Sacha Baron Cohen munkássága elkerülte a figyelmemet, bár tudom, hogy olyan figurákat keltett eddig életre, mint Ali G, Borat, Brüno vagy a diktátor. Ezek mindegyike nagy visszhangot keltett, és erősen polgárpukkasztó alakjai a filmtörténelemnek. Színészként viszont kedvelem, főként A leleményes Hugoban és a Sweeney Toddban nyújtott alakítása miatt.

Nobby az angol focidrukker egy leszállóágban lévő városkában tengeti napjait népes családjával és a willendorfi Vénuszra hajazó barátnőjével (Rebel Wilson). Egyetlen dolgot szeretne csak nagyon az angol foci válogatott vb győzelmén kívül, mégpedig a gyerekkorában elhagyott öccsét megtalálni. A 28 év után megvalósuló családegyesítés azonban a lehető legrosszabbkor történik meg, hiszen az a felnőttként MI6 ügynökké lett tesó (Mark Strong) egyik bevetésekor zajlik le. A fivéreknek a balul elsült akció után menekülniük kell és együtt kell működniük, hogy megmentsék Nobby családját és nem mellesleg a világot.

A The Brothers Grimsby magyarosítása Agyas és agyatlanra cím láttán egyértelmű, hogy egy nem túl sok jóval kecsegtető filmre váltottunk jegyet. A számítógépes akciójátékokra hajazó nyitójelenet igen látványosra sikeredett és jó megalapozása a későbbi eseményeknek. A történet az izgalmas jeleneteknek köszönhetően majdnem végig fenntartja a néző figyelmét, és az is segít, hogy a szereplők mindig valami kalamajkába keverednek.

Az egyik forgatókönyvíróként is jegyzett Cohen kisujjból kirázza a tahó, agyatlan, de a szeretteiért bármire képes angol focidrukkert, aki nem mellesleg erősen hasonlít az Oasis frontemberére, Liam Gallagherre. Jól működik a kémia az öccsét alakító Mark Stonggal. A titkos ügynök fivér figuráján keresztül a kémek elé állítanak görbe tükröt az alkotók, megragadva az elnyűhetetlenségüket. Jó példa erre a bokatörés, melyet egy injekcióval elintéznek, vagy pedig a lórúgás adagnyi drog, amely egy átlagembert hosszú órákra, akár egy napra is kiütne, kémünket viszont csak egy rövidebb időre teszi harcképtelenné.

A történet fő összetevője azonban a humor, méghozzá az igen alpári fajta, ráadásul elég széles skálán mozog. Ha nem azt nézzük, hogy ezek többsége mennyire obszcén, valamint, hogy túl vannak minden jóérzés határán, és többségük annyira kínos, hogy kiveri a nézőknél a biztosítékot, akkor egész jól fogunk szórakozni.

Aki szereti az ilyen típusú humort, és kedvelte Cohen korábbi karaktereit, az ezen is jól fog szórakozni. Olyan kikapcsolódásra alkalmas, amikor semmiféle magasröptű gondolatot nem akarunk kapni a történettől, hanem csupán egy nagyot nevetni. 6/10