Hinni egy Gaimanben - Amerikai istenek

2018. április 09. - Fincherista

Felgyorsult, globalizált világunkban bele sem gondolunk, mennyi mindent köszönhetünk más nemzeteknek, mint ahogyan abba sem, hogy mennyi mindent adtunk mi a világnak. Így hát az sem fordul meg fejünkben, hogy útjaink során mit hurcolunk magunkkal a bőröndökön kívül. Neil Gaiman ezt a gondolatot ragadta meg az Amerikai istenekben, ugyanis leghosszabb regényének alapvetése, hogy a bevándorlók nem csak materiális javaikat hozták az Újvilágba, hanem kultúrájukat, s ezáltal isteneiket is. A népek olvasztótégelye így a legkülönfélébb hatalmakat megtestesítő istenségek életterévé vált, annak szó szoros értelmében, hiszen Gaiman regényében az istenek nem csak a művészeti alkotások, illetve a szentírások hősei, hanem a társadalom élő, lélegző tagjai. Isteni erejük, illetve hallhatatlanságuk ugyanakkor garantált, amíg akad a halandók közt olyan, aki hisz bennük.

ag.jpg

Tovább

Filmek a szabadban

2018. április 07. - kultúrfaló

Az emberek egy része csupán akkor lépi át az otthona ajtaját és tölt el bizonyos időt a természetben, ha jó idő van, esetleg nyaralni megy. Azonban szép számmal vannak olyanok is, akik a határaikat feszegetve, a nem annyira ideális időjárási viszonyokra fittyet hányva indulnak kalandra, esetleg túrázni. 

holdfeny.jpg

A most is szubjektív listánkat ezúttal a tavasz ihlette és az öröm, hogy végre kiszabadulhatunk a négy fal közül.

Tovább

Kockamennyország romantikus köntösben – Scott Pilgrim a világ ellen

2018. április 05. - hakos05

Hollywood előszeretettel happolja el azokat az európai rendezőket, akik egyedi látásmódjukkal vérfrissítést jelentenek a stúdiófilmek berkeiben is. Utóbbi tekintetében viszont lehetetlen némi kompromisszumot kötni és sajnos elenyésző azoknak a készítőknek a száma, akik a tengerentúlon is meg tudták őrizni egyediségüket. A 2010-es Scott Pilgrimet látva azonban kétség sem fér ahhoz, hogy a rendező szabad kezet kapott, melynek köszönhetően a film még mai szemmel nézve is üdítőleg hat. Azért tűnhet ennyire frissnek, mert nem teremtett trendet. Nehéz is lenne követni, tekintve hogy az sem egyértelmű, hogy hova is sorolható a film. Edgar Wright munkásságától egyébként sem áll távol a többműfajiság: a Haláli hullák hajnala a zombihorrorokat fordította át vígjátékba, a Vaskabátok a zsarufilmekből csinált viccet, a Világvége pedig sci-fi elemekkel dúsított komédia lett. A Scott Pilgrim a világ ellent már nem ilyen könnyű felcímkézni, noha maga a történet egyáltalán nem bonyolult, de nem is hétköznapi.

scott_pilgrim_two_2010_a_l.jpg

Tovább

Watchlistről kihúzva #11 - Ready Player One

Azt nyilván ti se gondolhattátok komolyan, hogy pont a Ready Player One fogja megúszni a Watchlistet, amikor már a premier előtt is csíptük a filmet, ráadásul valamennyien olvastuk a film alapjául szolgáló könyvet, rajongunk a szép emlékű '80-as évek sajátos atmoszférájáért - ha nem hiszed, nézz bele Deckard pisztolycsövébe a főoldalon, és várd a kattanást -, de annyira, hogy nem voltunk restek csokorba szedni a Ready Player One geekpápájának, James Hallidaynek a kedvenceit, szám szerint 123456, 7-et, és mindennek tetejébe' még Spielberget is imádjuk. Na, ugye, hogy nem?

ready_player_one_1-03.jpeg

Tovább

Peter Clines - 14

2018. április 01. - kultúrfaló

Mire is vágyik az ember, ha társasházban kell laknia? Először is elfogadható áron akarja megtalálni új lakóhelyét (akár bérli, akár megveszi); a szomszédok ne zavarjanak sok vizet, de ha úgy adódik, lehessen rájuk számítani, végül a ház ne legyen a világ végén, könnyen el lehessen jutni bárhova. Ezen szempontok mindegyikének megfelel főhősünk, Nate Tucker új albérlete, mely Los Angeles egyik régi téglaépületében, a Kavach-házban van. A költözés után nem sokkal egyre több rejtélyes dolog kelti fel a figyelmét, ráadásul mutáns zöld, plusz egy lábbal rendelkező csótányok futkároznak szanaszét az épületben. 

14.png

Tovább

Egy kevésbé ismert gyöngyszem - A halál nyomában

2018. március 30. - REMY

Ugyan túl volt már ekkora a csúcson a belga akciósztár, a 2004-es esztendőben mégis kapott valami szikrát a Halál nyomában című projektje. Mi több, egy meglepően pofás kis filmet rakott le nekünk az asztalra Van Damme és a stábja, ami ráadásul nem félt bevetni erőszakos és véres elemeket is a siker elérése érdekében.

maxresdefault_13.jpg

Tovább

Ahová megyünk, ott nincs szükség utakra - Ready Player One

2018. március 27. - Mikesi Tomi

A popkultúra Szent Gráljának kikiáltott Ready Player One című regényből Steven Spielberg rendezett filmváltozatot. És ha valaki, hát A cápa, az E.T., a Jurassic Park és az Indiana Jones filmek rendezője kifejezetten otthonosan mozog a témában. A Ready Player One egyszerre disztópikus sci-fi és utópikus tisztelgés a 70-es és a 80-as évek tömegkultúrája előtt.

rpol.jpg

Tovább

A nosztalgia csúcsa - Ready Player One

A könyv

A nosztalgia egy olyasfajta fegyver, amivel csodákat, valamint oltári nagy csalódásokat is véghez lehet vinni. Nem könnyű használni, hiszen történjék bármi, a szívünkig hatol. Megszorítja, emlékeket idéz, boldoggá tesz, vagy ne adj Isten, fájdalmat okoz. Ernest Cline a 2011-es esztendőben papírra vetette a Ready Player One című nagysikerű regényének történetét, melyben a 80-as évek legikonikusabb játékai, karakterei, pillanatai kaptak helyet, s mindezt egy olyan modernkori, posztapokaliptikus jövőképbe helyezte, ahol a virtuális világ szebb és jobb, mint a környezetünk. De vajon mindenki számára élvezhető a történet, vagy ez csupán annak a generációnak nyújt maradandót, akik átélték a már említett korszakot? Vajon nincs-e túltolva a nosztalgia, és működik-e mindez ennyire töményen és sziruposan? Ezer meg egy kérdést lehetne feltenni még, de a választ csak akkor kapod meg, ha átéled az OASIS nyújtotta lehetőségeket.

readys.jpg

Azonban még mielőtt Steven Spielberg-mozija elérne hozzánk, és filmként is megcsodálhatnánk Parzival óriási kalandját, lássuk, milyen volt számunkra a Ready Player One könyvként.  

Tovább