Soha nem gondoltam volna, hogy valaha Matt Damont látom majd viszont egy Zhang Yimou filmben, miközben lassított felvételben hajol el egy gyilkos hüllő vicsorgó állkapcsa elől, azon lendülettel útjára engedve egy hajszál pontosan kilőtt nyílvesszőt, ami keresztülfúródik a szörny egyik szemgolyóján, méregzöld vérbe borítva ezzel a vásznat, mindezt 3D-ben. A mai mainstream vonalon viszont éppen az dívik, hogy soha ne mondd, hogy soha. Na de mit keres Zhang Yimou a mainstreamben? És mit keres Matt Damon egy Zhang Yimou filmben? És mit keresek én a moziban? Sok a kérdés, keressük meg a válaszokat.
Emlékszünk még A Repülő tőrök klánja rendkívül elegáns lassításaira és katartikus befejezésére? És a Hős megkapóan tiszta, szinte költői képeire? Vagy ha még jobban visszamegyünk az időben, A shanghaji maffia gyönyörű női főszereplőjére (Gong Li) és a ‘30-as évek triádok uralta gengszter és drogügyeinek látványos megidézésére? A 2008-as pekingi olimpia levezénylése után a rendező némiképp visszavonult a nemzetközi színtérről, és készített pár kisebb filmet hazai pályán, A nagy fal viszont most lőtte őt vissza a reflektorfénybe. De minek? Mert ugyan a film korántsem rossz, vagy nézhetetlen sőt, kifejezetten látványos darab. Az előzmények ismeretében - és ez alatt mondjuk akár a fentebb említett 3 filmet is lehet érteni - azonban csak egy erős közepes alkotás.
Réges-régen, egy messzi-messzi kontinensen megépült Kína nagy fala, amely ellenállt barbár hordák és idegen császárok ostromának is, hosszú évszázadokon keresztül. Ahogy az már az előzetesekből is kiderült, A nagy fal nem az a kifejezett dokumentarista stílusban leforgatott történelmi eposz, a sztoriban rejlő lehetőségeket inkább a regék és legendák végeinél ragadták meg. Mi van akkor, ha a falat valójában nem evilági lények megállítására építették?
Két kardforgató szerencsevadász a mesés gazdagság reményében beveti magát Kína pusztaságaiba, hogy a nyomára akadjon az áhított pusztító fegyvernek, a titokzatos fekete pornak, miközben belekeverednek egy idegen faj inváziójának csatározásaiba a hősies falvédő kínai sereg ellenében. (A film hüllőinek rohamáról Albert Sánchez Pinol regénye, a Hideg Bőr jutott eszembe, amiből idén jön is film.) Mivel az áhított puskaporos hordó a falon belül található, a Matt Damon és Pedro Pascal (az egyetlen vállalható alakítás az övé) alakította kalandorok kénytelenek besegíteni kicsit a helyieknek megmenteni a világot. Whatever.
Amúgy aki nem utasítja el teljesen az ázsiai filmeket, annak nagyot dobbanhat a szíve, hogy egy Zhang Yimou filmet is lehet látni manapság a mozikban. Arról nem is beszélve, hogy az egyik legjobb hong-kongi színész, Andy Lau (Szigorúan piszkos ügyek, A repülő tőrök klánja, rakat kínai krimi, rakat wuxia, na és persze jó pár Wong Kar Wai film) is megjelenik a filmben, ámbár szerepe teljesen érdektelen, így méltatlannak is éreztem őt behozni erre a nyúlfarknyi szerepre. A történet, a karakterek és a dialógusok együgyűsége rendkívül fájó pont, amit a látvány próbál feledtetni.
Itt érkeztünk el A nagy fal igazi erősségéhez, merthogy ez a látvány majdhogynem kifogástalan. A díszletek szépek, a CGI részleg hosszú túlóráinak eredménye szinte kibuggyan a vászonról, habár Max Brooks (az egyik forgatókönyvíró a hatból!?!) ismét elsütötte azt az ötletet, amit már a Z világháborúban is sikerült neki egyszer: amint a vérszomjas zombik/hüllőszerű szörnyek hangyarajként másznak egymás hátára és rohamoznak meg egy nagy falat. Been there, done that.
Sajnálatos az is, hogy rendező keze nyomának jellegzetes sajátosságai nem igazán látszanak a filmen, maximum az eget beterítő nyílvesszők képe lehet ismerős, vagy a néhol tényleg elismerő hümmögésre késztető látvány. Azért is elégedetten biccenthetünk egyet, hogy a filmben nincsenek különösebb üresjáratok. Lámpaoltás és lámpagyújtás között nincs hosszabb megállás, a három nagyobb akciójelenet pedig kellően kidolgozott és dinamikus. A csata a ködben egyszerre nagyon ötletes és vérfagyasztóan látványos, egyértelműen a film legjobb pillanatai azok. Annak is örültem, hogy a kínai produkciókra gyakran jellemző teátrális jelenetek és alakítások viszonylag mellőzve lettek, így nézhető a film az érzékeny gyomrúak számára is.
Míg én azt hittem, hogy ez egy kínai film lesz egy kis amerikai koprodukcióval, ez épp fordítva igaz. Sajnos A nagy fal maximálisan beváltja a trailer ígéreteit: korrekt fantasy látványmozi mézes-szezámmagos bundában. Gyorskaja. A tény, hogy a plakátkampány Matt Damon közeli arcára, valamint különböző beállításaira épít azért sokat sejtet, cserébe ő úgy játsza végig a filmet, mintha valahol egészen máshol járna, és talán így volt ez Zhang Yimouval is. Az igazi baj ezzel ott van, hogy az ő neve alatt eddig nem szerepelt az a kifejezés a szótáramban, hogy "korrekt". 6/10
Ha tetszett amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren!