Végéhez értünk J.R.R. Tolkien A hobbit című könyvéből készült filmtrilógiának. Bár az alapanyagot nem olvastam, a Gyűrűk Urának mind a könyves, mind a filmes változatának nagy rajongója vagyok, ezért is ért (többek közt) engem is arculcsapásként a Váratlan Utazás már-már mítoszromboló bárgyúsága. A Smaug pusztaságával az alkotók kiköszörülték a csorbát, mert bár tovább folytatták a könyv gyakorlatias megerőszakolását (Legolas CGI-kék szemétől és Evangeline Lilly érzelgésétől szerintem az is a falat kaparta, akihez nem jutott el az info, hogy ők csak az akciójelenetek számát növelendő kerültek a filmbe, no meg egy teljesen felesleges és röhejes szerelmi háromszögféleség megteremtése végett), a film sokkal élvezhetőbb, sőt, minden elemében vállalhatóbb volt az első résznél. Ezek után egyetlen elvárásom Az öt sereg csatájával szemben csak annyi volt, hogy ezt a szintet hozza, amit, ha nem is maradéktalanul, de teljesített a film.
A történet ott folytatódik, ahol az előző rész abbamaradt, vagyis Smaug, a sárkány elszabadult és Tóváros lakóit fenyegeti. Az ő pusztításával nagyon dinamikusan indul a film, de gyorsan eltűnik a színről, hogy aztán a következő majd' egy órában ne is nagyon találkozzunk további izgalmakkal, egészen a címadó mozzanat kezdetéig. Furcsa ez a kiegyensúlyozatlanság Peter Jackson-tól, aki eddigi Tolkien-adaptációiban mindig ügyesen váltogatta az akciót, az egyéb párbeszédes jelenetekkel, míg ebből a szempontból ez a film abszolút két részre esett. Szerencsére a látvány, a hangulat és a színészek így is megmentik az unalomba fulladástól az első órát, utóbbi kapcsán a Tölgypajzsos Thorin-t alakító Richard Armitage játékát érdemes kiemelni, ami a harmadik részre nagyon kiforrottá vált. Egészen hátborzongató, ahogy megjeleníti a "sárkánykór" elhatalmasodását a karakteren, teljesítményével mindenkit lemos a vászonról Martin Freeman-estül, Ian McKellen-estül, akikre így sem lehet panasz.
Maga a címbéli csata olyan, amilyet Peter Jackson-tól várni lehetett: grandiózus, extra látványos, végig feszes, nem ereszti a nézőt egy pillanatra sem (és persze vértelen, hogy a PG-13-as besorolásnak megfeleljen). Ami az előző részekben elképzelhetetlen volt az most megvalósult: komolyan van okunk a főszereplők életéért aggódni, feszült, izgalmas harci jelenetekben csapnak össze az orkokkal, legyen szó a törp-csapatról, Legolas-ról vagy Tauriel-ről. Persze, aki már a Gyűrűk Ura második-harmadik részében is megcsömörlött a játékidő nagy részét felölelő csatajelenetektől, annak ez a film sem lesz a kedvence.
A katasztrófális első rész után a folytatásokkal Peter Jackson-éknak sikerült egy el- és befogadható szintre emelniük a szériát. A záró epizód ingadozásai ellenére is szépen vitte tovább és zárta le az első két rész ívét és, bár a kis túlzással számomra a Hobbit-trilógia egyetlen momentuma sem tudta visszaadni azt az egyedi hangulatot, történetvezetést stb., ami miatt a Gyűrűk Ura-filmek személyes kedvenceim közt foglalnak helyett, a korrekt második és harmadik résszel az alkotók végül nem taposták teljesen földbe saját és Középfölde lakóinak renoméját.
7,5/10