Amikor bizonyossá vált, hogy a MARVEL-filmek nem csak a túlfújt lufi esetének mintapéldányai lesznek, amik kipukkannak pár rész után, és a suttogásból már hangosan kimondott filmes univerzum lett, a rajongók egy dolgot szerettek volna szinte azonnal látni. A Bosszúállók összecsapását Thanossal. Nem túlzás kijelenteni, hogy 10 éve várnak arra, hogy kedvenc képregény hőseik összemérjék erejüket a végtelen kövekkel, ami a képregény történelem egyik legnagyobb összecsapásával kecsegtet. Idén pedig végre valahára, elérkeztünk ehhez a fejezethez.
MCU - 1. fázis: A Vasember, A hihetetlen Hulk, Vasember 2, Thor, Amerika Kapitány: Az első bosszúálló, Bosszúállók
MCU - 2. fázis: Vasember 3., Thor: Sötét világ, Amerika Kapitány: A tél katonája, A galaxis őrzői, Bosszúállók: Ultron kora, A Hangya
MCU - 3. fázis: Amerika Kapitány: Polgárháború, Doctor Strange, A galaxis őrzői vol. 2., Pókember: Hazatérés, Thor: Ragnarök, Fekete Párduc
Creativ3Form: Nem kis feladat állt a Russo testvérek előtt, ugyanis 10 év hőseit és filmjeit kellett összerakniuk úgy, hogy több millió rajongó elvárásainak felelnek meg. Természetesen ezt az összes MARVEL filmről el lehetne mondani, de a Végtelen Háború még is csak az egyik legnagyobb jelentőséggel bíró fejezet a MARVEL univerzum történelmében. Ám a Russo testvérek már a Tél Katonájával bizonyították, hogy nem csak az akciókhoz, de a történetmeséléshez és a karaktervezetéshez is remek érzékük van, és ez most teljesedett ki a legjobban az irányításuk alatt. Nem csak a látvány valamint a monumentalitás terén lett telitalálat, hanem minden téren. A dramaturgia működik, minden tettnek, történésnek, pillantásnak, kimondott és kimondatlan szónak súlya és ereje van, és a legszebb, hogy senki nem lóg ki a filmből. Remekül oldották meg azt, hogy minden szereplőnek fontos szerepe, van és a jelenlétük érthető és nem erőltetett. Tökéletes fogaskerékként illeszkednek bele az összképbe. Természetesen vannak közöttük kisebb fogaskerekek, de egyiküknél se jön elő a „na, te is csak azért vagy itt, mert korábban szerepeltél egy MARVEL filmben” érzés. Thanos pedig...nos...tőle nagyon féltem, hogy elszúrják és visszafogják, de nem így lett. Sőt. A motivációja még emberközelivé is teszi, és bár kegyetlen, valamint nem kímél senkit és semmit (hála az égnek), de még sem tudunk rá úgy haragudni, ahogy azt a gonoszokkal szemben elvárná az ember. Remekül van felépítve és bemutatva, hogy miért is kellenek neki azok a bizonyos kövek. A felépítések és a rengeteg karakter behozása ellenére azonban a film egyszer sem ül le. Nagyon gyorsan elrepül az a 150 perc, szinte észre se veszi az ember. Összesen talán egy olyan rövidke, kb. 15 perces szakasz van benne, amikor picit visszavesz a tempóból, de ennek a szakasznak azonban olyan erős és hatásos a dramaturgiai töltete, hogy az ember egyszer csak azon kapja magát, hogy egyre erősebben markolja a széke karfáját. Amit egyébként a film végéig csak nagyon ritkán fog elengedni, maximum akkor, amikor egy kis frissítőt vesz magához tekintve, hogy kiszáradt a szája a folyamatos szájtátás miatt. Bizony nincs megállás, se finomkodás, se kegyelem semmilyen téren. Az akciók látványosak, az összecsapások akkorát szólnak, hogy szinte lerobbannak a vászonról és az, amivel a Russo testvérek elérték, hogy a kémia végig tökéletesen működjön, és egyszer se rogyjon össze a súlya alatt vagy billenjen ki negatív irányba, hatalmas dicsértet érdemel. Az óriási (mert ez bizony az volt) teher alatt könnyen összezuhanhattak volna, ám kiállták a próbát és nem csak hihetetlen látványos akciókat tettek le az asztalra, de mindemellett remekül fogták össze az eltérő jelemmel rendelkező karaktereket, a köztük lévő kémiát, és az egész filmet tanítanivaló profizmussal építették fel, fokozták egyre jobban és jobban és tartották magas szinten, hogy aztán a végén egy olyan lezárással vágják az arcunkhoz a stáblistát, hogy azt ne akarjuk elhinni és felfogni. Plusz a humora is zseniális, nem viszik túlzásba és emiatt akkor, amikor kitör a karakterekből, néha a csapkodva röhögést is képes kiváltani a nézőből.
Vártuk ezt a filmet mint a messiást, és megérte, mert elhozta nekünk a megváltást. Az eddigi legjobb MARVEL filmmel van dolgunk, amit nagy valószínűséggel majd csak a folytatás tud letaszítani a trónról. Ám a Russo testvérek képesek lesznek erre, mert bár nagyon magasan van az a léc, amit felállítottak maguknak, de ezt az első felvonást olyan könnyed profizmussal tárták elénk, hogy én személy szerint nem aggódom amiatt, miszerint ez egy egyszeri és megismételhetetlen alkalom lenne. 10/10
Remy: A Galaxis őrzői 2 óta egy kicsit megingott a bizalmam a Marvel irányába. Nem pörögtem rá a filmjeikre, nem éreztem azt a fajta lelkesedést, amit korábban. Aztán idén megérkezett a várva várt parádé, a Marvel 10 éven át tartó sorozatának a gyümölcse, a cél, ami miatt anno Vasemberék elkezdtek hőssé avanzsálódni a mozivásznakon a saját szemünk láttára. Az elvárások az egekbe szöktek, jöttek a kérdések, hogy vajon a Marvel képes lesz-e a projektjüket beteljesíteni, és vajon finom lesz-e az a bizonyos gyümölcs, ami így vagy úgy, de végre beérett. Röviden és tömören: Kurva finom lett!
Russoék nem kis fába vágták a fejszéjüket, mikor aláírtak erre a kalandra. Ugyanis 18 film hőseit, 18 film történetét kellett úgy egy játékidőbe sűríteniük, hogy az működjön. Ne legyen kapkodó, legyen súlya a látottaknak, és a különböző hősök ne csak lézengjenek a vásznon, hanem igenis fontos szerephez jussanak a végtelen háborúban. Russoék ezeket megoldották, szépen felépítették azt, amit elterveztek. Ám mindez nálam csak másodlagos volt. Én többet akartam annál, hogy Vasember, a Kapitány, Hulk és a többiek jól nézzenek ki a vásznon. Engem a másik oldal hozott lázba, hiszen végre valahára a cameószerepekből kilépve, Thanos megmutatta igazi erejét az univerzumnak!
Nagyon féltem tőle. A Marvel eddig ugyanis Lokit kivéve nem igazán tudott értékelhető, igazi badass gonoszt felmutatni, hiába jelentkeztek már 18 egészestés alkotással. És bárhogy is próbálnám szépíteni, ez óriási negatívuma az egész MCU-nak, függetlenül attól, hogy a filmjeik többsége ennek ellenére is bőven a szórakoztató kategóriába tartozik. Itt viszont óriási volt a nyomás a készítőkön. Itt nem lehetett meglépni azt, hogy Thanost elrontják, hiszen az lényegében az egész eddig felépített sorozat vesztét okozhatta volna az összképet tekintve. De hál’ Istennek, nem így történt. Thanos az, akinek beharangozták, Thanos olyan erős, mint amilyennek a néző gondolja és reméli. Sőt… Thanos összetettebb karakter, mint azt a legmerészebb álmunkban is gondolnánk. Ez az Ő filmje, nem pedig a Bosszúállóké.
Alapjába véve hozta a jobb Marvel-filmek színvonalát, néhol döcögött, néhol túlment a vicceskedés, de amivel mégis több lett, mint a korábbiak, hogy itt sikerült végre igazi, érezhető drámát és súlyt belepakolni a játékidőbe. Thanost nem korlátozták le, neki nem mondta meg senki, hogy mit csináljon, végre nem cirkuszi mutatványokkal próbáltak meg hőseink egyről a kettőre jutni. Ez óriási pirospont mind a készítőknek, mind pedig a stúdiónak. Thanos uralta a vásznat és a játékidőt, és tartotta a szavát mindenhez, amit kiejtett a száján. Ismétlem, MINDENHEZ!
Így pedig mi nézők a lehető legjobban jártunk. Kaptunk a pénzünkért, a 10 év kitartó rajongásért egy kiváló filmet, a Marvel-univerzum legkiválóbb gonoszával karöltve. Kell ennél több? Menjen el mindenki a moziba és harapjon bele ebbe a gyümölcsbe, mert megéri! 10/10
A stáblista legeslegvégén van egyetlen egy extra jelenet, szóval senki ne hagyja el a termet idő előtt!
