Mindenki nyugodjon le - Tengerfedő

Japán Filmhét 2017 - Gasztrofilmek a terítéken

2017. június 15. - Duba Dániel

Banana Yoshimoto japán írónő már lassan másfél évtizede ismert a magyar olvasóközönség számára. Kitchen című első regényével nagyjából tíz évvel ezelőtt találkoztam először, de ekkor már a látóteremben volt a kortárs japán irodalom, hála a Geopen kiadónak és Murakami Haruki "műholdas" regényének. Az írónő There is No Lid on the Sea című könyve alapján 2015-ben készítettek egy csendes, merengős hangulatú filmet, amelyet most a héten a Toldi Moziban futó Japán Filmhét keretében volt szerencsém megtekinteni. A Tengerfedő teltházas vetítése során szűk másfél órában élvezhettem a sós, tengeri levegőt, mely így egy kis robbanásmentes felüdülést nyújtott a legutóbbi A múmia, és a hamarosan érkező Transformers sajtóvetítése között.

tengerfedo_poszter.jpg

Megelégelve a Tokió nyújtotta nagyvárosi létet Mari felmond díszlettervezői munkájában, és visszaköltözik a zöldellő hegyek és a tenger szegélyezte kikötővárosba, ahol felnőtt. Kakigoori, vagyis a japán ízesített jégkása készítéséből kíván megélni, megnyitva saját kis tengerpart melletti boltját. Ebben segítségére lesz egy fiatal lány, Hajime, akit a múltjában fellángolt tragédiák emésztenek, és Mari régi szerelme, Osamu. Ők hárman a tenger zúgása és a jégkása módszeres fogyasztása mellett próbálnak megbirkózni múltjukkal, és jövőbeni terveik rájuk nehezedő súlyával.

A sztori akár egy visszafogottabb Ghibli anime története is lehetne, megvalósításában ugyanakkor a végletekig mentes a szentimentalizmustól és a giccs minden formájától. Háttérzene nélkülisége, és a felvételek látszólagos natúrsága ellenére is megkapó élményt nyújt. A színészi játék csupaszsága, a mondanivaló őszintesége, valamint a japán tengerparti kisváros szemet gyönyörködtető képei pihentető tartományba állítják a pulzusunkat, akár egy kiadós wellness hétvége.

tengerfedo_2.jpg

A japán filmgyártásnak van egy jól elkülöníthető ága, amibe ez a film is tökéletesen belesimul. Ezeknek a jellemzően női főszereplős könnyedebb drámáknak, melyeknek jellegzetes alapkonfliktusa a szülővárosba való visszaköltözés, és az ezzel járó múltfeldolgozás élménye, nagy hagyományai vannak a szigetországban. A Tengerfedő érintőlegesen belenyúl a peremvidéki városok és falvak kiüresedésnek a XX. századi japánra jellemző problémájába is, mellyel a film főszereplője tulajdonképpen a film kezdetekor szembefordul. A pénz hajszolásának tudatos háttérbe szorításával, a család, a barátság és az élet apró örömeinek megélése felé nyit (mint például macska módjára heverészni a bejárat előtti szőnyegen).

Az elmúlt évtizedekben kíméletlenül végbemenő urbanizáció kikezdte az egykor népes kikötőváros mostanra félig kihalt utcáit, beengedve így az egyre jobban elburjánzó növényeket, hogy azok végül visszafoglalhassák a népesség által kiépített, mostanra viszont már magára hagyott területeket. Ez a motívum és az eredményeképpen kiüresedő városkép szerves részét képezi a film ártatlan, melankólikus hangulatának. Persze én a régi berögződéseknek köszönhetően, ha meglátok egy villódzó, japán neonfeliratot, megjelenik a szemeim előtt, ahogy Takeshi Kitano egyszer csak befordul a sarkon fekete nyakkendőben, kezében egy csőre töltött 9 mm-essel, hogy kimérten megállapodjon a kamerával szemben. De itt se yakuzák, se golyózápor, csak a sirályok, a tenger hullámzása, a jégkása surrogása, és ez így kifejezetten megnyugtató.

tengerfedo_1.jpg

Mert időről-időre kell egy ilyen film is, melynek karakterei nem kifejezetten jók és rosszak, hanem egyszerűen csak emberek. Kell, hogy a maga elfeledett hétköznapiságával röpke másfél órára kiszakítson minket a körút zajosságából, ki a 4-es 6-osról, a zsúfolt aluljárókból, az elviteles közepes cappuccinokból, a lekésett utolsó metrókból, a beállt rakpartból, a méregdrága kézműves fánkozókból, a csúfos 1:0-okból, a büszke európai valóságunkból. 7/10

A Japán Alapítvány szervezésében megrendezett Japán Filmhéten érdemes most belekóstolni a szigetország kortárs filmes kultúrájába. A Toldi Moziban váltható ötszáz forintos "repülőjegyek" segítségével, most az egész hetet a felkelő nap országában tölthetjük anélkül, hogy beütne a jetlag. A gasztronómia tematikájára összeállított program teljes részleteiben a Japán Alapítvány, valamint a Toldi Mozi honlapján tekinthetők meg.

Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket Facebookon vagy Twitteren!

A bejegyzés trackback címe:

http://supernaturalmovies.blog.hu/api/trackback/id/tr2212594685

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.