Na, akkor a továbbiakra: a rajongóknak ugyan nem fog könnyen menni (vagy épp sehogy, nekem se ment), de próbáljunk úgy tekinteni erre a filmre, mintha egy teljesen új, különálló, gyökerek nélküli akció-scifi lenne. Képzeljük el, hogy nem létezik az 1995-ös anime mestermű, a Ghost in the shell. Sokat kérek, tudom, de másképp nem biztos, hogy tetszeni fog, amit a moziban láttok majd.
Motoko Kusanagi őrnagy, mint főszereplő? Felejtsd el! Tudatukra ébredő digitális hálózatok? Még mit nem! Ezeket jobb, ha félrerakjuk. Amiből viszont kapunk rendesen, az a hol egyszerre szürke és nyomasztó, hol pedig szemkifolyatósan színes, mázas látványvilág, és az ebbe nagyon jól beleillő kellemes cyberpunk (helyett cyberpop©) hangulat. Apropó látvány. Nagyon dögösen néz ki az egész, az akciókat is odatették, a cgi habár erősen túl van tolva, nem néz ki rosszul az IMAX vásznon, na meg a 3D is kifejezetten jót tesz neki. A Blade Runnerből vedd ki az esőt és az állandó sötétséget, adj hozzá biomechanikusan tuningolt arcokat, kezeket, lábakat, és aztán üdvözöld a Páncélba zárt szellem világát. Mármint ami a remake-t illeti.
Persze mielőtt rákapcsolnék, muszáj megjegyeznem, hogy óriási hiba lenne a sárba tiporni ezt a filmet, mert aki anime szűzen nézi, és nem rendelkezik elvárásokkal, remekül elszórakoztatják majd a látottak, szóval nem is fogom. Túlságosan.
Anno a Ghost in the Shell anime tökéletesen magába építette a kilencvenes évek újraébredő figyelmét a cyberpunk irányába. Látnoki módon rajzolta fel a science fiction következő évekre vonatkozó irányvektorát, és helyezte el a műfaj koordinátarendszerében azt a metszéspontot, amire később a Mátrix révén ráharapott az egész világ. A maga nemében tökéletes volt. De azt mondják semmi sem tökéletes. Valószínűleg ezt mormolhatta maga elé a vetítőterem sötétjében Rupert Sanders rendező, miközben a filmje végső vágását nézte a stúdió fejeseinek társaságában, cigarettafüstbe burkolózva, homlokát ráncolva, mélyen a székébe süppedve. A fejesek ugyan elégedetten összebiccentettek és a vállát veregették, Mr. Sanders lelkiismeretének füle botját azonban megingathatatlanul pöckölgette valami.
Teljesen világos, hogy ez a film nem a rajongóknak készült. Az animéből egy az egyben átemelt képek és jelenetek korántsem a rajongói bázis kiszolgálására kerültek a filmbe, csupán annak okán, hogy a film készítői lusták voltak, és örültek annak, hogy csipegethetnek a nagyok asztaláról. Rosszindulatú lennék? A nagy előd egyes pillanatait tulajdonképpen pausz papír segítségével rajzolták körbe és színezték ki, majd illesztették bele a saját filmjükbe. Ez nem fan service, ez tényleg csak lustaság. Az viszont egy árnyalatnyival súlyosabb hiba, hogy a Páncélba zárt szellem készítői megfosztották filmjüket az eredeti anime gondolatvilágától és filozófiájától. Na, de miért ne? Csak rajta, tegyék jobbá! Formálják a maguk képére, ha ez érdekesebbé, vagy izgalmasabbá teszi a végeredményt! Na, de így lett? (update: nem)
Egy remaket lehetne fejleszteni, tovább vinni, mert feladatai közé tartozik, hogy valamiképp aktualizálja és acceptálja az alapanyagot a saját korával, földrajzi környezetével (lásd, a sok amerikai remake, japán alapanyagból), valamint, hogy lehetőség szerint új szintre emelje azt. Ez a legtöbb estben nem történik meg, ahogy sajnos itt sem. Változtatni lehet, sőt kell is, na de nem kiherélni. Inkább jobbá tenni, másik aspektus felől közelíteni. Ezt az utóbbit látjuk itt is, de így ez az alkotás annyira más utat követ, mint a manga, vagy az anime, hogy ezzel maga tette zárójelbe a saját címét, ami így tulajdonképpen értelmét is vesztette.
A film ezek félre tételével azonban sokaknak ajánlható. Azon kívül, hogy egy látványos sci-finek mindig örülünk, nyugodtan nézzék meg a filmet friss szemek is, mert így esély van rá, hogy felfedezik maguknak az eredetit, sőt akár a mangák, vagy az animék világát is. A szereplők közül a film negatív figuráját, a Hanka vállalat vezetőjét láttam a legharmatosabbnak, aki mindössze egy karikatúraként felskiccelt, önparódiába hajló ripacs. Johanssont sem éreztem elég erősnek erre a szerepre, habár annak ellenére, hogy ő sosem rossz, nem az arcjátéka miatt szeretjük. Batou karaktere volt a filmben a legszerethetőbb, valaki kezdjen el aláírást gyűjteni a neten egy spin-off filmre! És aki azt hitte, hogy nem Takeshi Kitano lesz a leglazább mind közül, az még sosem látott tőle filmet. Az, hogy a szeme se áll jól, erős eufemizmus. A jelenlétének súlya van, és a film végi jelenete pillanatok alatt emlékezetedbe idézi a számtalan jakuza filmjének sokkoló pillanatait, már azzal is, ahogy ott áll, egy régimódi pisztollyal a kezében, akár egy időutazó.
A páncél szép fényes, rendkívül jól mutat és akár egy látványos effekt kíséretében láthatatlanná is képes válni. Mindent tud, ami korszerűvé teheti, de a benne lévő szellem a gyártás során kiszökött belőle. Nem tetszett neki, hogy őt kihagyják az egészből, hogy csak a moziplakáton jutott neki hely, nagy fehér betűkkel: Páncélba zárt szellem. 6,5/10
Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket Facebookon vagy Twitteren!
