabadult élőhalottjaira emlékeztetnek. A zene a Mary által is játszott hátborzongató orgonafutamokból áll, és ezzel is sikerült elérni a kellő hatást. Szűk másfél órányi gótikus borzongásban lehet része annak, aki megtekinti ezt a művet, ami bár nem annyira ismert, de nyugodtan megemlíthető, ha klasszikus horrorfilmek kerülnek szóba.
7/10