Reggel felriadsz a telefonod idegesítő csengőhangjára, ami fejszeként hasít bele a fejedbe, ami egyébként is majd szétreped, mert előző este csúnyán felöntöttél a garatra. Már bánod a dolgot, és nem csak a rosszullét miatt, hanem azért is, mert valaki olyannak az ágyában találod magad, akinél normál állapotodban a legkevésbé sem szeretted volna eltölteni az éjszakát. Legalábbis ekkor még így gondolod. Nagy nehezen beleveted magad a napi ügyes-bajos, általad roppant fontosnak tartott teendőidbe, melyeknek láncolata lassan elvezet a következő partiig, amin aztán majd megint jól szétcsaphatod magad, hiszen másból sem áll az életed. Pedig valaki még figyelmeztetett is pár órával ezelőtt, hogy ennek a léha életvitelnek nem lesz jó vége. De te szarsz rá, hagyod, hogy az események, amikről azt hiszed, hogy te irányítod őket - hiszen te mindig olyan rohadt magabiztos vagy és ura a helyzetnek - , magukkal ragadjanak. Aztán egyszer csak azon kapod magad, hogy valami más is magával ragad. Egy fekete kesztyűs kéz. A kéz, ami egy maszkos vadállathoz tartozik, aki a következő pillanatban már beléd is vágja a másik kezében szorongatott méretes pengét. Még gyorsan számot vetnél eddigi életeddel, de már késő,

mert ekkor felriadsz a telefonod idegesítő csengőhangjára, ami fejszeként hasít bele a fejedbe, ami egyébként is majd szétreped, mert előző este csúnyán felöntöttél a garatra. Már bánod a dolgot, és nem csak a rosszullét miatt, hanem azért is, mert valaki olyannak az ágyában találod magad, akinél normál állapotodban a legkevésbé sem szeretted volna eltölteni az éjszakát. Legalábbis ekkor még így gondolod. Nagy nehezen beleveted magad a napi ügyes-bajos, általad roppant fontosnak tartott teendőidbe, melyeknek láncolata lassan elvezet a következő partiig, amin aztán majd megint jól szétcsaphatod magad, hiszen másból sem áll az életed... És így tovább, és így tovább.
Christopher Landon író-rendezőnek eddig olyan filmeket köszönhettünk, mint egy teljesen érdektelen Parajelenségek spin-off, illetve a hangzatos című Cserkészkézikönyv zombiapokalipszis esetére. Új műve pedig már csak koncepciója okán is figyelemre méltó, hiszen nem más, mint a zseniális Időtlen időkiggel csúcsra járatott "ismétlődő idő" alapvetés horrorba, azon belül is slasherbe oltott parafrázisa. Jól hangzik ugye? Hát az is, sőt jobb, mint amire az előzetes alapján számítani lehetett, mondhatni igazi kis meglepetés film ez, ami nem markol ugyan sokat, de azt biztos kézzel meg is tartja. Richar A. Lupoff 12:01 P.M. című novellájában került először ember ebbe a gonosz időhurokba, ami nagyszerű önismereti tréningként szolgálhat, illetve kiváló formálója lehet az ember személyiségének. Már ha bele nem őrül idejekorán. Landon pedig mesterien fűszerezte meg ezt az egyébként is jó minőségű alapanyagot a horror pikáns ízeivel.
Filmjének főhőse, Tree (Jessica Rothe) egy egy igazi beképzelt flegma picsa, aki nem igazán törődik mással, csak saját magával, tényleg nagyjából olyan, mintha Bill Murray Idétlen időkig béli karaktere fősulis csaj lenne. Treenek éppen ma van a születésnapja, de őt ez sem igazán érdekli, az apja hívására sem válaszol és a szobatársától kapott ünnepi muffint is hanyagul a szemetesbe ejti, aztán hetyegni indul az egyik fiatal tanárával. Nyilvánvaló, hogy ennek a viselkedésnek nem lesz jó vége, pláne egy "kaszabolós" filmben, hiszen azokban pont az ilyen karakterek szokták az elsők között végezni. És itt jön a Boldog halálnapot! zseniális húzása, ami egycsapásra kiemeli az átlagból és bravúros posztmodern slasherré avanzsálja. Mert nem elégszik meg azzal, hogy főszereplője az ismétlődő időt kihasználva nyomozni kezd a gyilkos kiléte után, hanem minden egyes gyilkossággal, minden újraélt nappal újabb és újabb rétegek épülnek rá a személyiségére, vagy úgy is fogalmazhatunk, hogy újabb réteg álarcok hullanak le róla, hogy felfedjék valódi énjét. Így lesz aztán a kés alá való riherongyból szép lassan igazi "final girl", aki nagyon is rászolgál arra, hogy megérje a stáblistát. Ha pedig ez nem lenne elég, slusszpoén gyanánt némi csavart is kapunk, meg elég sok humort, ami már-már vígjátéki mederbe tereli a filmet. (Plusz számos utalást az Idétlen időkigre, ami nélkül ez a film nem is létezhetne.) Mindemellett a vérengzést meglehetősen kordában tartották, a kamera rendszerint szemérmesen elfordul a csúnya dolgok elől, vagy éppen a vágóolló parancsol megálljt, de ez nem igazán kelt hiányérzetet, több explicit kegyetlenkedés valószínűleg nem tett volna jót a film laza hangulatának. Így viszont időnkénti sutaságai és részben a koncepcióból adódó, elnézhető következetlenségei ellenére is bátran ajánlható bárkinek, hiszen amellett, hogy baromi szórakoztató, még némi tanulsággal is szolgál.

 7/10

A film MAFAB adatlapja

Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket Facebookon vagy Twitteren!