Az idei évben lett 30 éves a magyar kultúrtörténet egyik legfontosabb darabja, az István a király, melyet sajnálatos módon Alföldi Róbert egyszerűen a földbe tiport, meggyalázott és bemocskolt.
A tegnapi előadás után egyből jöttek a lehúzó kritikák, és a kérdések, hogy mégis hogyan lehetett ennyire szánalmassá tenni ezt a művet. A válasz nagyon egyszerű… Alföldi Róbert. A rendező mindent megtett azért, hogy az előadásból minden magyarságot kiöljön, és hogy a karakter elveszítsék az erejüket. A színészek mai ruházata csak egy újabb liter olaj volt a tűzre, mert jellegtelenné tették az egész művet, aminek pont az igaz magyarságot kellett volna ábrázolnia. Ehelyett kaptunk Mercedest, Trabantot, valamint golyózáport, és Sötét zsarukat…
A politikai részbe nem szeretnék belefolyni, mert nem az én asztalom, de annyi szent, hogy órákig lehetne róla diskurálni, hogy melyik jelent mit akart ábrázolni az aktuálpolitikából.
Ami viszont szemmel látható és hallható, hogy a színészi játék katasztrofális. Hol van már Vikidál Gyula és Vadkerti Imre őserővel megáldott hangja? De említhetném Deák Bill Gyulát is, valamint Nagy Feró is csak paródiája volt önmagának az IK30-ban. Hamisak és gyengék voltak egytől egyig, és ezek a hibák egy ekkora műnél felerősödnek, mert mindenki árgus szemmel nézni a színészek minden egyes lépését. Nem tudták megteremteni a hangulatot és a katarzist sem tudták kiváltani a nézőkből. A szépség és a varázs teljes mértékben eltűnt.
Alföldi az István a királlyal megbukott. Mondanám, hogy divat lett leszólni az IK30-at, de ami tény az tény, és a végeredmény gyalázatos, rossz, silány, és az összes szinonimája ezen szavaknak.
