Az eddigi év legjei

2017. július 09. - hannigabi

Eltelt már hat hónap az évből, ezért úgy gondoltam, hogy itt az ideje összeszedni az idei év eddigi legjobbjait. A különböző kategóriákban a "futottak még" részbe azok a személyek/alkotások kerültek, amiknek volt esélye a győzelemre, de végül alulmaradtak. A lista meglehetősen szubjektív. 

A legjobb zene


Futottak még: Bár a bevezetőmet úgy kezdtem, hogy azok kerülnek ebbe a szekcióba, akiknél elgondolkodtam a arról, hogy tényleg nyertesek lehessenek. Ennek ellenére, bár egy percig sem volt kérdés a győztes kiléte, a Baby Driver zenei válogatása mindenképpen megér egy említést.

Győztes: Artúr király - A kard legendája

Ilyen kategóriát nem is akartam volna indítani, ha nincs ez a film. Daniel Pemberton idén jött, látott és egy legyintéssel mosta fel mindenkivel a padlót. Ahol kellett ott folklór elemeket használt, néhol pedig kifejezetten pörgős muzsikát sikerült összeraknia. A legjobb szám szerintem egyértelműen a The Politics & The Life, de a legjobban jelenethez illő a Run Londonium lett, ami - nevéhez hűen - egy Londoniumon át menekülő rész alatt "duruzsolt". A soundtrack olyannyira jól sikerült, hogy minden idők 10 legjobbjába is beválasztanám.

king-arthur-legend-sword-trailer-charlie-hunnam.jpg

A legjobb rendező

Futottak még: Kostyál Márk első nagyjátékfilmje a Kojot nagyon nagy hatást gyakorolt rám, és az egészet látszólag iszonyatosan biztos kézzel dirigálta le zöldfülű direktor. Ben Wheatley nagyon sokat hozott ki egy egy helyszínes lövöldéből, a Kereszttűzből, ami egyáltalán nem válik unalmassá, sőt szinte végig 200%-on pörög. Mikhail Red sikerrel újította meg a krimi műfaját, és egy rendkívül fájdalmas művet tett le az asztalra a Birdshot képében. Ugyanezt a thrilleren belül sikerült véghez vinnie Jordan Peele-nek. A Get Out egy rendkívül vicces mű lett, ami a liberál rasszizmus elé állít görbe tükröt. Guðmundur Arnar Guðmundsson egy újabb izlandi gyöngyszemet teremtett a Nehéz Szívvel című művel, míg Joon-ho Bong az év talán legimádnivalóbb filmjét, az Okját álmodta vászonra. És mivel itt szigorúan a rendezést veszem górcső alá, ezért Edgar Wrightot is illik megemlítenem a Baby Driver miatt. De hiába a sok kiváló rendezés, ha idén egy francia hölgy mindenkit leiskolázott ezen a téren.

Győztes: Julia Ducournau (Raw)

Az idei év egyik legnagyobb meglepetése volt a francia film berobbanása, ami a maga explicitségével több embernél is elérte a rosszullétet. Egyszerre működött kannibál sztoriként, fekete komédiaként, felnövéstörténetként, de akár drogos filmként is helyt áll. A beállítások mindegyike poszterként mehetne a falamra, az első találkozás az emberhússal pedig az egyik leghatásosabb jelenet volt idén. 

julia-ducournau-raw-interview.jpg

A legjobb főszereplő

Futottak még: Ez az év nem a főszereplőké (eddig). Voltak jó alakítások, de ide csak hatot sikerült összeszednem, viszont ez a hat brutálisan jó. Andrew Garfield a Némaságban alkotott maradandót az útját kereső jezsuita pap szerepében. Casey Affleck Oscart kapott a Manchester by the Sea-ben megformált, kiégett gondnok hibátlan eljátszásáért. James McAvoy félelmetes, karizmatikus és vicces is volt a Széttörvében. Hailee Steinfeld nagyszerűen hozta a serdülőkori problémákkal küzdő tinédzsert a The Edge of Seventeenben, míg Mary Joy Apostol a Birdshot rideg világában alkotott maradandót. De a győztesen nem sokat kellett gondolkodnom. 

Győztes: Garance Marillier (Raw)

Ha az utóbbi évek bármelyikéből kellene főszereplőt választanom, akkor bizonyosan a Raw üdvöskéje lenne az. A fiatal hölgy magabiztosan, és tökéletesen hozza az új környezetével és kialakuló függőségével harcoló ifjú kannibált. Meggyőző, és profikat megszégyenítő alakítás. 

sa_raw_garance_marillier_8.jpg
 
A legjobb mellékszereplő

Futottak még: Mellékszereplői alakítások terén viszont eddig pazar ez az esztendő. Dobra Mara törékenysége és érzelmi túlfűtöttsége a Kojot legjobb alakítását eredményezte. Lucas Hedges játéka fiatalkora ellenére több, mint jó volt az apját elveszítő srác bőrében. Sharlto Copley és Armie Hammer jelenléte adta a Kereszttűz sava-borsát. Allison Williams a családja és barátja között feszülő ellentét szenvedő alanyaként volt kiváló. Az Artúr királyban egyedül Jude Law-nak sikerült valami maradandót alkotni Vortigenként. Ella Rumpf, ha nem is volt egy szinten Marillierrel, azért méltó társa volt. Elle Fanning a 20th Century Women fiatal lázadójaként lehengerlő volt. Akik viszont leginkább megszorongatták a végső győztest, azok Michael Fassbender és Paul Dano voltak. Előbbi androidként, utóbbi radikális állatvédőként volt üde színfoltja az évnek. A győztest végül mégis a Baby Driver csapatából választottam ki, ahol egytől egyig jó volt mindenki, de valaki közülük is kiemelkedett. 

Győztes: Jon Hamm (Baby Driver) 

Először a Tolvajok városában tűnt fel nekem a 46 éves, amerikai úriember. Azóta töretlenül követem filmográfiáját, és most Wrighttól kapott egy hozzá méltó szerepet. Szinte végig kiismerhetetlen. Egy időzített bomba, aki a végén bosszútól fűtött tekintettel méltó ellenfele lesz Bébinek. 

baby-driver-movie-30.png

A legszórakoztatóbb film

Futottak még: Az idei év buddy cop filmje, a War on Everyone egy nagyon alulértékelt alkotás. Pedig a két főhős közötti interakció minden pillanata aranyat ért. Jordan Vogt-Roberts az idei év egyik legnagyobb meglepetését szolgáltatta, amikor sikerült megrendeznie az eddigi legjobb Kong filmet. Ugyan forgatókönyv terén nem az igazi, de így is színtiszta szórakozás. A Brazilok az idei év legnagyobb meglepetése volt. Egy katasztrofális és alpári vígjátékot vártam, ehelyett pedig egy igencsak aktuális kérdéssel foglalkozó alkotást kaptam, aminek humora meglepően igényes. A Galaxis Őrzői 2 minden infantilizmusa, giccse és hatásvadászata ellenére is végig mosolyt tapasztott az arcomra, és sikerült leköröznie elődjét. A legnagyobb kihívó egyértelműen a Baby Driver volt. Pörgős, vicces, de nem tolja túl a műmájerkedést, inkább kicsit drámaibbra veszi a figurát, és ez nagyon jól áll neki. Pechére viszont a raktáras, fegyvercserés részt idén megcsinálták 90 perces verzióban. 

Győztes: Kereszttűz

Ben Wheatley egyhelyszínes lövöldéje szórakoztatott el legjobban. Armie és Copley szövegeitől szinte végig a hasamat fogtam, de megmosolyogtató halálokból sincs hiány. Az első 20 perc után pedig egy pillanatra sem áll le. Lelkendezve várom már a direktor úr következő projektjét. 

le2x3o9uopj1jmcmkfdkq7mdbxb.jpg

A legrosszabb film

Futottak még: Noha az idei lett az eddigi legjobb Power Rangers, ez inkább az eddigi szériák kritikája, mintsem a film dicsérete. A sötétség nagyon erőltetett, pláne úgy, hogy folyamatosan megpróbálnak viccelődni benne, így leginkább kínossá válik. Az új Múmiával is ugyanez a helyzet, de ott legalább Boutella megmenti valamennyire. És ennek a két produkciónak még mindig fel tudom hozni mentségként, hogy legalább nem untam magam el rajtuk. A következő három delikvens viszont... Az Élesítve a 90-es évek akciófilmjeit próbálta megidézi, de azok báját már nem sikerült művébe implantálnia Aptednek, és Noomi Rapace is borzasztó a főszerepben. Unalmas és semmitmondó lett, akárcsak a Slenderman: Az internet réme életre kel. Körülbelül fél órát, ha foglalkozik a címszereplővel, és ezek a részek működnek is. De a két tizenkét éves lány történetének bemutatása borzalmasra sikeredett. Viszont az abszolút győzteshez képest sehol sincsenek. 

Győztes: A fehér király 

A felvezető animáció eléggé pofásra sikeredett, de ezen kívül az egyetlen pozitívum, amit el tudok mondani róla, az Jonathan Pryce játéka. Minden más katasztrófa lett. A többi színész borzalmas, a forgatókönyv bugyuta, és kidolgozatlan. A rendezés semmilyen. Ráadásul nagyon unalmas. Nem tudom elképzelni, hogy lesz ennél rosszabb film idén. 

a-feher-kiraly-allchurch-pryce-e1488901190805-1024x577.jpg

A legjobb film

Futottak még: Eddig nagyon jó kis féléven vagyunk túl. Megannyi jó film látott napvilágot, de végül "csak" hat olyat tudtam összeszedni, amelyeknek lehet esélye a legjobbnak lenni. A Kereszttűz amellett, hogy piszkosul szórakoztató, rettentően egyedi is, akárcsak a Raw, ami sokrétűségével hívta fel magára a figyelmet a kendőzetlen brutalitása mellett. A Birdshot kemény és rideg film lett egy olyan műfajban, ahol már nehéz újat mutatni. A Manchester by the Sea ugyan sok újdonságot nem tartalmaz, de a legemberibb film eddig a mezőnyben. Az Okja pedig Bong filmjeihez hűen erősen kritikus hangvételű. De az idei év legtündöklőbb csillaga végül egy kis, európai ország "gyermeke" lett. 

Győztes: Kojot

Már a kritikámban szóvá tettem, hogy nem igazán tudom elképzelni azt, hogy ennél idén jobb mozgókép lásson napvilágot. A számításaim eddig be is jöttek. Hihetetlenül szép történet ez a kitartásról, a férfivá válásról, az örökségről, de ami a legfontosabb: 100%-ig magyar. Nagyon, de nagyon büszkék lehetünk arra, hogy tehetséges, hazai rendezőink ilyen produkciókat küldenek a nagy vászonra. 

pic_20170323131707_6ftcntzf1f2.jpg

Ennyi lenne eddig tehát az év. Jó és rossz filmekből sem szenvedtünk hiányt, de mindent összevetve elégedettek lehetünk. És hol van még az év vége? 

Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket Facebookon vagy Twitteren

A bejegyzés trackback címe:

http://supernaturalmovies.blog.hu/api/trackback/id/tr4012635547

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.