1999. A filmművészet történelmének egyik legjobb éve, amikor a mozikban volt A bennfentes, az Amerikai Szépség, a Halálsoron, a Harcosok klubja, a Hatodik érzék, a Mátrix és számos másik remekmű. Mégsem velük volt tele a sajtó, nem is ezen filmek ajándéktárgyait adták el tonna számra, de nem is lehetett ez másként abban az évben, amikor minden idők legsikeresebb filmes sci-fi eposzának új epizódja is terítéken volt…
Qui-Gon Jinn (Liam Neeson) jedi lovag és padawanja, Obi-Wan Kenobi (Ewan McGregor) egy sikertelen diplomáciai küldetés után a Naboo bolygóra menekülnek, ahol belefutnak a Star Wars-univerzum legmegosztóbb sith lovagjába, becses nevén Jar-Jar Binks-be, majd a midikloriánok által oly könnyedén körülírható Erővel kiszabadítják a fogságba került Amidala királynőt, de coruscant-i úticéljuk elérése előtt még némi tatuini hazardírozásra is kényszerülnek. Közben tőlük szinte teljesen függetlenül, hogy a cím mégis csak valamilyen szinten értelmet nyerjen, fél óránként azért felbukkan a tetováló szalonok gyöngyszeme is.
Félreértés ne essen, nincs különösebb bajom a filmmel, sőt, lassacskán már jobban védem, mint anya a gyermekét. Meglepő lenne ez azok után, hogy ennek a résznek (és en bloc a teljes előzmény trilógiának) jó néhányan minden, de tényleg minden apró-cseprő hibáját az emberiség ellen elkövetett merényletnek titulálják? Ráadásul mindezt úgy, mintha a régi trilógiában nem lettek volna bugyuta jelenetek. Példának okáért: a fogatverseny hasonlít a Ben Huréra? És akkor? Luke-ék története simán ráilleszthető Joseph Campbell Az ezerarcú hős c. könyvének sablonjaira, amit aztán bevallottan a Flash Gordon-filmekből és a Dűne-regényekből merített vizuális elemekkel turbóztak fel. A droidok idétlen ellenfelek? A rohamosztagosok - akiknél csak Douglas Adams vogonjai céloznak rosszabbul a galaxisban - talán nem? Sok a felesleges látványelem? Ilyen egyáltalán lehet egy látványfilmnél? Vagy azt is kérdezhetném: az aszteroidban bujkáló óriásféregnek vagy a rancornak volt bármilyen dramaturgiai szerepe? A gunganek pedig mindössze Lucas rím-fetisizmusának sajnálatos módon túlírt ewokjai.
Na, miután átestem a ló mindkét oldalára, ideje lenne felpattannom rá. Az előzmény trilógiáról már pro és kontra érvek közepette próbáltam valamennyire objektívabb képet festeni, s mivel sok mindenben nem változott a véleményem az azóta elmúlt másfél hónapban, így továbbra is tartom: a mértékekkel volt a legnagyobb baj. Lucas belehabarodott a verselésbe, ezáltal oda nem illő elemek sorát erőltette bele az újabb részekbe, amit szűkös rendezői repertoárjával és a kelléténél kidolgozatlanabb történeteivel próbált elmesélni. Ez nem tragédia, viszont emiatt túlzottan is hektikus a cselekményvezetés, amiben a Baljós árnyak esetében a politikai szál a legnagyobb ludas. Meg Jar-Jar. Őt azért tényleg bantha kakába fojtottam volna...
Szóval leginkább megközelítés kérdése a film. Nyilván a sok hibája végett rengeteg mindenbe bele lehet kötni, de ettől függetlenül a nézése közben továbbra is kellemesen szórakoztam. A fogatversenyen és az egyik legjobb SW zenével aláfestett jedi-sith párbajon még fikarcnyit sem fogott az idő. A régiekkel szemben nem kult-klasszikus, de pár bénább trükköt leszámítva elképesztően látványos és a kiegyensúlyozatlan cselekmény ellenére is roppant szórakoztató guilty pleasure a Baljós árnyak. 7/10
