La Chana, a flamenco királynője

2018. február 06. - kultúrfaló

Egy idős asszony ül egy széken, a fájós térdét masszírozza. Miután rendre utasította a rakoncátlankodó testrészt, elhelyezkedik a széken, tapsra emeli a kezét, behunyja a szemét és a lábaival követni kezdi az egyre intenzívebb tapsot. Alig telik el pár pillanat és nyoma sincs semmiféle fájdalomnak. Mi nézők pedig nem bírjuk levenni róla a szemünket. Ő La Chana, a flamenco királynője és a neve annyit jelent, hogy aki mindent tud...egy pillanatig sem kételkedünk.

A filmet a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon láttuk, ahol elnyerte a Közönségdíjat.

lachana.jpg

Tovább

Híres mesterségem címere - Én, Tonya (duplakritika)

Lakat Barnabás
Mivel a sport és legfőképpen a sportesemények iránt az érdeklődésem a nullához konvergál, ezért a figyelmemet egy sportfilmmel igen nehéz felkelteni. Az Én, Tonyára is csak szinte úgymond az utolsó pillanatban kaptam fel a fejem, amikor már egyre több helyről, egyre több jót hallottam róla. Aztán mikor végül rászántam magam, hogy megnézzem az előzetesét, rögtön fel is került a várólistámra. Persze nem is egy sima sportfilmmel állunk szemben, sokkal több ez annál, és esetünkben igaz az elcsépeltnek ható állítás, miszerint az élet írja a legjobb forgatókönyveket.

i-tonya-still.png

Tovább

Ruhatárad legelegánsabb darabja - Fantomszál

2018. február 04. - Fincherista

Nem sok érv szólt amellett, hogy a Lincoln megformálásáért harmadik Oscar-díját bezsebelő Daniel Day-Lewis valaha is visszatérjen a nagyvászonra. A bemutatása idején öt éves pihenőt bejelentő színészóriás karrierjében nem ez volt az első önkéntes eltáv, a méltatlanul keveset emlegetett bokszfilmje, A bunyós után is fél évtizednyi szünetet kért. Akkor Scorsese és DiCaprio unszolására végül beadta a derekát, s a karrierjében mindig jó érzékkel szerepet választó Day-Lewis majdhogynem aranyszoborig vezette a New York bandái Bill Cuttingját. Ezúttal is kicentizve, de valóban öt évet kellett várni rá, hogy a filmmel egyébként is ritkán jelentkező színész újra elkápráztathassa közönségét. De mint általában, újfent megérte a várakozás.

todays_programme_landscape_image_phantom_thread.jpg

Tovább

A sétáló magányossága - Everybody's Gone to the Rapture

2018. február 02. - Duba Dániel

A szórakoztatóiparban a világvége tuti üzlet. A regényírók, a filmesek és a játékgyártó cégek ezt manapság épp olyan jól tudják, mint a maják ezer évvel ezelőtt. Tudatra ébredő számítógépes hálózatok? Csúnya, gonosz virulensek és agyevő zombik? Külpolitikai feszültségek és a nagy, piros indító gomb? Volt szerencsénk. A The Chinese Room nevű játékfejlesztő cég viszont egy merőben szokatlan és különleges hangulatú játékkal világítja meg előttünk, hogy lehet ezt a műfajt úgy is űzni, ahogy még senki, soha.

rapture_1.jpg

Tovább

Szuperhősös pszichoanalízis - Légió

Első évad kritika és ajánló

2018. február 01. - Fincherista

A Sigmund Freud nevéhez fűzendő pszichoanalízis lényege, hogy az ember elfojtott gondolatai, traumatikus élményei beépülnek a tudatalattiba, s az egyént annak akaratán kívül is képesek befolyásolni, némileg képükre alakítani. Az elme felszabadítása terápiák, valamint a tudományos eszköztár segítségével jobb esetben megoldható, azonban ennek képi ábrázolása aligha lenne vonzó sokaknak. Vizuálisan az már érdekesebb lehetne, ha ezen emlékek materializálódhatnának, s az egyénnek a szó szoros értelmében meg kellene küzdenie velük. A művészet szerencsénkre könnyedén fel tudja oldani az irracionális megvalósíthatóságának dilemmáját, elég csak a természetfölöttit beépíteni a történetbe és már kezdődhet is a Légió címre keresztelt nyolc menetes, szuperhősös összecsapás.

leg2.jpg

Tovább

Must be funny in the rich man's world - A Világ Összes Pénze

2018. január 30. - Creativ3Form

Az előzmények tartalmából

Eme filmmel kapcsolatban két kérdés mozgatta igazán az embereket. Az egyik, hogy vajon „hová lett Damon Hill?” Esetünkben Kevin Spacey, amire természetesen tudjuk a választ, hiszen nem egy hirtelen jött tragédia, vagy egy „összevesztem a rendezővel” konfliktus vetett véget a szereplésének (reméljük a karrierjének azért nem), hanem egy, a mára már hétköznapi cselekedetté vált szexuális vádaskodás. Vajon mennyivel lett volna ő más? Egyes jelenetekből mit, hogyan és mennyire mást hozott volna ki? Erre a kérdésre azonban már soha nem kapjuk meg a választ, ugyan is a botrány után Scott és stábja nem sokat gondolkodott, kitette Spacey szűrét a filmből, és tartva a megjelenési határidőt, mindösszesen két hét leforgatása alatt újraforgatta jeleneteit Christopher Plummerrel, aki korban és kinézetben közelebb állt J. Paul Getty személyéhez. A másik nagy kérdés az volt, hogy vajon Scott visszatalál e a régi énjéhez, vagy tovább erősíti a mára – sajnálatos módon – méltán kiérdemelt iparos jelzőt?

michelle-williams-wahlberg-06jun17-01-1024x680.jpg

Tovább

Gyász, harag, bosszú - Három óriásplakát Ebbing határában

Teljesen valószínűtlen szituáció ugyan, de ha mindennemű háttértudás nélkül ültem volna le a film elé, és valaki azt mondta volna, hogy most a Coen fivérek legújabb munkáját fogom látni, ami a Fargo kvázi folytatása, akkor bizony hittem volna neki. A Három óriásplakát ugyanis mind stílusát, mind hangvételét tekintve rokonítható Coenék lassan negyedszázados mesterművével, és hát további egyértelmű kapcsolódási pontként ott van Frances McDormand is. Sőt, még a két film zeneszerzője is ugyanaz, Cartell Burwell személyében. Ezek után nem csoda, ha az ember párhuzamot von. És van még valami közös. Miképp a Fargo, úgy a Három óriásplakát Ebbing határában is zseniális.billboard4.jpg

Tovább

Műfajok határán - Képmás 1x01

2018. január 28. - hakos05

Ember legyen a talpán, aki a mostani dömpingben lépést tud tartani a sorozatokkal. A tavalyi évben, nem számítva a realityket, 487 került belőle az amerikai piacra. Nézőként természetesen csak néhányat lehet követni, de hogy ebből egyáltalán mennyiről lesz tudomásunk, már a marketingesek feladatkörébe tartozik. Én mindenesetre a hazai HBO nélkül arról sem tudnék, hogy létezik a Képmás (Counterpart) című sorozat. Pedig nem kisebb név a főszereplő, mint az Oscar-díjas J.K. Simmons.

counterpart_0567.jpg

Tovább