Egy kezet látunk, ahogy töltényeket gyárt, majd egy furgon tűnik fel egy parkolóház egyik kameráján. Egy férfi száll ki, leparkol, majd fegyverével a falhoz lépdel és célba veszi a folyó túlpartján levő embereket. Csak a lélegzését halljuk, miközben keresi az áldozatait. A célkereszt fel-alá mozog, a feszültség egyre nő, ahogyan kiválasztja őket. Hat lövés dörren, öt ember pedig összeesik.

Az állítólagos elkövetőt a bizonyítékok nagy száma miatt rövid idő alatt elfogják. Kihallgatásakor csupán egy mondatot ír a papírra: Keressék meg Jack Reachert! Az államügyész és a nyomozást vezető rendőr arról társalog épp, hogy a férfi egy szellem, és lehetetlen megtalálni, mikor Reacher felbukkan az iroda ajtajában. Pár évvel ezelőtt ígéretet tett Barrnak, a letartóztatott férfinak: ha valamikor bajba kerül, a segítségére siet.

Mikor felbukkan, a férfi már kómában fekszik, így nem derül ki, hogy valóban ő követte-e el a gyilkosságokat. Az ártatlanságában egyedül az ügyvédje, Helen Rodin (Rosamund Pike- A titánok haragja) hisz, bár ő valójában csak államügyész édesapjának akar ellentmondani. A furcsa páros nekiáll a rendelkezésre álló nyomok alapján felderíteni az ügyet. A nyomozás során pedig egy összeesküvésre bukkannak.

Lee Child regénysorozatának hőse, Jack Reacher (Tom Cruise) nyugalmazott katonai nyomozó, aki önszántából vált „szellemmé”. Az, hogy mi vitte rá erre, nem derül ki. Magányos hős, akit csak az igazság érdekel, és annak kiderítéséért mindenre képes. Nem verhetetlen, nem megy bele eszeveszett szituációkba, igyekszik a korlátain belül maradni. Jófiú módjára előre figyelmezteti ellenfeleit, ők akarták, hogy elverje őket.

A forgatókönyvíró-rendező Christopher McQuarre (a Közönséges bűnözők forgatókönyvéért Oscar-díjat kapott) egy igazi macsó akciófilmet készített, mely hasonlít a Piszkos Harry illetve a Halálos fegyver filmekre. A műfaja nehezen meghatározható, egyaránt tartalmaz krimi, akció, illetve thriller elemeket. Ez nem az a film, amiben sokat beszélnek. Reacher akkor szólal meg, amikor tényleg szükséges. Itt is kap segítőket, de a munka nagy részét ő végzi el, és ő jön rá mindenre. Itt minden ütés számít, minden kilőtt golyónak jelentősége van.

Az állítólagos gyanúsított letartóztatásáig egyetlen szó sem hangzik el, csak az idegölő zenét halljuk és a fentebb leírt jelenetet látjuk. Ez sokáig kísérteni fog minket. Annak ellenére, hogy a film milyen izgalmasan indul, a lendület sajnos egyre inkább alábbhagy. Sem a szereplők, sem a főgonosz (Werner Herzog) nem elég fajsúlyosak, ez alól csak Cruise a kivétel. Nincsen túlpakolva látványos akciókkal, az autós üldözés (lásd: trailer) végkimenetele például kimondottan vicces. Az eredeti ötletek mértéke sajnos eltörpül a sok sablonos jelenet mellett. Többször az lehet az érzésünk, mi ezt már láttuk, igaz, kicsit máshogyan.

Cruiseon látszik, hogy most mást akar csinálni, mint eddigi filmjeiben. Nem villantja fel a jól megszokott kisfiús mosolyát, nem lövöldözik esztelenül, nem akarja elcsábítani a nőket, nem támaszkodik a technikai vívmányokra, inkább a két öklére és az eszére. Mikor Robert Duvallal együtt vannak a vásznon, azok igazán élvezetes pillanatok. A film legviccesebb jelenetében Cruiseon is látszik, benne van a mókában. Aranyos kikacsintás az akciófilmekre, remek iróniával megírt jelenet.

A Jack Reacher nem akarja megváltani a világot. Jól összerakott film, mely néhol vicces, többször izgalmas. Az események gyorsan követik egymást, mégis van időnk együtt agyalni a nyomozóinkkal. A rejtély megoldásához szükséges utalásokat kellően kiemelik. Minden egyben van, ami egy akciófilmhez kell: rejtély, lövöldözés, verekedés, autósüldözés, rosszfiúk. A főgonoszról valóban elhisszük, nem jó vele ujjat húzni. Igazi old school mozi, mely felüdülést hoz a látványos, technikailag felturbózott akciófilmek világába. 8/10