[Supernatural Movies]

A vágy, mint legbelső félelem - Csábítás

2017. szeptember 04. - Creativ3Form

Az utazás kezdete

Történnek az életben olyan dolgok, amik egy szimpla, mindennapi tevékenységünket is képesek annyira felkavarni, hogy az többé már nem lesz ugyan olyan. Onnantól kezdve mindig ott fog lapulni a vállunkon a kisördög, hogy szüntelen sugdossa a fülünkbe: amire nem számítasz, az már szinte meg is történt. 1863-ban, az Amerikai polgárháború idején pont egy ilyen váratlan esemény változtatta meg egy leánynevelde hétköznapjait. Eme leánynevelde egyik legfiatalabb tagja éppen gombát szedett az erdőben a jól megérdemelt ebédhez. Mindennapi tevékenység ez, és a fiatal leányzó láthatólag élvezi annak ellenére, hogy a távolban a polgárháború morajai törik meg a csendet. Már éppen indulna vissza a leányneveldébe, amikor egy fa tövében megpillant egy megrémült, a társaitól jó messzire elszakadt sérült, jenki katonát. A fiatal lány felajánlja a katonának, hogy a leányneveldében lábadozhat, noha nem szeretik túlzottan a jenki katonákat. A katonának, mivel nincs túl sok választása, elfogadja az ajánlatot, és a lány segítségével elmegy a leányneveldébe.

the-beguiled.jpg

 Amitől a legjobban félünk

Az intézetben enyhe pánik hangulat alakul ki az addigra már ájult állapotban lévő katona látványának okán. Miss Martha (Nicole Kidman), az intézet vezetője veszi a kezébe a dolgokat, és miután ellátja a katona elég súlyos állapotában lévő lábát, nekifog azon terv kidolgozásának, hogy mi is legyen pontosan a jenki katonával. A lányok bár félnek és izgulnak egyszerre, abban mindnyájan egyetértenek, hogy ellenséges katona ide vagy oda, nem dobhatják így ki az utcára. Náluk összeszedheti magát, de ha már mankó nélkül is tud járni, irány isten hírével a határ irányába. Ez azonban csak kigondolva ilyen egyszerű, hiszen egy férfi összezárva hét lánnyal egy intézetben úgy, hogy nagy valószínűséggel mindkét fél már elég rég nem látott valakit a másik nemből, sohasem egyszerű. A félénk, de annál kíváncsibb és személyiségükből adódóan teljesen különböző fiatal lányoknak, és a két felnőtt nevelőnek meg kell birkóznia egy sármos katonával, akit egy idő után szemmel láthatóan elkezd érdekelni a gyengébbik nem. Hogy meddig tudnak ellenállni, hogy meddig tudnak parancsolni a bennük lakozó vágynak, csak és kizárólag rajtuk múlik. De bármennyire is próbál az ember ellenállni, a kémia sohasem hagyja annyiban a dolgot.

Sofia Coppola egy a polgárháború idején játszódó regényt választott a filmje alapjának, de a középpontban mégsem maga a polgárháború okozta sebek és tragédia a mozgatórugó, hanem a bennünk lakozó legbelső félelmünk, mely a vágyakozásban magában testesedik meg. A rendezés minimalista stílusa remekül áll a lassan csordogáló történetnek, melynek az apróságok adják az igazi erejét. Többnyire zene nélkül, inkább a képi világgal, az enyhe, baljós hangulatot árasztó fényjátékokkal és a fantasztikus, lassú mozgásokat felvonultató operatőri munkával mutatja be a fokozatosan felszínre törő feszültséget, amire a színészi játék csak rátesz egy lapáttal. A film minden egyes eleme precízen meg van tervezve, amiatt pedig hatalmas dicséret illeti Coppolát, mert nem minden esetben működik a feszültség ilyen formai bemutatása, itt viszont fantasztikus munkát végeztek a készítők. Ám mind ezek mellett a színészvezetés talán a legékesebb eleme az alkotásnak. Hét lány, hét különböző generáció, hét teljesen különböző karakter, más vágyakkal, életszemlélettel és álmokkal, más habitussal, és még is tanítani valóan erős köztük a kémia. Minden egyes fiatalabb színésznőt dicséret illet, mert látszik, hogy komolyan vették a szerepüket és azt a felkészülést, ami a karakterük hiteles és korhű megformálásához szükségeltetett.

die-verfuhrten-mit-kirsten-dunst-nicole-kidman-elle-fanning-angourie-rice-oona-laurence-und-emma-howard.jpg

Oona Laurence bájosan formálja meg a sebesült katonát megtaláló Amy-t, aki a fiatalság minden naivságát magában hordozva szeret bele titkon, még ha azt tagadná is. Angouire Rice már a Rendes Fickókban bizonyította, hogy a fiatal generáció egyik legtehetségesebb színésznője, és itt is remekül alakítja a kétkedő, „nehezen bízok meg bárkiben is” karaktert. Elle Fanningról már évek óta kijelenthető, hogy kilépett testvére, Dakota Fanning árnyékából, és az általa megformált lázadó, a szabályokat legszívesebben minden pontján áthágó karakter a csábítás egyik legérdekesebb és egyben legijesztőbb szereplőjévé lépteti elő. De ugyan úgy dicséret illeti az idősebb korosztályt, Nicole Kidmant, Kirsten Dunstot valamint Colin Farrellt is. Kidman remekül hozza az aggódó, gondoskodó nevelő szerepét, aki próbál mindig erősnek látszani, de azért legbelül ő is egy gyengéd, érzéki nő. Kirsten Dunstnak jól áll a közösségből kilógó, a való élettől az átlagtól teljesen eltérő álmokkal rendelkező karakter, bár mindezek ellenére vele kapcsolatban azért volt egy-két érdekesség, amit nem igazán tudtam hova tenni. Hiába derült ki már róla a legelején, hogy kilóg a csapatból, és a szíve legszívesebben messzire repítené az intézetből, még is volt egy pont, amikor a választása elég érdekesen hatott. Persze ráfoghatnám arra, hogy ilyenek a női szeszélyek és a vágyaink képesek minket olyan állapotba juttatni, amik alatt teszünk megmagyarázhatatlan dolgokat, de valahogy nem voltam elégedett ezzel a válasszal. Colin Farrell remek választás volt a katona szerepére, szépen építette fel a karakterét a kiszolgáltatott, „nagyon hálás vagyok mindenért hölgyem” úriembertől a „mi lenne, ha az éjszaka közepén meglátogatnám önt” kurafiig, aminek következtében történnek vele bőven olyan dolgok, amik eltérnek a megszokottól. Az ő karakterének az íve a film feszültségének legfőbb mozgatórugója, hiszen az ő életútja és jelenléte az, ami felszínre hozza, majd folyamatosan fenntartja a feszültséget, ami miután eljut a csúcspontra, fel is robbantja azt a bizonyos bombát.

Mindezek ellenére valami még is hiányzott az összképből. Hiába volt remekül megalkotva a képi világ, az operatőri munka, hiába volt remek a színészvezetés, a karakterek jellemzőinek remek bemutatása és a folyamatosan jelen lévő, az elején még lappangó majd a végén felszínre törő feszültség, a legvégső katarzis még is elmaradt. A történet ugyan is minden dicsérete ellenére eléggé kiszámítható és csak pont annyit vállal fel, ami csupán az egyszeri elégedettséghez elég. Bár megoldásait tekintve remekül teljesít, és a felszisszenés se marad el egy jó pár esetben, de még is picit csalódottak leszünk a végén, amiért nem mert egy picivel, nem sokkal, csak egy picivel többet markolni. Ha talán nem kezelte volna ennyire sérthetetlenül a lányokat, ha elmerte volna engedni jobban a gyeplőt az ő sorsukat illetően, akkor az utolsó nagyjából negyed óra egy olyan katarzist is kiválthatott volna a nézőből, amit sohasem felejt el. Így azonban csak pont akkorát szólt, ami a biztonsági játék érzetét kelti a nézőben, miközben átgondolja a látottakat a stáblista alatt.

170620_movie_beguiled-sexy_jpg_crop_promo-xlarge2.png

Mindenütt jó, de a legjobb…

Összességében tehát dicséret illeti Sofia Coppola kisasszonyt. Egy remekül és precízen felépített és végigvezetett film lett a Csábítás… ami azonban sajnálatos módon megelégedett ennyivel, pedig több is lehetett volna. Mindezek ellenére aki pénzt és időt szán rá, az garantáltan nem fogja megbánni, sőt. Az is előfordulhat, hogy neki nem fog hiányozni semmi az összképből és úgy lesz vele elégedett, ahogy van. Ám az enyhe keserűségem szülte, vállamon üldögélő kisördög nekem így napokkal a megtekintés után azt súgta: bármennyire is szeretted volna, amire nem számítottál, az most sajnálatos módon nem is történt meg. 8/10

A bejegyzés trackback címe:

https://supernaturalmovies.blog.hu/api/trackback/id/tr3012801746

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása