Ha az Agymenőket nézve mindig is foglalkoztatott, hogy honnan ered Sheldon ismétlési mániája; mi történt akkor, amikor urániumot akart szerezni egy kísérletéhez és felbukkant az FBI; miért nem tanult meg vezetni; milyen apropóból született meg főhősünk által készített első kapcsolati szerződés, mi fán terem a matológia, valamint még számos fontos kérdésre, akkor itt a te sorozatod.
Az Agymenők szereplői közül-fizikailag és átvitt értelemben is- toronymagasan kiemelkedő elméleti fizikus nagyon rövid idő alatt (legtöbbször akaratán kívül) képes kiborítani a környezetét, gondolkodás nélkül mindent kimond, ami az eszébe jut; a napirendek és egyéb olyan dolgok elkötelezett híve, amik teljesen beszabályozzák a mindennapjait és akár évekig is vár, hogy valaki orra alá dörgölhesse, ha az valamiben hibázott. Egy ennyire összetett figura, aki mindezek ellenére mégis nagyon szerethető, szinte kiabált egy saját sorozatért, amit egy fiatalkori spin-off formájában végül 2017-ben meg is kapott. Az anya szériával ellentétben azonban itt egy egykamerás szériát kapunk, ahol nincsen aláfestő nevetés, így sokkal inkább filmes beütésű.
1989-ban járunk Kelet-Texasban, a barbecue, Isten és az amerikai foci szentháromságának földjén. Itt él hétköznapi családjával a hétköznapinak egyáltalán nem nevezhető 9 éves kisrác, a majdani elméleti fizikus Sheldon Lee Cooper (Iain Armitage-Hatalmas kis hazugságok). A família életébe a következő iskolaév kezdetének előestéjén csöppenünk bele, amelyen azonnal egyértelművé válik, hogy egy nagyon érdekes közösség mindennapjait fogjuk lépten-nyomon látni. Főhősünk fiatal kora ellenére (és ikerhúga, Missy legnagyobb örömére) bátyjukkal fog egy középiskolai osztályba járni. Már a vacsora, illetve a következő nap során kiderül, hogy a kisfiú mennyire nem egyszerű figura, és hogy inkább megijeszti az embereket különcségével és eszével. A 9 év alatt már megedződött hozzátartozói nagyon régen megtanulták kezelni a különcségét és a személyiségéből fakadó egyéb szokásait, azonban a tanárai rövid idő alatt eljutnak odáig, hogy inkább felmondanak, csak ne kelljen tanítaniuk ezt az okostojást. Szerencsére azonban nem eszik ilyen forrón azt a bizonyos kását.
Bár előzmény sorozatról van szó egy jól ismert figurával, a készítők, Chuck Lorre és Steven Molaro nagyon jól és rutinosan látták, hogy Sheldon egyedül nem lesz képes elvinni a hátán a sorozatot, így igen szerethető és nagyon jól megírt karaktereket kapunk a kisfiú mellé. Az első pár rész még csak tapogatózik, a családtagoknak és egyéb szereplőknek adott egyéni játékidőket váltogatják, keresik a megfelelő arányokat. A nézőnek pedig onnantól lesz igazán jó dolga (még többször nevethetnékje), amikor képbe kerül Mimó (Annie Potts-Szellemírtók), Sheldon nagymamája. Mert ő bizony nem egy szokásos, általános értelemben vett nagyi: rendszeresen szerencsejátékozik, fogad, özvegy mivoltából fakadóan akár egyszerre több pasi is csapja neki a szelet (ő pedig ezt el is várja) és az övé Texas legjobb sültje. Mindezeken kívül mérhetetlen türelemmel és szeretettel viseltetik zseni unokája irányába.
És éppen ez az, ami ezt a sorozatot kiemeli a szokásos felnövés történetek közül. Ugyan a főszereplőnek most is (többszörösen) nehéz dolga van a felnőttek egyre közeledő világával, azonban a családja mindenben támogatja és fenntartás nélkül szereti. Sheldonra pedig igen csak ráfér a normális családi háttér, bár szerettei egytől egyig maguk is roppant különcök: édesanyja (Zoe Perry az Agymenőkben Sheldon anyukáját játszó színésznő lánya) roppant vallásos és vaskalapos a nevelés és az élet minden területén; édesapja (Lance Barber már az Agymenőkben is benne volt egy rövidke szerep erejéig, ott Leonard egyik iskolatársa volt, aki folyamatosan szívatta őt) a helyi középiskolai futball csapatának nem annyira sikeres edzője, bátyja (Montana Jordan) ennek a csapatnak a játékosa és a család legbutább tagja; ikertesója (Raegan Revord) háttérbe szorul harmadik gyerekként, azonban ezt roppant csípős beszólásokkal és aranyos magabiztossággal viseli, Mimóról pedig már esett szó korábban.
Az ifjú Sheldon első évada szerethető, vicces, és megtanítja a nézőjét arra, hogy az átlagostól nagyon különböző emberek is lehetnek roppant szerethetőek, és kellő humorral és többszörös póker arccal remekül át lehet lendülni a rengeteg furcsaságon, idegesítő szokáson. Mert a humor rengeteg mindenre gyógyír lehet, és ez a sorozat ügyesen bújtatja sokszor a humor különböző árnyalati mögé az olyan családi és emberi nehézségeket, mint egy teljesen új és szokatlan szituáció elfogadása és megszokása; hogy mennyire megterhelő lehet a különböző családtagoknak egy minden szempontból különleges gyerek nevelése, kordában tartása és elfogadása; hogy hiába szeretünk valakit, ha az akaratán kívül legtöbbször az agyunkra megy; és hogy egy anyának (illetve apának) milyen nehéz elfogadnia, szeretnie, támogatni a gyermekét és megpróbálni nem beleavatkozni túlzottan az életébe, hagyni, hogy saját maga próbálja meg megoldani a nehézségeket és a felmerülő problémákat. Mert a legtöbbször az is éppen elég, ha ott vagyunk neki, amikor szüksége van ránk és akármikor fordulhat hozzánk segítségért.
Az első évad jól építkezik az anyasorozatban megkedvelt Sheldon szokásaira és különcségére, a részek pedig ügyesen vannak ezek eredetének, beidegződésére felépítve, hiszen aki kedveli ezt a zseniális elmét, valószínűleg foglalkoztatja, hogy miért nem tartja a geológiát tudományágnak; miért imádja annyira a vonatokat és miért Spock a kedvenc Star Trek szereplője. A bevezetőben említetteken kívül erre is mind fény derül. Igazán remélem, hogy van még puskapor és nem lőtték el már most a legnagyobb részét.
Az ifjú Sheldon minden Agymenők rajongónak kötelező darab, de ha csak egy jó kis nevetésre, kikapcsolódásra vágysz, illetve azt hiszed, hogy a te testvéred/gyereked/unokád a legidegesítőbb a világon, akkor mindenképpen kezd el nézni. Akkor sincs semmi baj, ha egyetlen Agymenők részt sem láttál, így is simán élvezhető. A részek sem túl hosszúak, körülbelül 20 percesek és csak 22 készült eddig belőlük. A történéseket pedig ki más narrálhatná, mint Jim Parsons, a felnőtt Sheldon. 7/10
Június 1-jén Az ifjú Sheldon első évadának mind a 22 epizódja felkerült az HBO GO-ra: az első 15 rész szinkronos és feliratos, a többi egyelőre feliratos változatban. A sorozat szinkronos verzióját július 15-től vetíti az HBO3, ahol hetente három rész kerül adásba.
Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren!
