Noha trailert nem néztem, de a történet rövid összefoglalását elolvastam, mielőtt nekiültem Steven Shainberg horrorjának, a Rupture-nek. Jónak tűnt... kicsit olyan a Fűrész, Motel, Mártírok szerelemgyermekének, Noomi Rapace főszereplésével. Mi baj lehet?
Renee egyedül neveli 12 éves fiát és a külvárosban él. Élete semmi extra, a lehető legátlagosabb. Mindemellett betegesen retteg a pókoktól. Egy nap éppen vakációzni indulna, hogy felpörgesse életét, de egy "véletlen" baleset folytán elrabolják, majd bezárják egy titkos helyre. A rémálom elkezdődik, Renee élete pedig hatalmas veszélyben...
...mondjuk csak annyi, hogy az egész film egy nagy kondér moslék.
Ugyanis a Rupture egy pillanatig nem tudja, hogy mit akar közvetíteni a nézőnek. A percek telnek, a jelenetek egymás után haladnak valamerre, de se Noomi Rapace, se a rendező, se az író nem tudja, hogy pontosan merre akarnak eljutni. Tapogatnak a sötétben, néha-néha bedobnak egy kis csontot a nézőnek, hátha nem unja halálra magát a nagy semmin. Még Peter Stormare, vagy éppen Michael Chiklis sem képes feldobni a pocsolyában fuldokló alkotást.
A történet alapján kísérleteket végeznek a főszereplőn, a félelmeit próbálják meg felhasználni a siker érdekében. Viszont a megvalósítás alapján itt nem Rapace kapja az ívet, hanem a nézők. Rajtunk kísérleteznek, minket untatnak halálra, mi fogunk megváltozni a játékidő végére. Hiszen, aki akár csak egy kis aprócska élvezetet elvárt a filmtől, az csalódott lesz, és szomorúan konstatálja, hogy bő másfél órát kidobott a kukába az életéből. Értelmetlen, céltalanul bolyongó, élvezhetetlen alkotás a Rupture. 2/10
