Szeretni valakit a világ egyik legjobb dolga. Szerelmesnek lenni ugyancsak nem rossz, minden nap közelebb kerülünk a másikhoz, egyre jobban megismerjük, és ha szerencsénk van, az igazi megtalálása után még az életünket is vele élhetjük le. Egy normálisan működő világban legalább is így lenne...de A-nak és Rhiannonnak közel sincs ilyen szerencséje.
David Levithan azonos című bestsellerén alapuló film egy olyan kamasz pár romantikus szárnypróbálgatásait mutatja be, ahol az egyik szereplő naponta új testben ébred, és egy napra annak a személynek az életét éli, akinek a bőrében reggel ébred. A sosem tudja, hogy ki lesz a következő, az azonban biztos, hogy kétszer ugyanaz nem lehet és hogy mindig a környéken levő, közel azonos korú emberként kap 24 órát. Az egyik ilyen "testfoglalás" során ismerkedik meg Rhiannonnal, akibe azonnal beleszeret, és miután több napot is vele tölt, végül ő lesz az első ember, akinek beszél különleges "képességéről".
A lány ugyanúgy viselkedik, mint bármelyikünk tenne: átverésnek gondolja az egészet, azonban A az éppen aktuális testben olyan randik és beszélgetések részleteit ismeri, ahol ő elvileg nem is volt jelen. Így mesél például arról a randiról, amin először kerülhetett Rhiannon közelébe a lány sportoló (és egyébként iszonyú tapló) barátja bőrében. Olyan részleteket is tud, amikor főhősnőnk egy házibuliban mellőzöttségében egy vadidegen sráccal táncol, majd egy kis faházikóban beszélgetnek.
És hát nem romantikus filmről lenne szó, ha Rhiannon nem hinné el ezt a lehetetlen történetet, de mivel szerelmi sztorit ígértek nekünk, így meg is kapjuk, azonban elég nagyvonalakban csak.
A Nap nap után nem minden korosztálynak fog tetszeni, főként a tinik és a könyv rajongói fogják igazán értékelni. Az események eléggé bő lére vannak engedve, jobban feszesebbre fogva és kevésbé csapongóan elkészítve nem unnánk magunkat szét a közel kétharmadától. Jóval több játékidőt kaphatott volna A helyzete, gondolatai, hiszen a speciális élete érdekes és elgondolkodtató lehetett volna (a könyvet nem olvastam, de valószínűleg ott jobban ki van ez fejtve). Az viszont üdvözölendő, hogy a kor elvárásainak megfelelően végre nem csak a fiatal, jóképű srác bőrében tölti A a napjait, hanem néha kicsit kívülálló, néha pedig színes egyéniségnek tűnő fiatalok bőrében. Az ígéretes alapsztori és a jó-rosszabb színészi alakítások miatt azonban sajnos ez is csak egy semmi különös romantikus film lett. Azonban aki szereti az ilyeneket, annak egyszer nézősként jó lehet. Esetleg sorozatként jobban működhetett volna. Kár érte... 6/10
Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren!
