Ben H. Winters - Gyilkosság világvége előtt

Az utolsó nyomozó trilógia I.

2017. május 27. - Duba Dániel

Ha jön az armageddon, már a gyilkossági nyomozás sem ugyanaz.

Piti biztosítási csalás, titokzatos és vonzó nő, egy túl egyértelműnek látszó öngyilkosság és egy született nyomozó. Mondjuk úgy, nem ismeretlen elemek a krimiirodalomban, ámbár megfelelő stílusban, emlékezetes karakterek által prezentálva a felhasználási rátájuk közelít a fektetett nyolcashoz. Gondoljunk csak a nagy öregekre, mint Hammet, Chandler vagy Leonard, náluk sem a világraszóló összeesküvésekről szólt a fáma. Nem minden a sztori. Ez pedig már a Gyilkosság világvége előtt ars poeticája, de még mielőtt nekiállnánk elégedetlenkedni, a szerző, Ben H. Winters, erre a kissé kopottas díszletre rászabadít egy hatalmas aszteroidát, ami a regény kezdetétől számítva, bő hat hónap múlva megérkezik, és eltörli az általunk ismert civilizációt, volt, nincs. Eközben a háttérben végtelenre állítva szól Tom Waits Earth Died Screaming-je. Ben evangéliuma, avagy Az utolsó nyomozó trilógia első könyve.

gyilkossag_vilagvege_elott_main.jpg

Szóval ez a szomorú valóság. A Maia névre keresztelt hat és fél kilométer átmérőjű kis kavics évmilliók óta tartó útja hamarosan véget ér. Űrbéli randevújához a gyertyafény a Nap, partnere pedig a Föld lesz. A bolygó legnagyobb koponyáinak számításai szerint pedig a randi utáni kamaty esélye 100%. Mind elpusztulunk. Az emberek kilépnek a munkahelyükről, hogy a családjukkal lehessenek, vagy hogy pont tőlük a legmesszebb. A gazdaság növekvő sebességgel áll neki az összeomlásnak, a biztosítótársaságok, bankok, az infrastruktúra és a kommunikációs csatornák becsődölnek vagy felmondják a szolgálatot. Helyükbe egyházak és szekták emelkednek, maguk köré gyűjtve azokat, akik már feladták a józan ítélőképességüket, hogy ítéljen helyettük Isten.

Ha imádkozni akartok, imádkozzatok Bruce Willishez, tudjátok, az Armageddonban!"

Rengeteg dolog kap fényesebb csillogást, nem kell aggódni például a pia és a kábítószerek hosszútávú negatív hatásai miatt, de mondjuk a bűnözés tétje megnő, mert ha elkapnak és bekaszliznak, akkor véged. A börtönben már fél év is életfogyt.

A rendőrség sem olyan már, mint előtte. Nyomozói munkát csak kevesen végeznek, egyikük a frissen kinevezett detektív, Hank Palace. A mai kor szülötte, kedvenc képregénye a Watchmen, gyerekként pedig Orson Scott Card Végjátékát bújta. Átlagos fickó bajusszal, és ahogy a nyomozás halad előre, egyre leharcoltabban néz ki, kezdve mindjárt a jókora kötéssel a jobb szemén, de erről később. Az anyját gyerekkorában megölték, azóta a bűnüldőzés a legfőbb vágya, mint Batmannak – ahogy ezt egyébként az egyik szereplő fel is veti neki. Kinevezését tulajdonképpen a közelgő katasztrófának köszönheti azzal, hogy sokan leléptek a kötelékből, hogy otthon golyót röpítsenek a fejükbe vagy a bakancslistájuknak éljenek. És ezt teszi Hank is, csak az ő listán mindössze egy dolog szerepel: nyomozónak lenni. Ha kell, az utolsó nyomozónak. Szóval az ügy a következőképp fest:

Valami magának való biztosítós fazon fellógatja magát egy lepukkant étterem mosdójában, ami valaha egy McDonald’s volt. Manapság az emberek gyakran csinálják. Csak egy pillanatra nem figyelsz, és a kollégád, akivel az imént még kedélyesen a baseballról csevegtetek, a függönyvasról lógva fuldoklik. Feladják, elmegy a kedvük, nincs türelmük kivárni. Ez is csak olyan mint a többi. Legalábbis Hank kollégái ezt állítják, de azért itt mégsem stimmel valami. És mivel ez élete első ügye nyomozóként, és végre azt csinálja, amit mindig is szeretett volna, két kézzel ragadja meg a jegyzettömbjét, nem törődve a rá záporozó sebesülésekkel, nőkkel, pisztoly csövekkel, és megy utána minden apró kis nyomnak. És persze majd pont most ne bugyogna fel a csatornából az a temérdek mocsok, amihez egy apokalipszis kell, hogy megmutassa magát.

gyilkossag_vilagvege_elott_2.jpg

Ben H. Winters olyan mash-up regényekkel kezdte pályafutását, mint az Értelem és érzelem és tengeri szörnyek, vagy az Android Karenina, de elismert íróként csak a Gyilkosság világvége előtt megjelenése óta hivatkozunk rá. Tény ami tény, megkapta érte az Edgar-díjat, de azért azt is el kell mondjam, hogy ámbár a nyomozás logikusan felépített, a történet pedig érdekes, ebből a szempontból a könyv egyáltalán nem kiemelkedő, Wintersre még rengeteg házifeladat vár, hogy egyáltalán közelébe kerüljön a nagyoknak. Ami viszi az olvasót előre, az a világvége előtti hangulat, és ez az érdekes felütés, hogy immáron minden végleges, hogy mindennek értelme van, amit teszünk vagy éppen semminek sincs, habitus kérdése. Lehet, hogy csak én éreztem úgy, de ebben a világban van valami Paul Auster New York trilógiájának súlyos melankóliájából, valamint a nyomozójának karakteréből, de ez most sokkal nagyobb dicséret volt, mint amit Winters könyve megérdemelne.

Persze most mondhatnánk azt, hogy ez egy trilógia első kötete, és hiszen ott van még a másik kettő, de az író korántsem három részes könyvnek indult neki az elején, ez az ötlet csak később kristályosodott ki benne. Innen nézve pedig a világvége előtti gyilkosság, azaz maga az ügy, és a hozzá tartozó nyomozás kicsit vékony. Egészen pontosan 272 oldalnyi “vékonyságú”, amolyan másfél délutános sztori. De ennyit a negatívumokról, ugyanis ez a könyv bemutatkozásnak épp megfelelő, felütésnek elegáns, kezdetnek figyelemre méltó.

Ha netán beleolvasnál a regénybe, most megteheted:

A kötet igen közel áll a noir műfajához, mert karaktereiben tartalmazza a műfajhoz köthető archetípusokat, a cselekménye egyes szám első személyben van elbeszélve, a milliője pedig szokatlan, sötét és izgalmas. Érdekes belegondolni, hogy ez az aprócska égitest sok csillió éve útnak indult, átszelte az űr végtelenjét és annak elképzelhetetlenül nagy arányait figyelembe véve, milyen hihetetlenül kicsi eséllyel találja meg pont a galaxis egyetlen olyan bolygóját, amin élet van, a Földet. De hogyha átváltunk egy másik szemszögre, valaki ennek köszönhetően teljesíthette be élete álmát, hogy nyomozó lehessen. Valamit valamiért, nem igaz? De ugyan minek gyilkosok után nyomozni, ha hamarosan úgyis mind meghalunk? Minek összerakni a darabkákat, mikor körülötted minden épp széthullik?

Az Agave gondozásában megjelent Az utolsó nyomozó trilógia nyitó darabját a hibái ellenére is úgy faltam, mintha nem lenne holnap, és ha a regény aspektusából nézzük a dolgokat, akkor nincs is. Azzal, hogy az imént kezembe vettem a sorozat második kötetét, egy kicsit megint közelebb kerültem a végéhez, de innen már nincs megállás. A kritika folytatódik hamarosan.

gyilkossag_vilagvege_elott_borito.jpg

Ben H. Winters - The Last Policeman
Agave Könyvek, 2015, 272 oldal.

Ha tetszett amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren!

A bejegyzés trackback címe:

http://supernaturalmovies.blog.hu/api/trackback/id/tr1812543555

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Az utolsó nyomozó I. 2017.06.21. 21:58:29

Újra itt a világvége! Az utóbbi időben mintha ez lenne a divat. Különböző objektumok röpködnek a Föld felé, azzal fenyegetve az emberiséget, hogy kipusztul. Már szinte megszokott a sztori, de mi lenne, ha csavarnánk egyet a történeten? Bedobnánk egy ki...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.