[Supernatural Movies]

Megy a gőzős, megy a gőzös, meg egy hulla - Gyilkosság az Orient expresszen

2017. november 06. - kultúrfaló

Agatha Christie egyik legnépszerűbb, leghíresebb és legrafináltabb klasszikusa nem is kerülhetett volna jobb kezekbe, mint egy ízig-vérig angol rendező, Kenneth Branaghéba. Szinte minden megvan benne, amire egy vérbeli krimirajongó vágyik: véres gyilkosság, zárt helyszín, rengeteg lehetséges elkövető és egy nagyszerű nyomozó. Azonban a film végén felállva mégis lehet némi hiányérzetünk.

oe.jpg

Be kell vallanom, hogy imádom a Krimi királynőjének írásait, leleményes csavarjait, Miss Marple, illetve Hercule Poirot figuráját, a roppant változatos helyszíneken zajló történeteket, láttam az 1974-es, mára már nemhiába klasszikussá vált SIdney Lumet rendezte azonos című filmet (mely ugyancsak prominens szereposztással büszkélkedhet, és amire ennyi utalás épp elég is). Így amikor megláttam az első előzetest, illetve az új Poirotot Branagh alakításában, tudtam, hogy látni akarom majd a filmet. Ez az újabb előzetesek és karakterposzterek láttán még biztosabbá vált. Azonban ezzel egyidőben az interneten számos kommentet lehetett olvasni azzal kapcsolatban, hogy vajon miért van szükség az egy kis ráncfelvarráson átesett történetet újra leforgatni; a sokak által nagyon kedvelt Poirotot újraalkotni (David Suchet által megformált belga mesterdetektív nem hiába az etalon) és a már említett elődöt is igen nehéz lesz felülmúlni (ha nem egyenesen lehetetlen)...meg egyébként is: miért kell már megint hozzányúlni egy olyan alkotáshoz, ami úgy jó, ahogyan van? Ez utóbbit általában én sem értem, legutóbb a hírek szerint ugyanilyen sorsa jutó Ace Ventura esetében elképzelni sem tudom, hogy a mai színészek közül ki lehetne a fantasztikus Jim Carrey méltó helyettese, most azonban örültem és nagyon nem tudtam együtt érezni a fanyalgókkal. És az az igazság, hogy jól tettem, hiszen Branagh egész jó kis iparosmunkát végzett, mely remek szórakozást nyújt mindenkinek. 

1934-ben érdekes társaság verődik össze az Orient expresszen, hogy átszelve a kontinenst több napos út végén elérjék úticéljaikat. Azonban az egyik éjszaka egyiküket brutálisan meggyilkolják fülkéjében, a vonat pedig elakad a hóomlás miatt járhatatlanná vált síneken a hegyek között. A hangulat az órák elteltével arányosan egyre fagyosabb lesz, mindenki gyanús és az sem biztos, hogy a gyilkos elhagyta a vonatot tette elkövetése után. A vonattársaság képviselőjének nincs más választása, mint az utasok között lévő híres detektív segítségét kérni, aki annak ellenére, hogy éppen a szabadságát tölti, elfogadja a felkérést. Az idő pedig csak fogy, hiszen a vonat hamarosan folytathatja az útját a vasút embereinek köszönhetően, és az sem kizárt, hogy újabb gyilkosság történik. Tehát Poirotnak roppant hamar rá kell jönnie a megfejtésre.

oe3.jpg

A film elején két dolog azonnal belém hasított: ez az új belga detektív sokkal viccesebb, emberibb, kedvesebb, és bár még most is a tökéletességre törekszik a környezetében, és számos idegesítő szokása van (milyen sok gondot tud okozni 2 tökéletesen egyforma tojás feltálalása reggelire), és a bajsza sem a megszokott kis fekete (most fehér-szürke színekben pompázik és sokkal méretesebb), mégis sokkal szerethetőbb és azonnal a néző szívébe lopja magát. A másik pedig a megidézett korszak és az egyéb helyszínek, mint például a zsibongó Isztambul, majd később a kilométereket rendületlenül faló Orient expressz fényűzősége és a megelevenített elegancia. Nekem igencsak megjött a kedvem, hogy jegyet váltsak erre a szerelvényre.

A filmet nézve többször volt olyan érzésem, mintha a színvilágot és a hangulatot a Legendás állatok film ihlette volna, de ez egyáltalán nem volt rossz érzés. 

A 114 perces játékidő a mai trendeknek ellentmondva szinte rövidnek mondható, és éppen ez az egyik (és talán a legnagyobb) hibája. Igaz ugyan, hogy ennek köszönhetően nincs semmilyen üresjáték, egy percet sem unatkozunk, és minden jelenetnek/párbeszédnek szerepe van, de ha már olyan neveket és tehetségeket sikerült összeverbuválni, mint az angolok egyik nemzeti kincse, Judi Dench, Michelle Pfeiffer, az új Star Wars filmeknek köszönhetően befutó Daisy Ridley, Willem Dafoe, Penélope Cruz vagy Johhny Depp, akkor már igazán elnéztük volna őket még néhány jelenet erejéig. Persze nekik a kapott percek is elegendőek, hogy megmutassák, miért is szeretjük őket annyira, de sajnos a karakterek néhánytól eltekintve eléggé feledhetőre sikerültek, helyenként elég üresek.oe2.jpg

Szóval az új Poirot elüt ugyan kicsit a megszokottól (a már-már unalomig ismerttől), de roppant szerethető és semmilyen panaszunk sem lehet a legzseniálisabb szürke agysejtek 2017-es verziójára. A film remek szórakozás lehet Agatha Christie rajongóinak, a krimi kedvelőinek, azoknak, akik szeretik a fentebb felsorolt színészeket. Nekem mindenesetre pozitív csalódás volt, főleg úgy, hogy a terem elsötétedésekor csak annyit mormoltam magam elé, hogy remélem, nem szúrták el....és szerencsére tényleg nem.   Várjuk a folytatást. 7/10

A film MAFAB adatlapja

Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket Facebookon vagy Twitteren!

A bejegyzés trackback címe:

https://supernaturalmovies.blog.hu/api/trackback/id/tr4613196246

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Intimitás Gourmet · http://intimitasgourmet.blog.hu/ 2017.11.07. 11:45:00

Nekem a Suchet féle változatt jobban tetszett, mint a 74-es. Abban jók voltak a színészi játékok, de elmadart a dráma. A Suchet féle változat vége, amikor Poirot vívódik és mégsem mondja el ki a tettes, és áll a havazásban, és feladja az elveit, az eléggé drámai.

Ellenvélemény_ 2017.11.19. 15:59:29

Erre a filmre már nagyon kíváncsi vagyok.
süti beállítások módosítása