Hiszitek vagy sem, nem a gunganek voltak a messzi-messzi galaxis legnagyobb hibapontjai, hanem azok a filmek, amik megpróbálták meglovagolni a Star Wars sikerességét a 80-as években, olcsón, felületesen, szív és lélek nélkül. Nem egy, de még csak nem is két olyan film (tv-film) készült a 80-as évek közepéig, amik, ha nem is kultstátuszi jelzőre, de a látott végeredménynél jóval többre voltak hivatottak, ám ehhez sokkal nagyobb odaadásra lett volna szükség.
Látva a Star Wars sikerességét, illetve a Jedi visszatérben megjelenő ewokok aranyos kinézetét, a producerek, elérkezettnek látták az időt arra, hogy megalkossák azokat a spin-offokat, amik a legkisebbeket célozzák meg a televíziók képernyőjén. Ennek hatására az 1984-es, valamint 1985-ös évben két olyan tv-film is napvilágot látott, amiben kisgyerekek, valamint ewokok kaptak főszerepet. Természetesen (?) a készítők ügyeltek arra, hogy néhány ismerős arc is feltűnjön az eredeti trilógiából, hiszen mégiscsak Star Warsról beszélünk… Így végül Tony Cox, illetve a Jedi visszatérben a legismertebb kismacit, Wicketet eljátszó, Warwick Davis is visszatért az Endor bolygóra, hogy újfent felvegye a szőrmés jelmezét.
Azonban hiába nyert a Bátrak karavánja és a Harca az Endor bolygón is egy-egy Primetime Emmy-díjat, a két film összképe nem több egy összecsapott, Star Wars feelinget teljesen mellőző szórakozástól, amiben ott volt a lehetőség megnyerni a kicsiket, de végül a készítők nem éltek a lehetőséggel. Elsősorban azért nem, mert nem voltak képesek még csak megközelíteni sem azt a szintet, amit a 80-as években készült fantasy-kaland filmek, mint például a Tom Cruise főszereplésével készült Legenda, vagy a David Bowie-féle Labirintus. Pedig látványban tényleg elegendő lett volna a két film, viszont történetileg mind a kettő olyan messze volt a jótól, mint Uwe Boll az Oscar-díjtól.
Bátrak karavánja: „A kis ewokok segítenek egy hajótörött gyerekpárnak, hogy megtalálják elrabolt szüleiket, akiket a gonosz Gorax vitt magával.”
Harc az Endor bolygón: „Az Endor bolygó gonosz királya megtámad egy Ewok falut. A támadás közben meghal a kis embergyerek, Cindel családja, de a kislánynak sikerül elmenekülnie, hogy egy kis ewok és egy morcos öregember segítségével visszaszerezzék azt az alkatrészt, amit a király egy mágikus erejű berendezésnek gondol, de valójában csak Cindel csillaghajójának egyik fontos része.”
No, persze 1985-re, a Harc az Endor bolygón már próbált akciódúsabb lenni, ám a sötét oldal rém gyenge, ötlettelen megalkotása meg pont a Star Wars érzés lehetséges feltűnését ölte ki az egész moziból. Így tehát ha a fejlődés érezhető is volt a folytatásnál, a készítők még mindig nagyon távol álltak attól, amit a Star Wars rajongók szerettek volna egy délutáni matinétól. Néhol Pumukli (lásd Noa-t), néhol egy zs-kategóriás kalandfilm érzését keltette a két film.
Mindenesetre azt nem állítom, hogy nézhetetlenek, csak éppen iszonyatosan kevesek ahhoz, hogy felemeljük őket az igazi Star Wars filmekhez, holott az Aubree Miller által eljátszott Cindel, valamint Wicket elegendőek lettek volna ahhoz, hogy a készítők felépítsenek egy épkézláb spin-off „szériát”, ami tovább mélyítette volna az egész messzi-messzi galaxist. Lucastól nagyobb felügyelet, a stúdiótól több pénz, a stábtagoktól pedig egy kicsivel minőségibb munka kellett volna hozzá. Ám miután ezek nem voltak meg, így 4/10-nél többet egyik filmre sem tudok adni.
