Kis túlzással - de 99%, hogy teljes mértékben - Én vagyok az egyetlen ember a Földön, aki számára az 1989-es Kickboxer film egy 'all time top' filmes listán előkelő helyet foglalna el. A Jean-Claude Van Damme főszereplésével készült alkotás nem kevesebb, mint 10 pontot kapott tőlem egy 10-es pontrendszerben. Felmerülhetnek persze ezek után olyan kérdések is, hogy ebben benne van-e a nosztalgiafaktor? Természetesen. Épp ezért elfogult is vagyok-e vele szemben? Persze. Gáz, hogy egy ilyen filmet éltetek? Sokak szerint biztosan, de ha az ember a film minden egyes másodpercét élvezi a 275. újrázás után is, akkor nem tud mit csinálni.
Komolyra fordítva a szót, ha egy kicsit is mellőzném az erős szubjektív véleményt a filmmel kapcsolatban, nyilván nem kaphatna ilyen magas pontszámot, de valószínűleg sokan tudják milyen érzés az, amikor igazán közel kerül a szívükhöz egy alkotás, és történjék bármi, nem fogják lehúzni. A Vérbosszú Bangkokban a szememben pont egy ilyen mozi.
Épp ezért húztam is a számat, amikor meghallottam, hogy reboot-ot kap a film, hiszen már anno a 90-es években sem voltak jók az első film folytatásai. Ugyanakkor, amikor kiderült, hogy Van Damme is benne lesz a projektben, akkor vált igazán érdekessé az story.
John Stockwell (Végzetes kitérő) kezében landolt az alapanyag, aki lényegében, kis változással, ugyanazt a történetet tárta elénk, amit anno a 80-as évek legvégén láthattunk Mark DiSalle-től. Kurt tesója megmérkőzik Tong Po-val, a világ legnagyobbra tartott bunyósával, aki könyörtelen és legyőzhetetlen a hírek szerint. Eric kissé nagy arccal, de elhiszi, hogy van keresnivalója az ellenfelével szemben, azonban Tong Po esélyt sem ad neki. Sőt mi több, meg is öli... Kurt, a bátyja halálát készül megbosszulni, de ehhez fel kell kérnie egy olyan mestert, aki képes a legmagasabb szinten kiképezni Őt...
A történet ismert, a kivitelezés szintén, a bunyós filmek összes sablonja terítékre kerül, függetlenül attól, hogy ez a film egy feldolgozás. Stockwellék azonban többet akartak, épp ezért a film jóval eseménydúsabb, jóval véresebb és könyörtelenebb, mint elődje, ugyanakkor jóval gyengébb is mint az eredeti. Azonban ez nem feltétlen ment az élvezeti érték rovására. Ugyanis az új Kickboxer élvezhető. Megvan a maga bája és sajátos stílusa, amivel képes volt elérni azt, hogy ne egy izzadtságszagú erőlködés legyen az egész. Bár a retró zenék hiányoztak, a 80-as évek b-kategóriás akciófilmjeire jellemző szerethető gagyiság se volt jelen, John Stockwell mégis képes volt kihozni a maximumot az alapanyagból. (Na már most, hogy ez milyen magas lécet jelent, mindenki döntse el maga.)
Van Damme ugyan nem egy Xian Chow, de miután saját magát hozza a mester szerepében, igencsak tetszetős játékkal rukkolt elő sok-sok év után (JCVD és Expendables 2 mellett természetesen) ismételten. Alain Moussi pedig, ha nem is egy Van Damme, de képes volt elérni azt, hogy a néző szurkoljon érte. Se nem ellenszenves, se nem túltolt, egy igazi szerethető főhős karaktert testesített meg. Ám, ami az egyik legnagyobb pozitívum volt az egész filmben, hogy Michel Qissi (börtönös jelenetnél jól figyeljetek!) Tong Po-ját sikerült tökéletesen újragondolni. Dave Bautista már a megjelenésével is képes volt azt sugallni, hogy ha ő színre lép, akkor nincs kegyelem.
Így összességében az új Kickboxer messze nem egy hibátlan alkotás képét mutatta - nyilván a régi sem - mégis a szórakoztató bunyós filmek táborát erősíti. Van Damme rajongóknak kötelező, a bunyós filmek szerelmeseinek pedig erősen ajánlott az új Tong Po elleni móka. 7/10
