Minden kezdet nehéz
A MARVEL gépezet nagyon régóta robog, és a hosszasan, de még is remekül felépített és bemutatott karakterek első közös akciója, A Bosszúállók egy fantasztikusan jól működő film volt. A megszokott és megszeretett karakterek remekül működtek közösen a vásznon, és mind stílusában, mind akcióiban, mind színészi alakításaiban egy felüdülés volt a képregény filmek világában. És az a mai napig. A DC viszont letért erről a jól bejáratott útról. Mivel hatalmas lemaradásuk volt a MARVEL filmekkel szemben, ők nem húzták az időt az Igazság Ligája karaktereinek a külön filmes bemutatásával, hanem szinte azonnal összeboronálták őket a csapatba, és hagyták, had jöjjön, aminek jönnie kell.
Apu görcsös elvárása vagyok
Ami jött, az pedig elég vegyes képet fest. Ebben egyfelől közrejátszik a kapkodás, és az önálló filmek közötti hiányok. Ok, hogy Supermant és Batmant álmából felpofozva is ismeri mindenki, de a DC új vonala más kategóriát képvisel, és nem azt a stílust tárja elénk, amiben megszokhattuk az említett karaktereket. Ennek szellemében Superman meg is kapta a maga Acélember külön filmjét, ami vegyes fogadtatásban részesült mind a kritikusok mind a nézők szemében (én a pozitív oldalt képviselem), de még is ott volt a szándék, hogy bemutassák őt nekünk. Pár évre rá elkészült a folytatás a Batman VS Superman képében, ami az Igazság Ligája előszobája volt, és aminek bővített kiadása bőven (mehe) belefért a tisztességes kategóriába. És ugyan ez mondható el a Wonder Woman filmről is, ami még szerethetőbbé tette a BvS-ben megismert karaktert. Ám a Liga másik három tagja, Villám, Aquaman, Cyborg és a Lámpá…ja nem, róla most nem kell szó essen. Szóval a Liga nem minden tagja kapta meg azt a törődést, amit kellett volna. Ugyan fognak kapni majd egy önálló filmet (bár Cyborg esetében nem tudom mi a helyzet), de az mégsem ugyan az, mint amit annó a MARVEL hosszú évek alatt véghez vitt a közös, csapategyesítő mozi előtt.
A vegyes összkép második fele pedig egy tragédiához kötődik, ugyan is a rendezőnek, Zack Snydernek a lánya még a forgatás ideje alatt hunyt el, amit próbált a munkába temetkezve feldolgozni, de nem sikerült neki, és emiatt idő előtt ott kellett hagynia a projectet, aminek következtében nem tudta befejezni és véghez vinni azt, amit szeretett volna. A helyét a már említett Bosszúállók filmek rendezője, Joss Whedon vette át, aki nem csak befejezte a filmet, de jó pár újra forgatást is eszközölt, valamint az előzetesen beígért 170 percet is lekurtította 120-ra. És sajnálatos módon, ez érződik is a filmen. Mind az első, mind a második felén, és ott is főleg a nagy összecsapáson látni a nyisszantásokat, és amiatt az összkép egy picit elkapkodottnak hat. Olyan érzésem volt, mintha ez csak a PART I lett volna, és majd még jönnie kellene egy PART II-nek is. Egyszerűen túl gyorsan zajlanak az események, a karakterek összeszedése, csapatba illesztése, majd az ottani szerepüknek az elfogadása nagyobb sebességet képvisel, mint kellene, és ezáltal a probléma megoldásának a véghez vitele is túl gyorsan, már-már túl könnyen megy véghez. Plusz ott van a sablonos és semmilyen gonosz, aminek se ereje, se igazán erős és komolyan vehető tétje nincs (pedig az Injustice 2 idén már megmutatta, hogyan kell a „le akarom igázni az egész világot” sablont jól és hatásosan előadni). A kémia azonban remek és jól működik. Vannak ugyan néha kínosra sikerült poénok, de eget rengető, orbitálisan nagy hibák és problémák nincsenek jelen, és ez megnyugtató a jövőre nézve. Az viszont kétségtelen, hogy kelleni fog a BvS-hez hasonlóan itt is egy bővített verzió, hogy stabilabbá tegye az összképet és az összhatást, amit majd kivált az emberből. Reméljük lesz is ilyen, és ha majd valamikor a közeljövőben elkészül a második rész, ott már jobban összeszedett és átgondoltabb lesz a recept, mint itt, az első felvonás esetében. Csalódott ugyan nem vagyok, csak kicsit szomorú, hogy elhamarkodták ezt a filmet, és nem voltak a DC filmes fejei türelmesebbek. Jobban kifizetődő lenne, ha nem akarnának esztelenül, fejvesztve rohanni a MARVEL után. Mi is és ők is jobban jártunk volna. 6/10 (Creativ3Form)
Zack Snydert sokan savazzák, én nem. Tény azonban, hogy igazán jót csak akkor képes letenni az asztalra, ha prémium alapanyagból dolgozhat. Ékes példái ennek a Watchmen, a 300, és debütáló filmje, a Holtak hajnala. Viszont ha a rendelkezésére álló forgatókönyv nem a legtutibb, akkor a végeredmény jobb esetben megfáradtnak tűnik, olyannak, amiben az amúgy erős vizuális stílussal megáldott direktor mintha nem is egészen tudná mit akar, így úton útfélen bedob egy-egy lassítást, meg közelit egy földet érő töltényhüvelyről, csak éppen totál céltalanul. Rosszabb esetben meg kapunk egy olyan katasztrófát, mint a Sucker Punch, amit ugye történetesen ő is írt. A konklúzió könnyedén levonható tehát, legújabb produktuma pedig sajnos megint nem az a prémium alapanyagból készült fajta, de azért bőven fogyasztható, sőt még jól is érezhetjük magunkat közben, ha helyén kezeljük a dolgot.
A DC filmjeit meg egyébként már-már alapkövetelmény lehordani, pláne egy filmes blogon, meg szembeállítani a Marvel termékeivel, na de ez nem egy olyan blog. Nekem meg aztán amúgy is tökmindegy, nem érzem, hogy színt kéne vallanom. És ha már itt tartunk, véleményem szerint Az Igazság Ligája semmivel sem rosszabb, mint az egyébként körülrajongott Bosszúállók: Ultron kora. Annak pedig, hogy ezt a filmet hoztam fel példaként, elég komoly oka van, nagyban hasonlítanak ugyanis egymásra. Azon túl, hogy ugyebár a csapat felállása nagyjából fedi a Bosszúállókét, a filmek - sótlan - főgonosza és a végső nagy összecsapás helyszíne is hasonló. Világuralomra törni vágyó, sablonos, földönkívüli hódító, illetve kelet-európai kisváros. A szembeötlő hasonlóság viszont nem zavaró, hiszen ezektől a szuperhősfilmektől történetmesélés és a narratíva változatosságának szempontjából nagy elvárásaink egyébként sem lehetnek. Ha mégis, akkor jobb ha be sem ülünk rájuk. A hangsúly sokkal inkább a tónuson, illetve a karaktereken van. Előbbi a film rendezőjétől elvárható módon, illetve a DC eddigi repertoárjához igazodva maradt inkább sötét. Akik netán aggódtak amiatt, hogy kezdik túlságosan könnyedre venni a figurát, azok megnyugodhatnak. Bár van itt azért viccelődés, lazáskodás, ami többnyire szerencsére jól sül el, de úgy érzem, a mérleg nyelve nem billent át. A karakterek meg egészen jók, más kérdés, hogy nagy mozgástér egyenként nem jut nekik, így azokról, akik eddig nem kaptak önálló filmet, sokat most sem fogunk megtudni, ám ettől függetlenül nem is érezzük őket tök idegennek és jó nézni azt, ahogy összedolgoznak, vagy éppen zrikálják egymást. A csapatdinamikára tehát nem lehet panasz, ami pedig nem utolsó egy ilyen jellegű filmnél.
Az viszont tényleg látszik, hogy eredetileg majd' egy órával hosszabb lett volna, bár el kell ismerni, hogy a Snyder helyére beugró Josh Whedon jó érzékkel húzta feszesebbre a Ligát. Így szó sincs zavaró történetbeli lyukakról, vagy karakterek teljesen váratlan és megmagyarázatlan fel vagy éppen eltűnéséről. Igen Suicide Squad, éppen rád utaltam az imént. De van azért itt mit kifejteni bővebben, ami adott esetben növelhetné is a film értékét, szóval kíváncsian és szeretettel várjuk egy esetleges rendezői változat megjelenését. Ez meg így egy közepes. Egyszeri szórakozásnak megteszi, nem kell rossz szájízzel kijönni a teremből, de az sem valószínű, hogy másnap még felidéződnek bennünk a vásznon látottak. 6/10 (Lakat Barnabás)
Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren!
