[Supernatural Movies]

Nem nő fel a feladathoz - Kicsinyítés

2018. január 11. - Lakat Barnabás

Paul Safranek (Matt Damon) tipikus kisember, akinek vállát ólomsúlyként nyomják a hétköznapi élet problémái, melyek elől feleségével karöltve most elmenekülhet egy eszméletlen norvég találmány segítségével. A kisemberből még kisebb lesz, pontosan 12 centiméter, a testével együtt viszont a problémák is nemhogy eltörpülnek, hanem teljességgel el is tűnnek, a vagyona pedig a mérettel fordított arányban megnő. Mindezek mellett még a bolygó ökoszisztémájáért is sokat tesz azzal, hogy ezentúl csak körülbelül annyit fogyaszt és szemetel majd, mint egy megtermettebb rovar. Igazi utópia. Vagy mégsem?downsizing-matt-damon-4.jpg

Nos, nem egészen, hiszen Safraneknek, kinek nevét a film játékideje alatt senki sem képes helyesen kiejteni, rögtön a kicsinyítést követően szembe kell néznie egy olyan magánjellegű problémával, amire a legkevésbé sem számított. Egy év is eltelik aztán, mire ezen túlteszi magát és jöhetne a beígért arany élet, ám eddigre ő és mi, nézők is rájövünk, hogy ha nyitott szemmel járunk, akkor a világot sújtó problémák elől nem lehet elbújni, még akkor sem, ha arasznyira megyünk össze.


Alexander Payne filmjének alapötlete roppant érdekes, olyannyira, hogy rögvest az év legjobbjai közé is lőhette volna a Kicsinyítést már januárban. Ráadásul képes az orránál fogva vezetni a nézőt - amiben mondjuk nagy szerepe volt a könnyed vígjátékot ígérő előzetesnek is - akinek többször is koppanhat az álla a film fordulatai és műfaj, illetve hangvételbéli váltásai között. A baj csak az, hogy véleményem szerint Payne sokat markolt, ám keveset fogott. Folyton olyan érzésem volt, mintha ő és írótársa, Jim Taylor nem igazán tudták volna eldönteni, hogy mit is akarnak, milyen irányba szeretnék elvinni a filmet, hanem csak belekezdtek ebbe-abba de igazán egyik történetszálat sem bontották ki eléggé, csak hanyagul egymás után pakolták azokat. Ezáltal a film történetvezetéséből és hangulatából is hiányzik a koherencia. Elkezdünk nézni egy könnyed, délutáni matinénak tökéletes, mérsékelten vicces sci-fi komédiát, és amikor jön a fő attrakció, azaz maga a kicsinyítés, azt várjuk, hogy majd ki lesz használva az ebből adódó potenciál, mind látvány, mind pedig humor terén, ám a film ekkor váratlanul átvált drámába. Ez eddig még rendben is lenne, sőt kifejezetten izgatottá és bizakodóvá váltam, és örültem, hogy képesek voltak meglepni a film szórakoztató, ám azért kissé lagymatag első 30-40 perce után. Ám ez a drámai szál rögtön le is lesz zavarva, és jön az összevissza csapongás. Felmerülnek érdekes kérdések a kicsinyítési eljárás társadalmi és gazdasági hatásairól, illetve abba is bepillantást nyerhetünk, hogy bizony a mikrovilágon belül is megvannak a megszokott kasztok és mindennapi problémák. Nagy gondolatok merülnek fel, ám rögvest el is sikkadnak a blőd humorizálás közepette, melynek zászlóvivője a Hong Chau által alakított Ngoc Lan Tran, aki nagyon érdekesnek tűnik egészen addig, amíg csak beszélnek róla. Onnantól kezdve viszont a filmtörténet egyik legidegesítőbb karakterévé lép elő, ráadásul egy olyan viccesnek szánt, ám arcpirítóan kínos párbeszéd is fűződik a nevéhez, melyhez foghatót már rég volt "szerencsém" megtapasztalni.downsizing-movie-matt-damon.jpg

További nagy probléma, hogy hiába a sok remek színész, ha a szüzsé nem enged teret a karaktereik kibontására. Matt Damon mondjuk jól hozza a szürke, ám szeretetre méltó és mindenre rácsodálkozó átlagembert, de e téren ez az egyetlen pozitívum, amit el tudok mondani. A Safraneknét alakító Kristen Wiig-et ezért, amit ebben a filmben lehetősége van nyújtani, kár volt szerződtetni. Christoph Waltz-nak van pár jó beszólása, ám összességében olyan, mintha eddigi karaktereinek a paródiáját hozná, Udo Kier meg kábé csak dísznek van mellette.


A játékidő utolsó harmadára kapunk egy újabb sztoriszálat, illetve tónusváltást, de mint ahogy az addigiak, így ez sem fut ki igazán sehova, legyen bármily érdekes is. Az alapötletben hatalmas potenciál volt, amiből egy kiváló film is születhetett volna, részleteiben pedig tud is jó lenni a Kicsinyítés, ám ezek a darabok sajnálatos módon nem állnak össze egy egységes egésszé, a végeredmény túlságosan csapongó. Kár érte, de egy próbát mindenesetre megéri tenni vele, mert minden sutasága ellenére is, azért szerethető film ez. Csak éppen nem túl jó. Ha pedig egy igazán jó miniatürizálás témájú sci-fi-t akarok majd nézni a jövőben, továbbra is inkább ezt a klasszikust fogom elővenni, mely bár elmúlt már 60 éves, mégis frissebbnek hat, mint Alexander Payne katyvasza.
5/10

A film MAFAB adatlapja

Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren!

A bejegyzés trackback címe:

https://supernaturalmovies.blog.hu/api/trackback/id/tr3813566881

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása