[Supernatural Movies]

Az élet, a világmindenség, meg minden - Az Univerzum története

Voyage of Time: Life's Journey

2017. március 29. - Duba Dániel

Terrence Malick egy közel negyven éves projektnek jutott a végére, mikor dobozba tette a kétféle verzióban elkészült Az Univerzum története című szemkápráztató kozmikus krónikáját. Miből lett az univerzum? Milyen hangja van a fortyogó tenger alatti lávának? Merre tart az emberiség? Mit dobtak Cate Blanchett italába a narrációja felolvasása előtt? Ezekre a kérdésekre keressük a választ. Azóta is.

az_univerzum_tortenete_3.jpg

Ha Malick csinál egy filmet, arra mind a szakma, mind a közönség felfigyel, ez már csak így megy. Az Univerzum történetének ötlete valamikor a ‘70-es években fogalmazódott meg a rendezőben először, mint egy afféle szerelemprojekt. A később félrerakott tekercs egyes elemeit már az Oscar-jelölt Az élet fája című filmjében is felhasználták, beillesztve a hihetetlenül látványos, gyönyörű zenei aláfestéssel prezentált, közel húsz perces univerzum-szekvenciát az amúgy is misztikus hangulatú filmbe. De az a húsz perc csak prológusa ennek a kilencven percnek, melyben az amerikai rendező megpróbálta létrehozni és megmutatni a világmindenség, és benne a Föld tudományos kronológiáját, a leglátványosabb és legmeghatározóbb változásokra koncentrálva, mind mikro, mind makro szinteken.

A direktor eddigi munkáiban kicsit is tájékozott néző már sejti, hogy itt bizony nem lesz minden a szánkba rágva, mintha egy kresz oktatófilmet néznénk. Itt nem mindig kapunk majd egyértelmű magyarázatot arra, mit is látunk és hallunk a vásznon. Jelen esetben letaglózóan szép, állandó mozgásban lévő felvételek tükröződnek a retinánkon, de ezek kontextusában meglehetősen kevés a kapaszkodó, és ezen Blanchet narrációja sincs a segítségünkre. Szövege költői, biblikus, akár egy ima, tele kérdésekkel, de néhol kifejezetten frusztrálóan hat, mert lényegében önmagát ismétli, ezek a szavak pedig nem mondanak többet, mint egy ajándékba kapott szerencsesüti. A zene meditatív drámaiságából és a képek megfoghatatlan misztikusságából cseppet sem vonna le, ha elhagynák a narrációt, csakhogy Malick menthetetlenül narrációfüggő.

az_univerzum_tortenete_4.jpg

Méltóságteljesen mozgó égitestek, beazonosíthatatlan csillagködök és kozmikus anyagok képei adják át helyüket a monumentális földi látképeknek. Vízfolyamok, hegyek, vulkánok, aztán Malick teker még egyet a lencsén, és egészen mikroszkópikus szintre közelít. Mikrobákat, mozgásban lévő sejteket mutat, formailag összefüggésbe hozva a makro-világ felfoghatatlan méretekkel rendelkező csillag robbanásait és táguló galaxisait, a mikroszkópikus élet mindennapi küzdelmeivel. Az örök körforgást látjuk, ahogy egy aszteroida elpusztítja a dinoszauruszokat, csak hogy új élet sarjadjon az izzó hamuból.

Ezeket az elképesztő precizitással bemutatott képeket profi légi és víz alatti felvételekkel, számítógépes képalkotással és kreatívan használt "alkímiával" (bizonyos folyadékok és különböző zselés anyagok összeöntögetésével) sikerült megalkotni. Ezek közé a rendező kézikamerás felvételeket vág be az emberi tevékenység rombolásáról, szerte a világból. Ezek behozásával gondolatban párhuzamot lehet vonni a modern világ pillanatfelvételei, és az élet korai (értsd, molekuláktól az első baktériumokig), szakaszában lejátszódó folyamatok között. Láthatjuk, hogy az ember az idők során mennyire eltávolodott a természettől. Háborúk, állatkínzás, zavargások. Ezek bevágása azonban túlságosan didaktikusan és öncélúan hat, a narrációval együtt nincs maradásuk.

az_univerzum_tortenete_3.png

Ahogy az Az élet fájában, úgy Az Univerzum történetében sem biztos, hogy mindig teljes egészében át tudjuk látni, vagy elérni a rendező üzenetének valós célját, vagy a filmjének végső lényegét, de ennek ellenére érezzük annak súlyát. Pont emiatt kelthetnek felemás érzéseket Malick munkái. Ezt nagyon jól szemlélteti, mikor a moziban jobbról azt hallod, hogy “Ez baromi jól fest!”, mindeközben balról, meg azt, hogy: “Most mi a fenét látunk a vásznon?”

A filmből létezik egy mindössze 45 perces verzió is, ahol Brad Pitt a narrátor, és egyenesen az IMAX mozikba szánták. Itt a kézikamerás felvételeket mellőzték, ennek eredményeképp pedig talán a filmet átitató pátosz se annyira maró. Az Univerzum története egy igazán különleges másfél óra, még úgy is, hogy magáról az univerzum történetéről tulajdonképpen nem mond sokat. Fájóbb, hogy maguk a képek ugyan valóban lélegzetelállítóak, csak olykor-olykor mutatnak olyan felvételeket, amikhez foghatót még nem látott az emberi szem. Ahogy a címben is tettem, úgy most is kénytelen vagyok utalni Douglas Adams klasszikusára: “Mihelyst tudjátok, hogy mi a kérdés, érteni fogjátok a választ is.” Szóval mi a válasz a végső kérdésre? Létezik egyáltalán válasz? És ha igen, rá fogunk jönni valaha? Persze, hogy létezik válasz: 42. 6/10

A film MAFAB adatlapja

Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket Facebookon vagy Twitteren! 

A bejegyzés trackback címe:

https://supernaturalmovies.blog.hu/api/trackback/id/tr5612374681

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása