Bár mostanában a magyar filmkészítés kezd feltámadni hamvaiból, az azt megelőző időszakot az igénytelenebbnél igénytelenebb vígjátékok jellemezték. Mikor először szembesítettek a Brazilokkal, azt hittem, hogy ez a produkció is ebbe a sorba fog beállni, így nem is érdekelt. Ugyanakkor a sajtóvetítés után ráébredtem, hogy az év eddigi legkellemesebb meglepetése a Kojot mellett ez az alkotás lett.

A történet szerint Acsa VB döntő és a helyi futball bajnokság lázában ég. A torna legesélyesebbjei természetesen a helyi önkormányzat tagjaiból álló társaság. Egészen addig minden rendben van, amíg a falu legszegényebbjei, a cigányok nem neveznek be a börtönből frissen szabadult Áronnal (Nagy Dániel Viktor). A tét ráadásul sokkal nagyobb, mint eddig, mert a nyertes csapat kiutazhat Brazíliába egy magyar milliomos jóvoltából. A cigányok nem nyerhetnek, és ennek érdekében a polgármester és a helyettese mindent meg is tesznek.

A szinopszis hallatán gondolhatnánk, hogy ez egy szokásos sikertörténet és/vagy egy újabb elfogadásra és a kisebbségek sajnáltatására építő produkció, viszont hatalmas bravúr, hogy az ezekhez szükséges elemeket elkerüli a két rendező, és polkorrekt felhang nélkül mesél nekünk a vidéki cigányság megítéléséről és helyzetéről, ráadásul nem is romantizálják túl a cigány létet. Mert bár ők a főhősök, de megvannak a maguk hibái, gyarlóságai. Kár, hogy a többi falusiról ezt már nem lehet elmondani (egyetlen kivétel talán az alpolgármester fia).

És nem csak a főszereplők rendelkeznek karakterívvel, és úgy egyáltalán komplex személyiséggel, hanem a mellékszereplőket is sikerült életszagúra faragni, megvannak az önnön motivációk, és a vágyaik. Ezenkívül a humorral sem fukarkodtak a készítők. Nagyon régen nevettem már ennyit egy filmen, és ráadásul ezek közül mind a helyén van. Nem ízléstelen, nem alpári és nem is elcsépelt. És mindezek miatt lesz a Brazilok egy kiemelkedő, és egyedi alkotás a magyar film szcénában.

A színészek közül sajnos csak egy ember nyújtott kiemelkedőt, ő pedig a már említett Nagy Dániel Viktor. Élete első főszerepében sikerült maradandót alkotnia Áron bőrében. A többiek sem rosszak, de eltörpülnek Nagy karizmája és zsenialitása mellett. Egyedül talán Angerből néztem volna meg egy kicsit többet. Két jelenete van sajnos, de mindkettő aranyat ér, akárcsak Gáspár Laci feltűnése is.

Igazi bravúr, amit a Kiss - Rohonyi kettős letett az asztalra. Sallangoktól és erőlködéstől mentesen hozták tető alá első nagyjátékfilmjüket, ami egy üde színfolt a magyar filmtörténelemben, egy olyan erős alakítással, ami kiüti a közfalat. Talán nem élünk át tőle katarzist, de nem is ez volt a cél, hanem egy olyan produkció, ami a maga különös bájával halad a természetesség medrében, ezáltal mosolyt csalva az arcunkra és boldogságot lopva a szívünkbe. Minél távolabb kerülök a megtekintésétől, annál inkább jobbnak tűnik, és újráznám már most. Ráadásul ugyanazt tudom mondani, mint a Kojotnál vagy az Ernelláék Farkaséknál-nál: a miénk, a sajátunknak érezzük, úgyhogy tessék csak kicsengetni érte a pénzt, mert megéri. 9/10

A film MAFAB adatlapja

Ha tetszett, ami olvastál, kövess minket Facebookon vagy Twitteren!