A film megjelenése után az emberek többsége áradozni kezdett az újdonsült indonéz csodáról, a Rajtaütésről. Az elmúlt évek egyik, ha nem a legjobb akciófilmjeként tartották számon, és csak a legjobbakat lehetett róla olvasni. Miután a tavalyi évben kijött a Dredd bíró legújabb darabja, az emberek egyből kezdték is a párhuzamot vonni a két film között, hiszen nagyjából ugyan az a kettő film. No, de ez csak egy érdekesség volt, mert itt a Rajtaütés most a lényeg.

Jakarta nyomornegyedében áll egy óriási menedékház, melyben a leggonoszabb gengszterek és gyilkosok élnek. A ház még a rendőrség számára is tabu volt, egészen addig, amíg egy különleges csoport rajtaütést nem tervezett, hogy elkapják a hírhedt drogbárót, aki az egész épületet üzemelteti. Az alakulatnak élet-halál harcot kell vívni az épületben tartózkodó emberekkel, azért, hogy legyen esélyük az életben maradásra…

Tehát Indonézia… Az ország nem szokott halomszámra filmeket készíteni, legalábbis olyat, ami eljut az európai, amerikai piacra, de most sikerült nekik. A Rajtaütéssel megnyerték az egész világ elismerését, és már a folytatás van készülőben.

Az akciófilmek között manapság rengeteg lapos, klisékkel teli tucatalkotás lát napvilágot, így az elvárt szint eléggé elkezdett csökkenni. Már a legkisebb pozitívum után is elismerő jelzőket használunk, hogy megnyugtassuk magunkat, hogy nincs minden veszve. Az ázsiai ország gondolt egyet, és mindent, amit csak lehet belepakoltak a filmbe, hogy egy igazi adrenalin bombát küldjenek világszerte. Szinte megállás nélkül kapjuk a bunyót, golyózáport, csontropogást, és feszültséget, tehát minden olyat, ami egy igazi férfias akciómozihoz kell.

A filmhez persze egy történetet is kellett társítani, ami jelen esetben egy végletekig le lett egyszerűsítve. Ez viszont a lehető legjobb lépés volt, mert nem a storyt kellett figyelnünk, hanem azt, amit a filmvásznon láthatunk. Olyan kidolgozott, már-már realisztikus koreográfiákat láthattunk a színészektől, hogy a verekedős jelenetek magasan a hátukon vitték a filmet. Az Ázsiaiaktól persze részben elvárható, hogy jól mozogjanak az ilyen helyzetekben, de itt tényleg egészen káprázatos minőséget kapunk a harcművészetből.

A Rajtaütés tehát egy végtelenül élvezhető akcióbomba, ami mindenképpen megérdemli a dicséreteket, de nekem mégis hiányzik belőle valami. Valami olyan, amit nem lehet megfogalmazni, de nincs jelen a játékidő alatt. Ettől függetlenül mindenkinek látnia kell. 7/10