[Supernatural Movies]

A Scope100 filmek rangsorolva

2016. január 18. - Fincherista

A Scope program a közösségi filmforgalmazás egy teljesen új lépcsőfoka, amiben tavaly 50, idén már 100 szerencsés jelentkező vehetett részt. A hazánkban a Magyarhangya által szervezett kezdeményezés célja, hogy ezúttal lelkes filmrajongók kezébe adja a döntést, akik 10 általuk kiválasztott film közül az online felület és a vetítések segítségével közösen dönthetnek arról, végül melyik kerüljön a hazai mozikba. Az első kiírás minden szempontból sikeresnek bizonyult, hiszen egyrészt a többszörös túljelentkezés bizonyította, van igény a Scope-ra, más felől a forgalmazók pénzügyi szempontból is sikerként könyvelhették el ötletüket, elvégre az akkori győztes Magam ura nem csak visszahozta a költségeket, még profitábilis befektetésnek is bizonyult. Az alábbi posztban egy ranglista formájában összegezném gondolataimat a versenybe küldött filmekről: 

10. Evolution/Évolution (belga, francia, spanyol)

10.jpeg

A 10 éves Nicolas az édesanyjával egy távoli sziget kis falujában él, ahol csak fiúk és nők a lakosok. A gyermekek rendszeres vizsgálatokon esnek át, ám a főhős egyedüliként kérdőjelezi meg ezek létjogosultságát. Az igazság pedig a vártnál is szörnyűbb. Lucile Hadzihalilovic bátran keveri Malick természet iránti érdeklődését Cronenberg body-horrorjával, miközben Lynch Radírfejének szürrealizmusa is beköszön. Viszont hiába a különleges mix, meg a vitathatatlanul sajátságos látvány, ha a bizarr jeleneteket csak egy elfogadhatatlanul gyenge lábakon álló történet próbálja inkább kevesebb, mint több sikerrel összefűzni. 

9. Land Legs/Tempête (francia)

9_8.jpg

Dom (Dominque Leborne) elvált, két gyermekes halász, aki az év döntő felét a tengeren tölti. Szereti hivatását, de családja, főleg gyermekei látják kárát apjuk kevés szabadidejének. Elhatározza, hogy belevág saját bizniszébe, valamint magánéletében igyekszik kiköszörülni a csorbát. Samuel Collardey valós eseményeket dolgoz fel, amatőr színészekkel, mégpedig a valódi történet szereplőivel, akik a filmben lényegében véve önmagukat alakították. Érdekes húzása rosszul sült el, hiszen átélni és átadni egy történetet egyáltalán nem ugyanaz. Alkotásának dramaturgiája emiatt jó néhány jelenetnél középiskolás diáknapi filmekével vetekszik. Kár érte, hiszen ez a sztori is bizonyítja, az élet a(z egyik) legjobb forgatókönyvíró.  

8. Much Loved (francia, marokkói)

8_7.jpg

Nabil Ayouch filmjében három örömlány nem is annyira örömteli hétköznapjait ismerhetjük meg. Ezzel pedig lényegében véve mindent elmondtam a filmről, hiszen konkrét, átívelő drámai szálat nem véltem felfedezni, mindössze kisebb konfliktusok váltották egymást. Nem túlzottan karakterspecifikus megközelítése összességében korrekt tablót alkot a társadalom kisebb csoportjáról, ám filmként sem undort, sem szimpátiát nem váltott ki belőlem, márpedig ez a semlegesség meglepő a téma polgárpukkasztó mivolta végett.

7. Maryland/Disorder (belga, francia)

7_7.jpg

Vincent (Matthias Schoenaerts) PTSD-ben szenvedő katona, aki kis plusz kereset gyanánt néhány társával együtt testőri munkára vállalkozik egy libanoni üzletembernél. A helyzet természetesen bonyolódik, amint kezd összemelegedni munkáltatója feleségével (Diane Kruger), valamint amikor kiderül, mivel is kell szembeszállnia munkája során. Alice Winocour, az Oscar-jelölt Mustang társírója egy art house akció-thrillerrel jelentkezett, amiben a jól koreografált harcok helyett az érintettek lelki kilengéseire, a rajtuk egyre csak eluralkodó paranoiára fektette a hangsúlyt. A túlzottan is lelassított tempó miatt az ügyes kameramunka és a két sztár vitathatatlanul kiváló játéka nem elegendő a maradéktalan szórakozáshoz, de összességében így is szépen levezényelt, pattanásig feszült alkotásról van szó.

6. The Summer of Sangaile/Sangailes vasara (litván)

6_9.jpg

A tériszonyban szenvedő Sangaile (Julija Steponaitytė) régi vágya, hogy műrepülőbe ülhessen, de félelme felülkerekedik rajta, amikor megadatik előtte a lehetőség. Öröm az ürömben, hogy az ominózus eseményen megismerkedik Austéval (Aistė Diržiūtė), aki belerántja a városi lányt a vidék nyári életébe. Alanté Kavaïté coming-of-age sztorija egyértelműen a hangulatra tett fel mindent, s noha tényleg magával ragadó lehet az emlékezetes látványelemektől hemzsegő filmje, egy idő után azért mégis csak jó lett volna, ha a meseszerű cselekményt is sikerül valamennyire sablonmentesítenie. Utóbbi hiányában a Sangaile nyara számomra csak egy kihagyott ziccer maradt.

5. Chevalier (görög)

5_9.jpg

Az Égei-tengeri útjukról hazafelé tartó hat férfi egyikőjük ötlete nyomán belekezd egy játékba, aminek feladatait maguk a játékosok találják ki, valamint a teljesítményeket is végül ők értékelik. A cél természetesen a győzelem, de kérdés: milyen hatással lesz az egyre jobban elfajuló versengés a régi barátokra? Athina Rachel Tsangari nő létére összehozta az egyik legtökösebb filmet, amit az elmúlt hónapokban láttam. A görög abszurd filmes trendbe simán beilleszthető alkotása egy túlkapásoktól mentes, szatirikusan ábrázolt farokméregetés története, amihez sikerült a lehető legrátermettebb szereplőgárdát összeverbuválnia. Hibaként a csiga tempójú cselekményvezetést, meg a tolerálhatónál picivel több időhúzó jelenetet tudom megemlíteni. Egyébként azokat leszámítva kivételes alkotásról van szó. 

4. Mediterranea (amerikai, francia, katari, német, olasz)

4_11.jpg

Ayiva (Koudous Seihon) nagy utat tett meg Burkina Fasóból Olaszországig, de nem volt választása, családjának szüksége van a pénzre, neki meg a munkára. Társával ellentétben szorgalmas, leleményes figura, így nem csoda, hogy lassacskán munkáltatója kedvence lesz. Jonas Carpignano a manapság aktualitása okán egyre divatosabb bevándorló témát a legkevésbé sem didaktikus módon igyekezett ábrázolni. Nem próbálja megszépíteni a helyzetet, mindkét fél árnyoldalaira rávilágít, de általános következtetések helyett végig mikro szinten marad, karakterdrámaként tálalva érdekes történetét.

3. The Hereafter/Efterskalv (francia, lengyel, svéd)

3_15.jpg

A középiskolás John (Ulrik Munther) miután letölti büntetését, visszatérhet családjához. A régi kerékvágásról már csak reménykedhet, elvégre bűntette még élénken él a helyiek emlékezetében, akik minden adandó alkalmat megragadnak, hogy emlékeztessék rá. Magnus von Horn lényegében véve fogta a Jagtent és a reciprokát vette, tehát a szóban forgó tett mitizálása helyett egyértelműsíti: protagonistája egyben a film antagonistája. Dramaturgiai öngyilkosságnak tűnhet elsőre, ám ügyesen árnyalja a képet, mivel csak akkor mutatja meg magát a tettet, amikorra már kialakulhatott John iránt a néző szimpátiája. Drámája olyan, mint egy mágnes a külső szemlélő morális iránytűje felé, ami tökéletesen működik, viszont az északi filmekben jártasak számára sok újdonságot nem fog nyújtani. 

2. Sparrows (dán, izlandi)

2_19.jpg

Ari (Atli Oskar Fjarnasson) elvált szülők gyermeke, s édesanyja utazása miatt az apjához kerül vidékre. Gunnar (Ingvar Eggert Sigurðsson) azonban nem éppen egy mintaszülő, a kissé félénk srác pedig egyébként is lassan barátkozik meg régi-új lakhelyével. Rúnar Rúnarsson filmjének alapját nem túl acélos coming-of-age sztori adja, ám az alapanyaggal jól bánó rendező tökéletesen használja ki a jellegzetesen északi-filmes hangulatot, Izland festői tájait és színészgárdájának maníroktól mentes, hiteles alakításait. Alkotása ezáltal hiába evezget ismerős vizeken, mégis újszerűnek hat. 

1. Frenzy/Abluka (francia, katari, török)

rsz_edj.jpg

Kadirt (Mehmet Ozgur) 20 évnyi börtönbüntetés után feltételes szabadlábra helyezik, méghozzá egy különleges megbízatással. A tőle telhető legjobban igyekszik feladatát ellátni, egyúttal próbálja felvenni a kapcsolatot rég nem látott testvérével. Ermin Alper paranoia által vezérelt lélektani drámája viszonylag egyszerű filmként indul, majd a félelmek ábrázolásával párhuzamosan fokozatosan rétegződik a cselekmény, míg végül már a valóság és a vélt félelmek, mint a szereplőknek, úgy a nézők számára is egyre jobban összemosódnak. A rendező ezen mesteri játéka a történettel elsőre kevésbé szimpatizálókat is könnyedén magával tudja rántani.

A lista jól szemlélteti a Magyarhangya profilját, hiszen ők kifejezetten a filmvilág rejtett gyémántjait keresik, ezáltal kiszemeltjeik általában mind koncepciójukat, mind pedig filmnyelvezetüket tekintve eltérnek a mainstream alkotásoktól, de pont ezért a különleges élményért érdemes megnézni őket. Scope programjuk meg remek lehetőség arra, hogy a résztvevők újabb, komplexebb nézőpont szerint ítéljék meg a filmeket. Listám időzítése nem véletlen, hiszen a minap ért végett a program, aminek győztese nagy örömre - a 'Scopeközonség' egyöntetű döntése alapján - a Sparrows lett, ami ezáltal hamarosan a magyar mozik műsorába fog kerülni. A fenti, minőségi ismérv szerint összeállított listámon is előkelő helyen található filmet a forgalmazási szempontból a legjobbnak tartom, hiszen tartalmas üzenetét művészfilmes mivolta ellenére is közérthető módon tudja átadni. Bízom benne, hogy az előzőhöz hasonlóan a kezdeményezésből ezúttal is jól jön ki a forgalmazó, a magam részéről pedig ezúton is köszönöm, hogy részt vehettem a programban.

A bejegyzés trackback címe:

https://supernaturalmovies.blog.hu/api/trackback/id/tr348280486

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása