Számtalan film hivatott már bemutatni a nemi beállítottságból fakadó bizonytalanságot és az emiatt való kiközösítést, és pontosan emiatt nehéz már újat mondani a témában. És bár ez a Nehéz szívvelnek sem sikerül, rengeteg olyan eleme van, ami miatt egy jó filmként lehet rá tekinteni.

Mert Christian és Thor története nem merül ki előbbi őrlődésében utóbbi iránti szerelme miatt, hanem kettejük rögös útját igyekszik elénk vetíteni a felhőtlen és gondtalan gyerekkorból a megpróbáltatásokkal teli felnőttkor felé. Guðmundsson ráadásul nagyot csavar a történetvezetésen azzal, hogy Thort teszi meg főszereplőnek, így az ő szemszögéből követhetjük végig az eseményeket, vele együtt éljük meg szép lassan felépülő kapcsolatát Betával, anyjával és nővéreivel való konfliktusait és Christian apjával való kapcsolatát.

Érezhetően a direktor úr nagyon ismeri a serdülő fiatalok lelkületét, mert annak egy olyan tűpontos ábrázolását láthatjuk, amit eddig nagyon kevés filmben tapasztaltam. A szexuális feszültség belengi az egész produkciót, még a családdal való közös jeleneteket is. Thorék törnek, zúznak, kiadják minden dühüket, amikor csak tudják, és természetesen nem maradhat el a rivalizálás sem a kortársakkal. Ez pedig olyan képi világgal karöltve van a vászonra álmodva, ami brutálisan melankolikussá teszi az alkotást.

Mindezen dolgok összessége egy olyan tragikus és elkerülhetetlen vég felé halad, amiből kissé furcsa módon a Nehéz szívvel legnagyobb hibája fakad. Sajnos abban a gyermekbetegségben szenved, amiben korunk legtöbb 2 órás filmje. Cirka 20-30 perccel hosszabb, mint kellene lennie. Nem sikerült frappánsan lezárni, így a vége hiába tenné gyönyörűvé és felejthetetlenné a történetet, inkább csak unatkozni fogunk, és a katarzis elmarad egy olyan filmnél, aminél az odáig látottak indokolttá tennék azt. A gébes hasonlat pedig hiába foglalja jól keretbe a művet, kissé erőltetettnek éreztem.


Sajnálatos, hogy a végén túlságosan meg akarták gyötörni a készítők a lelkünket. Ha fél órával megrövidítik, valószínűleg egy korszakos mestermű születik. Nem egy melegeket simogató produkció, hanem sokkal inkább szól a felnőtté válásról, és a saját helyünk megtalálásáról a világban. 8/10

A filmet a 24. Titanic Nemzetközi Filmfesztiválon tekintettük meg.

A film MAFAB adatlapja

Ha tetszett, ami olvastál, kövess minket Facebookon vagy Twitteren!