Aki egyetlen írását is elolvasta már a krimi királynőjének, az valószínűleg elmerengett azon, hogy Christie hogyan tudott ilyen frappáns történeteket kitalálni. Most végre eljött a pillanat, mikor betekintést nyerhetünk az írónő jegyzetfüzeteibe, John Curran ír könyvtárosnak köszönhetően, akinek a világon egyedüliként Matthew Prichard (Agatha Christie unokája) megengedte, hogy feldolgozza nagymamája jegyzetfüzeteit.

„Hogy is tudná elmondani az ember, hogyan írja a könyveit? Először kitalálok valamit, aztán, amikor kitaláltam, erőt veszek magamon, leülök és megírom. Ezzel vége.” (Gloriett a hullának 17. fejezet)

A könyv több éves kutatás eredménye. John Curran 2005. november 11-én látott neki a munkának, melynek eredménye 2009-ben jelent meg Nagy-Britanniában. Átfogó kötetet tart a kezében az olvasó, mely például Christie krimi író kortársaival is foglalkozik, részletesebben bemutatja az írónő életét, tagságát a Detektív Klubban, valamint másolatokat is találunk a Füzetekből a könyvben. Ezen lapok némelyikén könyvlisták vannak (olyanok, melyeket el akart olvasni az írónő). Általuk meglátjuk, hogyan is néz ki egy-egy oldal a Füzetekben. Így még izgalmasabb lett a könyv. A belső borítón pedig néhány Füzet borító látható.

John Curran művén keresztül közelebb kerülhetünk a nagyszerű írónőhöz. Megtudhatjuk, hogyan jutott el egy-egy gondolattól a kész regényig. A Füzetekből látszik, hogy Christie egy ötletre rengeteg variációt tudott kitalálni. Ezek többsége nagyon eltérő egymástól, és sokszor nem az elsőre kiválasztott ötletmorzsát vitte tovább. A Füzetekből egyértelműen kitűnik, hogy az írónő, ha úgy látta jobbnak, akkor akár a regény közepétől képes volt elölről kezdeni az egészet. Sajnos nem mindegyik kriminek (pl. Gyilkosság az Orient expresszen) van meg a jegyzete.

A korai évek alkotásai javítások nélkül szerepelnek a Füzetekben. Ez arra enged következtetni, hogy eleinte a már kész műveket írta csak le Christie, a tervezés még máshol történt. Ebben a korszakban egy-egy füzetben található meg egy mű anyaga. A Halál a felhők között című krimi megjelenésétől (1935) azonban minden ötlet és gondolat helyet kapott a Füzetekben, akár felhasználta őket, akár nem.

73 füzetről tudunk. Többségükre jellemző, hogy rendszertelenül elszórt, rövid gondolatokkal van tele. Christie ezeket továbbgondolta, vagy elvetette. Használatuk teljesen véletlenszerű: az írónő felcsapott egy Füzetet, megkereste az első üres lapot, és írni kezdett. Adott esetben két, már teleírt másik közé, s hogy még bonyolultabb legyen a dolog, szinte minden esetben meg is fordította a füzetet, és takarékosságból visszafelé is írt bele. Olyan eset is van, mikor oldalirányból is lejegyzett valamit. Az írónő sok mindent leírt, ami eszébe jutott: képes volt gyilkosságot tervezni, miközben a társasági programját szervezte, vagy az indítékon rágódni, miközben útitervet készített. A Paddington 16.50 című krimi jegyzetei például négy füzetben (3, 22,45,47), összesen negyvenöt oldalon találhatóak.

Külön jó pont a könyv szerkesztésének, hogy a fejezetek elején felsorolták azokat a műveket, melyeket a Füzetek segítségével részletesebben feldolgoz Currran. Így aki nem mindegyik művet olvasta, az is nyugodtan beleolvashat.

A könyv a maga nemében egyedülálló. Nem csak azért, mert egy zseniális írónő munkatechnikájába pillanthatunk be, hanem mert közelebb kerülünk Christie személyiségéhez. A Füzetek rendezetlenek, néhol macskakaparással íródtak, sok helyesírási hibával. Azonban ettől lesz még emberibb a krimi királynője.

A Füzetek tanulmányozása közben Curran a Poirot-novellák között két, eddig még kiadatlan novellára bukkant. Az első, a Cerberus foglyul ejtése, a belga nyomozó tizenkettedik munkáját meséli el, a Herkules munkái című novellák keretein belül. A másik A kutya labdájának esete. Ez erős szálakkal kapcsolódik az 1937-ben megjelent A kutya se látta című regényhez. Az alaphelyzet ugyanaz, valamint felismerhetőek a regényben kibontott ötletek csírái, azonban itt más a gyilkos személye és a megoldás is. Ezek a novellák végre eljutnak az olvasókhoz, a könyv végén találhatóak.

Mindenkinek ajánlom Curran művét, aki szereti Christie könyveit, vagy csak érdeklik az egyedülálló ritkaságok. Még az is meglepődhet, aki minden művét olvasta, hiszen olyan dolgokra is fény derül, melyek a kész írásokból kimaradtak.

John Curran: Agatha Christie titkos jegyzetfüzetei

Európa Könyvkiadó Budapest, 2010, 496 oldal · keménytáblás

Fordította: Siklós Márta

Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket Facebookon vagy Twitteren!