Nem gondoltam, hogy David Lynch valaha is meglepetést fog okozni, hisz nem rajongok a filmjeiért, sőt... anno a Dűne akkora csalódást okozott, amelyet kevés film tudott az életem során. Aztán a Mulholland Drive se váltotta be a hozzáfűzött reményeket, és így hanyagolni kezdtem a munkásságát. Végül erőt vettem magamon és egy ajánlás miatt nekiültem a filmnek. A végeredmény magáért beszél. 

Először is a film egy életrajzi drámát dolgoz fel, melyben Joseph Merrick életének egy részét ismerhetjük meg. Joseph 1862-ben született Leichesterben. Akkor még teljesen normális külsővel rendelkezett, mivel a betegségének az első jeleit csak 5 éves korában észlelték. A kamaszkorára teljesedett ki és torzult el a külseje úgy, hogy a mostohaanyja is eltaszította. Később egy cirkuszi társulathoz került, ahol a nézőket riogatták a kinézetével. Egy nap viszont megtalálta a szerencse és Dr. Frederick Trever, a londoni kórház orvosa kimentette őt a kiszolgáltatott helyzetből. Az élete ezek után teljesen megváltozott és barátokra lelt...

Minden elismerésem Lynché, mivel ezt az életrajzi filmet elképesztően jól megrendezte. Ha a színészi játék nem lenne ennyire kifinomult, akkor simán azt mondanám, hogy egy 40-es, 50-es évekbeli film. És ezt nem csak a fekete-fehér képi világ miatt mondom, hanem az egész film ábrázolási módja miatt. Rendkívül korhű és szerencsére nem pakolták tele giccsekkel. Egyszerű a nagyszerű - tartja a mondás, és ez is az egyik erőssége a rendezésnek.
A színészek közül leginkább John Hurt játékát kell kiemelni, mert nagyon jól játszotta Merrick szerepét. Nem lehetett könnyű, hisz a mozgásai korlátozva voltak a testi elváltozások miatt. Hurt mellett a legnagyobb sztár kétségkívül Anthony Hopkins volt, aki szerintem itt nem volt kiemelkedő, bár a hangsúly egyértelműen nem rajta volt, ezért nem is kellett annyira megfeszülnie.

Amit elmesél nekünk a film az rendkívül elszomorító és elgondolkodtató. Elképesztő, hogy mennyire kitudja használni az ember a másikat és mennyire semmibe tudja venni a másik érzéseit. Sajnos ez manapság is probléma, és nem hiszem, hogy változni fog, de azért reménykedem benne. Más nyomorán rengetegen tudnak röhögni... A film ezért is egy kőkemény dráma, mert rádöbbent minket az ilyen dolgokra és megmutatja, hogy egy hátrányos helyzetű embernek mennyi mindent kell kiállnia az élete során.

Ezek után a filmet mindenkinek ajánlom, mert tényleg egy minőségi alkotásról beszélünk. Azt azért nem mondom, hogy többszörnézős, de egyszer mindenképp látni kell. 8/10