[Supernatural Movies]

Drakula 3D

A gróf halott, de nem élvezi

2015. november 11. - Fincherista

Nem tudom, hogy pontosan mit várhat az ember, ha a giallo mestere, Dario Argento (Sóhajok, Mélyvörös, Phenomena) és a Golden Globe-díjas Rutger Hauer (Szárnyas fejvadász, Az országút fantomja) összeáll egy Drakula-filmre, de a végeredmény bizonyosan nem az lett, ami lehetett volna pár évtizeddel ezelőtt. Bár talán már akkor is a “filmes pokol” legmélyebb bugyraiba száműztem volna ezt a jókora fekáliát…

rsz_japa.jpg

 A rajzolt poszter ötlete még jó is, megidézi a régi horrorokat, de ezek a vámpírok...

Kezdésként ott van a forgatókönyvnek csúfolt ipari hulladék, amit négyen (!) hoztak össze, ez pedig már csak azért is bravúros, mert a cselekmény Bram Stoker regényétől összességében nem igazán tér el - pontosabban annak lebutított változata -, ergo bármelyik régebbi filmes adaptáció megnézése után is nyugodtan le tudták volna forgatni változatukat. A szöveg tekintetében mondjuk sikeresen tértek saját útjukra, igaz, a meglepően gyenge egysorosok és brazil szappanoperákat idéző szánalmas dialógusok helyett talán jobb lett volna, ha az eredetinél maradnak…

Nincs értelmes magyarázatom arra, hogy ezzel a szkripttel a Van Helsinget alakító Hauer mellett hogyan sikerült még Thomas Kretschmannt (Sztálingrád, King Kong) is leszerződtetniük, bár utóbbi egyébként sem fél gyenge filmekkel bemocskolni karrierjét (lásd: Hitman). Ettől függetlenül ők ketten fénylő csillagok voltak a film szereposztásának vaksötétjében. Alakításaikra rosszul megírt szerepükhöz képest különösebb panasz nem lehetett, már amikor rajtuk múlott a dolog. A többit elintézte a direktor úr, meg a cast amatőr része. Meglepő módon a sok túljátszást láthatta Argento, mivel már a 6. percben szexszel próbálja elterelni a nézők figyelmét alkotásának gagyiságáról, de még ezt sem sikerült normálisan kiviteleznie, mivel Miriam Giovanelli és az egyes számú random parasztfiú pásztorórája annyira sem volt hiteles, mint vesztésre álló politikus az utolsó kampánybeszédében. S, ha már a film “legerősebb” pontjánál tartok, akkor az is megérne egy misét, hogy milyen pervezióként könyvelhető el az a családi kapcsolat, ahol az apa saját lányát is (Asia Argentot) levetkőzteti a kamerák előtt…

mg.jpg

A film "legjobb" jelenete, majd jön a gagyi, gyorsan helyreáll a rend 

A gyenge szkript és a (részben ebből következően) gyengébb színészi játék még mindig csak a jéghegy csúcsa. A film egyik legvállalhatalanabb része ugyanis a látvány. Már a főcímlista is előrevetíti a nemhogy háromban, két dimenzióban sem működő, kritikán aluli trükköket, amik segítségével igyekezett rémiszteni Argento, de a korától évtizedekkel elmaradó effektek Drakula paródiákban sem állnák meg a helyüket. Ez egyaránt vonatkozik a klasszikus megoldásokra, meg a '90-es évekbeli sorozatokra emlékeztető számítógépes trükkökre. Mondjuk nem tudom mit várok attól a filmtől, amelyikben még csak a jelmezekre és a díszletekre sem fordítottak kellő figyelmet, hovatovább helyenként egy középkorban játszódó diplomafilm hatását keltette a látvány e téren. Persze rá lehet fogni a pusztán 5 milliós büdzsére, de ekkora összegből hoztak már össze Holdat, meg a nagyjából feleennyibe kerülő Sharknado 3 is sokkal - ezt az összevetést sem használom így gyakran - látványosabbra sikeredett...

Rosszul megírt, rosszul eljátszott és gagyi trükkökkel próbálkozó filmekhez már volt “szerencsém”, de igazi kuriózum volt találkozni olyannal, ami a horrorfilmes zsáner legismertebb történetét sem tudja normálisan elmesélni. A mélyen tisztelt készítők, egyem a szívüket, alakváltó képességét teljesen félreértelmezték. Az még hagyján, hogy szegény farkasember így teljesen kasztrálva lett, a nagy poén, hogy az egyik alkalommal még csak véletlenül sem valamilyen félelmetes állatként jelent meg a gróf, hanem átalakult egy háromméteres imádkozó sáskává. Igen, imádkozó sáskává, mert ez minden π-edik ember rémálma, meg Bram Stoker könyvében is ez volt a leghátborzongatóbb rémkép, vagy, mi a szösz…

pr.jpg

 Mivé is szokott átalakulni Drakula? Denevér? Az olyan elcsépelt, legyen inkább egy b.szott nagy sáska...

Noha sajnálom Dario Argentot, lévén a '90-es évektől kezdve exponenciálisan csökkenti renoméját, de nem hagyhatom szó nélkül, hogy a legendás direktor Drakulája annyira sejtelmes, mint egy meztelen csiga és annyi feszültség van benne, mint egy kiégett áramkörben. Bár öröm az ürömben, hogy filmjével legalább bravúrosan sikerült szembeköpnie a világ egyik legismertebb horrorkarakterének történetét, ami miatt ha nem is jó értelemben, de emlékezetes lett. Mindazonáltal vélhetően utolsó alkotásainak egyike fogyasztásra alkalmatlan hulladék, aminek bolton belüli elégetése az én értékrendemben nem bűncselekmény lenne, hanem emberbaráti cselekedet. 1/10

A bejegyzés trackback címe:

https://supernaturalmovies.blog.hu/api/trackback/id/tr37865996

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása