Gyarló az ember, tartják az István, a király c. rockoperában, s a szerzők ezen kijelentésének, mint megannyi másiknak, sajnos ma is bőven van létjogosultsága. A turisztikai katalógusokba illő cím ellenére Michael B. Nichols és Christopher K. Walker dokumentumfilmje is az emberi lélek kevésbé impozáns bugyrait hivatott bemutatni, méghozzá az észak-dakotai Leithbe kalauzol el, ahol a szélsőjobboldali eszmék által elvakított Craig Cobb próbálta felépíteni neonáci paradicsomát.
Leith egy mindössze 24 lakost számláló Isten háta mögötti törpefalu. Ha valahol, akkor ott aztán tényleg nyugis életet élhetnek a helyiek. Saját bevallásuk szerint a szomszédok jól ismerik egymást, amikor tudnak, segítenek aprócska társadalmuk rászoruló tagjain. Idilli állóvizüket Craig Cobb színrelépése verte fel 2012-ben, miután Leithbe költözött, majd további telkeket vásárolt fel. Az újdonsült lakos kezdetben visszahúzódónak, szótlannak tűnt, de idővel a mit sem sejtő helyiek előtt is megmutatta foga fehérjét.
A magát árjának valló, antiszemita nézeteit büszkén vállaló Cobb csak látszólag rejtette véka alá törekvéseit, a VNN (Vanguard News Network - szélsőjobbos honlap) fórumán azon nyomban beszámolt új lakhelyéről, valamint buzdította a hasonló eszméket követőket, hogy ők is költözzenek Leithbe, a későbbi hatalomátvétel érdekében. Terve részben bevált, ugyanis még a Ku Klux Klán egykori vezetője, Tom Metzger is vett ott egy birtokot, valamint gyorsan felkeltette a média figyelmét is miután az USA legnagyobb neonáci mozgalmának, az NSM-nek (National Socialist Movement) ajándékozott egy telket. Törekvéseivel, agresszív megnyilvánulásaival rettegésben tartotta a kis közösséget, aminek tagjai elhatározták, hogy mindent megtesznek korábbi, náci- és gondmentes életük visszaállításáért.
Az esetet bemutató Nichols és Walker jól bánt a szokásos dokumentarista eszközökkel (a zenével pedig egyenesen zseniálisan), illetve remek húzásuknak tartom, hogy az interjúk mellett nagyban támaszkodtak a Cobbék által webkamerán, telefonon rögzített felvételekre. Utóbbinak köszönhetően mindkét oldal álláspontjának szenteltek elég időt, ám összességében mégsem kapunk eléggé pontos képet a Leithben történtekről.
A helyiek részéről ugyan eljut a szükséges háttérinformáció a nézőkhöz, viszont Cobb és társai - noha közveszélyes neonácik - a felvételek alapján leginkább polgárpukkasztó pozőröknek tűnnek, akik igazán maguk sem tudják, mihez kezdjenek a hírnevükkel. Az is lehet, hogy tényleg azok, azonban ez logikailag nagyon nem passzol a film bevezetéséhez. Persze elképzelhetőnek tartom, hogy az alkotóknak nem volt lehetősége jobban árnyalni az ellenség oldalát, viszont ok-okozati szempontból úgy gondolom, ha máshol nem is feltétlenül, de filmjük a történet ezen pontjánál bizonyosan sokkal jobban működött volna játékfilmes formában. A formai hibái viszont nem nyomják el társadalmi üzenetét, és végül is az a legfontosabb. 7/10
Az Üdvözöljük Leithben!-t a 23. Titanic Nemzetközi Filmfesztiválon tekintettük meg.
További vetítések:
április 15. péntek 19:00 - Toldi Mozi
Jegyinfók a képre kattintva. Hazai forgalmazásról nincs hír.
