Ha a jóság fokmérőjének vesszük azt, amikor egy filmtől még hosszú percekkel a megtekintés után sem tudunk szabadulni, akkor kijelenthető, hogy az Under The Shadow egy remekmű. Azért ennél többről van szó, hiszen a hatásmechanizmus alatt egy meglepően rétegelt filmet találunk és ha a sokk után felocsúdunk, az is kiviláglik, hogy ott, ahol a valóság magát a poklot jelenti, a természetfeletti szál már-már felesleges hangulatteremtő eszköznek tűnik.

A ’80-as években járunk Teheránban, az Irak-Iráni háború idején. Shideh férjét orvosi kötelessége a frontra szólítja, miközben hiába kéri a nőt, hogy menjenek a kislányukkal a nagyszülőkhöz, mert hamarosan lebombázzák a várost, az asszony hajthatatlanul maradni szeretne. A büszkeség beszél belőle, hiszen a film elején láthattuk, hogy politikai okok miatt nem folytathatta orvosi tanulmányait, a lányáról való gondoskodást viszont megkérdőjelezhetetlennek tartja. A film kezdettől fogva nyomasztó képet fest: az egyetemtől való eltanácsoláskor a háttérben látjuk és halljuk is a bombázásokat, a nő rápillant a városra és félelem ül ki az arcára, míg beszélgetőpartnere rezignáltan fogadja a becsapódás zaját. Shideh lakótelepi közössége a riadókor a pincében gyűlik össze. A mindennaposság miatt mintha hozzá is szoktak volna ehhez. Pánik is akkor tör ki, mikor egy bomba ténylegesen becsapódik a házba és a nő felett lakó férfi Shideh igyekezete ellenére (ismételt kudarc) az életét veszíti. A feszültséget tehát vágni lehet, Babak Anvari rendező azonban még erre is rátesz egy lapáttal. A film horror jellege ugyan sokáig nem mutatkozik meg, a fokozás viszont egyértelműen látszik. A kislány, Dorsa fülébe jut a mese az ártó szellemekről és először ő lesz az, aki nem létező embereket lát a lakásban. Majd egyre furcsább dolgok történnek: eltűnik a kedvenc játékbaba, anyjának pedig a videokazettája és hamarosan a nő is úgy érzi, mintha elveszítené józan ítélőképességét. A horrorisztikus elemek egyrészt a fennálló háborús helyzetet fokozzák, másrészt még erősebb küzdelem elé állítják az anyát. Vagyis összességében magát a nőt, melyből az anyai szerep az egyik, melyet be kell töltenie. Shideh édesanyja pár hónapja hunyt el, a karriertől való megfosztottságának és a férjétől való szétválasztásának már nézőként mi is tanúi voltunk. A nő tehát magára marad az egyik legkiszolgáltatottabb helyzetben. Amikor mindenki más saját magáért küzd és a lakók is fokozatosan elhagyják a területet, neki elsősorban anyaként kell helytállnia. Egy alkalommal a félelemtől az utcára rohanó nő elfelejti felvenni a fejfedőjét, a rendező jelzi felénk, hogy ezért nagyobb büntetés járt volna, de szerencsére nem esik túlzásokba. Finoman festi fel nőalakját azzal, hogy igazán akkor lehet önmaga mikor behúzott függöny mellett atlétára vetkőzve a fitneszkazettájára gyakorlatozik (a rendszer már a kazetta meglétét is büntetné). A karakter neve már sokszor említve lett és itt kell kiemelnem az őt kiválóan játszó Narges Rashidit is. A kislány is meglehetősen központi szerepet kap. Karaktere úgy lett megírva a forgatókönyvet is jegyző Babak Anvari által, hogy Dorsa hiteles gyerek maradt. Ez a legtöbb, ami róla elmondható és minden irónia nélkül a legnagyobb dicséret is egyben.

Az idei horrorfelhozatalból is kiemelkedik az Under The Shadow, de bőven helye van az évtized legjobb horrorjait felvonultató filmek között is (már ha mindenképp ragaszkodunk a műfaji besoroláshoz). Főszerepben egy esendő nővel, aki a körülmények ellenére is erős tud maradni. Volt, amikor leült a film, de a fullasztó atmoszféra végigkísérte és összességében felejthetetlen alkotás marad. 10/10

A film MAFAB adatlapja