A Laika Stúdió a Coraline, a ParaNorman és a Doboztrollok után ismét egy olyan örökérvényű mesét nyújt át a nézőknek, amely nem csak egy kevésbé ismert kultúrába enged betekintést, de olyan nehéz témát is körbejár, mint az elmúlás és a halottaink elengedése.
Év elején láttam a Kubo trailerét a moziban, és azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Otthon kicsit utána olvastam, és örömmel láttam, hogy a Laika készítette, aminek a Coralinet, az egyik kedvenc mesémet köszönhetem. Már abban is benne volt minden, ami fontos egy ember életében, a család, az elfogadás és hogy szánjunk elég időnk a másikra, mert ellenkező esetben könnyen elveszíthetjük. A Kubo is jónak ígérkezett, így egyedül csak emiatt vártam, hogy közeledjen az ősz. És szerencsére nem csalódtam a végeredményt tekintve.
Kubo (Art Parkinson, A trónok harca Rickonja) a csodálatos Japán egyik csendesebb falujában él édesanyjával. Egyedüli szülője azonban nem képes ellátni egy felnőtt feladatait egy súlyos tengeri balesett miatt, így a kisfiúnak kell megkeresnie a betevőt. Kubo ezért rendszeresen lejár a faluba, ahol varázshangszerének hangjával életre kelti az origami figurákat, amik segítségével fantasztikus történetek elevenednek meg. Édesanyja egyetlen feltétellel engedi el kisfiát ezekre a mesélésekre: sosem lehet a szabadban sötétedéskor. Kubo egyszer mégis megszegi ezt a szabály, és emiatt menekülnie kell a Holdkirály (Ralph Fiennes) elől, akit egyetlen módon győzhet csak le: meg kell szerezni édesapjának (a valaha élt legnagyobb szamurájnak) fegyverzetét.
Igazi mesét kapunk, ahol a legkisebb királyfi/szegénylegény útnak indul, hogy próbák során alkalmassá váljon arra, hogy megkaphassa jutalmát. Kubonak három próbát kell kiállnia, amikben szerencsére útitársai segítenek neki. Majom (Charlize Theron) édesanyja varázserejének köszönhetően válik élővé (korábban egy kis szobor volt), míg Bogár (Matthew McConaughey) régen nagy harcos lehetett, azonban egy varázslat miatt kitinpáncélt és számos lábat/kezet kap, viszonyt a legtöbb emlékét elveszítette. A két kísérő nem is különbözhetne jobban egymástól, azonban Kubo sikerénél nem akarnak semmit sem jobban.
Tavaly A tenger dala című meséről zengtem ódákat különleges képi világa miatt, most a Kubo és a varázshúrok kapcsán nem tudom visszafogni magam. Szeretem az olyan meséket, amik a mondanivaló mellett még valami pluszt is tudnak nyújtani, és a Laika Stúdió szerencsére most sem nyúlt mellé. Aki már látott stop motion technikával készült alkotásokat, az tudja, hogy miért olyan különleges egy-egy ilyen mű. Aki még nem, annak a Kubo remek kiindulási pont lehet, a szereplők, a táj, és a kisfiú hangszerének köszönhetően megelevenedő origamik mindegyike azonnal magával ragad.
Annak ellenére, hogy a Kubot 6 éven felülieknek ajánlják, az ennyire fiatalokat nem fogja teljes játékidőben lekötni. A történet viszonylag lassan csordogál, minden történésnek szerepe van, a játékidő jelentős részét pedig párbeszédek töltik ki. És végül a mondanivaló megértéséhez is kell bizonyos fokú érettség. Több jelenetében is a japánok halotti kultuszába kapunk betekintést (és még hozzá milyen szép szokásokba), a történet fontos pillére az elmúlás és az elengedni tudás is. Kubo árvaként issza édesanyja minden szavát, amikor a nő néhány tiszta pillanatában a meséiben megelevenedik a múlt és a fantasztikus édesapa figurája, arról nem is beszélve, hogy milyen jó érzés lehet újra és újra meghallgatni szülei találkozásának történetét.
A történet középpontjában hiába egy kisfiú útkeresése áll, némelyik esemény és szereplő kicsit félelmetes lehet a kisgyerekeknek. A Laika korábbi meséire is jellemző volt időnként a sötétebb hangvétel, most sem hazutolják meg magukat.
A mese kezdetén Kubo felszólít minket, hogy ha kell, most pislogjunk, mert ha máskor tesszük, nagyon sok mindenről lemaradunk. Olyan események zajlanak a szemünk előtt, amikre valóban figyelni kell, hiszen szemet gyönyörködtetőek és még izgalmasak is. És valóban…nem érdemes egy pillanatra sem máshova néznünk, hiszen ha így teszünk, tényleg lemaradunk valamiről, ha másról nem, egy születendő csalásról, a szereplők közti aranyos és szívet melengető kémiáról; vagy csak egyszerűen néhány megelevenedő origami figurától. 8,5/10
Ha tetszett amit olvastál, kövess minket a Facebookon!
