Egy éjjeli órában, lámpafényben, Guillermo del Toro leült a szobájának asztalához, majd felnyitotta a játékdobozának tetejét és kivett egy műanyag robotot. Ellenfélnek kiválasztott egy dínó formájú bábút és elkezdett a robotjával harcolni ellene, ám amikor a jó legyőzte a gonoszt, akkor nem hagyta abba a szórakozást, hanem kivett egy még nagyobb ellenfelet, és ezt egészen addig folytatta, amíg az anyukája el nem zavarta aludni. Nos, ez a történet sok embernek mutathat tükröt, hiszen sokan járhattak így, ám jóval kevesebben azok, akik több tíz millió dollárt kaptak a kezükbe felnőtt korukban, hogy vigyék filmvászonra ezt a jó kis mókát.

Az emberek úgy gondolják, hogy a gonosz, az idegen a csillagok között bujkál, ami lehetséges is, de jelen esetben alattunk rejtőzködnek. A Csendes-óceán mélyén egy kapu segítségével óriás szörnyek tudnak átjönni a mi világunkba, hogy azt romba döntsék. Az egyetlen módja, hogy legyőzzük a szörnyeket, nem más, mint a jaegerek bevetése, akik képesek felvenni a harcot az ellenféllel…

A trailerek alapján úgy tűnt, hogy del Toro óriási zúzdára készül, és a nyár, de talán az egész év legjobb blockbuster filmjét készíti el. Hmm, ez szerintem sikerült is neki, mert a Tűzgyűrű nem csupán egy akciódús, monumentális, robot vs. szörny harc, hanem egy gyerekjáték, ami nagyító alatt van. A film akármennyire is sötét (del Toro szereti az éjszakát), akármennyire is harcias (néhol talán durva is…), de mégis megmosolyogtatja az embert, mert tudja, hogy ezt nem kell komoly venni, hiszen ez csak egy játék. Aki a logikai buktatókat keresi a filmben az szerintem a lehető legrosszabbat teszi, mert kis túlzással el sem tudna addig számolni amennyi megtalálható benne, de ugyebár ez nem erről szól.

A Tűzgyűrű története rém egyszerű (telis-tele sablonokkal), de egy ilyen film esetében nem is emiatt megyünk el a moziba, hanem a látvány miatt és, hogy a kukoricánkat jóízűen elfogyasszuk, valamint kikapcsolódjunk. Del Toro a pop-corn mozi fogalmát tökéletesen mesélte el nekünk. Épp úgy, mikor a suliban egy tanár úgy adja le az anyagot, hogy otthon egy árva szót sem kell tanulni, mert a tanórán annyira befogadtuk az információt, hogy a dolgozatnál garantált a jeles osztályzat.

Az egyetlen hiba talán az, hogy a karakterek nem voltak elég erősek. Viszonylag sokat szerepeltek a filmvásznon a hús-vér emberek (igen, hisz nem csak robotok meg szörnyek voltak benne), ezáltal egy kicsit többet vártunk tőlük, mármint magától a karakterektől. A színészek közül Idris Elbát kell kiemelni, illetve a direktor kedvencét, aki mindig egy jelenség a filmekben, és aki nem más, mint Ron Perlman. Mind a ketten megérdemlik a dicséretet.

A látvány, ami miatt elmentünk a moziba (legalábbis a legtöbben) szerencsére nem okozott csalódást, sőt szerintem a Kaijuk egyenesen gyönyörűek voltak. Tehát a CGI-re nem lehetett panasz, ráadásul del Toro stílus jegyeit is könnyedén észrevehettük, mert bár eltért a megszokottól, de nem 100%-osan.

A Tűzgyűrű tipikusan az a film, ami a mozikba készül, és amit csak és kizárólag ott tudunk tökéletesen kiélvezni, mert az otthoni TV-k, vagy monitorok nem tudják átadni a NAGY fogalmát. A film; kikapcsol, szórakoztat, lenyűgöz, és megmosolyogtat. 8/10