Idén már 14 éve annak, hogy Kate Beckinsale először felhúzta a fekete bőrszerkót, hogy szétrúgja a vérfarkasok seggét a kamerák előtt. Selene jött, látott és győzött. A széria az első két résszel (első, második) még egy több, mint korrekt színvonalat volt képes felmutatni a dark-fantasy akció-horror zsáner berkein belül, amit aztán jól le is rombolt a folytatásokkal. Mára az Underworld franchise már csak egy erőltetett akcióorgia, amit Kate Beckinsale se élvez.
Selene még mindig azért küzd, hogy véget vessen az évszázadok óta tartó háborúnak a vérfarkasok és vámpírok között. A harc azonban egyre bonyolódik. Ismét árulások nehezítik a feladat beteljesítését, ami minden eddiginél komolyabbnak tűnik...
Ahogy a Resident Evil-széria, úgy az Underworld-széria is már csak haldoklik. Mindkettő ezerrel pörgött az elején, mindkettő hozott egy elfogadható trash szintet, rajongókat szerzett, de a sokadik folyatás után már csak önismétlővé, unalmassá és rém erőltetetté vált. Jovovich is megunta, és Beckinsale is unja már. Ideje lenne továbblépni.
No, de ennek ellenére az Underworld 5. része mégis képes volt egy hajszállal jobb összképet mutatni elődjénél. A majdhogynem minősíthetetlen negyedik epizód után Anna Foerster egy szimplán gyenge mozit rakott le az asztalra. A történet ugyanaz a bugyuta macska-egér harc a lycanok és a vámpírok között, idétlen motivációkkal és történésekkel. Az akció része viszont rendben volt. Beckinsale előhúzott valamit a régiből, és bár látszik rajta, hogy semmi kedve nincs már az egészhez, egy mély lélegzetvétel után még megalázta a vérfarkasokat.
Akkor lépett egyel magasabb szintre a szériában az 5. rész, amikor a készítők rájöttek, hogy nem kell ezt túlbonyolítani. A végletekig lecsupaszították a történetet, ami így legalább könnyebben csúszott le a torkunkon, függetlenül attól, hogy milyen szintet képviselt a film. Talán ennyi volt az egészben, ellőtték az utolsó patronokat is, a vámpírok pedig - fogjuk rá - győztek. 4/10
