Az év egyik legjobban várt filmje volt nálam, egészen addig, amíg nem hallottam meg az első visszhangokat a filmről. Alapjáraton nem szoktak hatással lenni rám az előzetes kritikák, de ennél a filmnél sajnos mégis megtörtént az eltántorítás. No, de elérkezett a pillanat, és meglestem a Gengszterosztagot, és a rengeteg hibája ellenére is jól szórakoztam a bő két óra alatt.

Hála Mickey Cohennek, a 40-es, 50-es években, Los Angelest is elérte a bűnözés. A gengszternek egyre bővül a birodalma, és nem csak a kábítószer, és fegyverkereskedelem, hanem a kuplerájok, és kaszinók is a markában voltak. Emellett a bíróság és a rendőrség nagy része is neki dolgozott. Egyszóval Los Angeles királya volt Cohen. Azzal viszont nem számolt, hogy a városban néhány zsaru keresztbe akar majd neki tenni, s ezáltal háborút indítani a bűnözés ellen…

Ruben Fleischer lusta volt. Mégpedig azért, mert nem használta ki a projektben rejlő potenciált. Adott volt számára egy első osztályú színészi társaság, egy rakás pénz, valamint egy lehetőség, hogy a gengszterfilmeket ismét visszahozza a köztudatba. Semmit nem úgy csinált, hogy sikeres legyen a film.

Véleményem szerint ott rontotta el, hogy semmi eredetiséget nem akart belecsempészni a műbe a rendező, ami által egy sablonokkal teli maszlag lett az egész. Jól muzsikál ugyan, hiszen a megszokott, jól bevált taktikát illetve sablont alkalmazta, és ezért egy bő 2 órás szórakoztató kikapcsolódást tud nyújtani a film, de ezenkívül semmit. No, persze ez valakinek elég, de ha megnézzük azt, amiből ezt mind kifőzte, akkor már húzhatjuk egy kicsit a szánkat. A story egyszerű, és sehol egy furfangos csavar, vagy egy meglepő fordulat, ami sajnos kiszámíthatóvá teszi a történéseket.

Emellett fel lehet még róni neki a borzalmas steril, giccses képi világot is, ami szerintem nem illett a filmhez. (Ezzel lehet, hogy csak én voltam így.) Valamint a karakterek ürességét. Legtöbbjük csak jött-ment, szinte jelentéktelen képet mutattak magukról. Sean Penn karakterén kívül az összesben benne maradt az a plusz, amit a neves színészi gárda megteremthetett volna. De sajnos nem így lett.

Ami viszont tetszett, és amivel lezárnám a Gengszterosztag értékelését, hogy a 2 órás játékidő tényleg kikapcsolja az embert, és ha nem várunk el semmi újat a filmtől, akkor nem fogunk a kardunkba dőlni. Nagyobb volt a füstje, mint a lángja, de egy 7/10-et még így is megér nekem, hiába a sok hiba.