[másodvélemény] Raid 2 - Berandal (2014)

2014. december 16. - lutánnia

Mostanság jelent meg a magyarul is a Raid 2. (érdekes, hogy magyarul nincs alcíme, pedig a Berandal csirkefogót jelent indonézül, simán átfordíthatták volna), és gondoltam, hogy én is megéneklem a véleményemet erről a filmről. Ami nemcsak, hogy egy nézhető mozi, de remek folytatás is!

raid6.jpg

 A második részeknek van két szép tulajdonsága, az egyik éppenséggel az, hogy sokkal több pénzből készül, mint elődje (persze, ha nem valami ótvar nagy bukásnak készül folytatása). A második és lényegesebb tulajdonság, pedig az, hogy a folytatás már egy meglévő film továbbgondolása, tehát tudunk mihez viszonyítani az értékelésénél. No, ez a Rajtaütés 2-nél érdekes dolgokat gerjeszt, mivel az első résznek szinte egy mondatban összefoglalható története volt, és az sem shakespeare-i magasságokban csapkodott (swatosok, egy épületben rekednek, majd a főszereplő az összes csúnya bácsit kinyírja). Ezzel nem azt akarom mondani, hogy rossz lenne az első rész, egy ismeretlenségből jött akciófilmtől többet senki nem várt el, a lényeg úgyis a verekedés volt, amiből aztán sok remekül megkoreografált és véres küzdelem kapott helyet a filmben.

raid4.jpg

Így aztán joggal gondolhattuk volna, hogyha már az első részt úgy körbe ajnározták, akkor a második rész (aminek REMY-féle kritikáját itt találod), amelyet tényleg sokkal komplexebbnek ígértek, valóban egy igazán komoly gengsztereposz lesz. De a rendező Gareth Evans a történet helyett ismét a koreográfiákra helyezte a hangsúlyt. És ez egyáltalán nem baj, mivel olyan akcióorgia kerekedtek ki kezei közül, hogy mindenki megnyalhatja mind a tíz ujját.

A börtönben a saras verekedés, és a film vége felén lévő autós üldözés, szerintem új hivatkozási alapot ad, a hasonló témában készülő filmeknek. Ám hogy én, mint a szőrösszívű kritikus, ebbe is belekötök, mivel egy idő után (a játékidő több mint két és fél óra) ezek a szó szerint vérbő verekedések unalmassá válnak, sőt csömört kaphat tőlük az ember. És a film közben olyan érdekes kérdések merülhetnek fel a néző fejében, mint például: miért csak nagyon ritkán kapnak elő lőfegyvereket a szereplők (még a rendőrség is, aki Ramára gumibotokkal támad)? Komolyan az indonéz maffia és teljes testőrsége husángokkal és késekkel rendezi le területi vitáit?

Hiába, egy jó történet nélküli a filmet hamar elkapja Transformers-szindróma. Elképedsz a látványtól, de sajnos csak, mint külső szemlélő, nem tudsz azonosulni a szereplőkkel és céljaikkal, mintha egy videojáték végigjátszását néznéd Youtube-on.

raid5.jpg

 Ennyi szöveg után rátérnék a történet fordulataira, amik sajnos magányosan ácsorognak a verekedések szüneteiben. Szóval az események percekkel (órákkal?) az első rész után kezdődnek, az egyedüli túlélő Ramát rögtön beküldik az új küldetésébe, cserébe családját megvédik a bosszúszomjas maffiától. Az lesz a feladata, hogy leleplezze Jakarta mocskos alvilágának és a rendőrség korrupt vezetőségének kötődését. Ezért, hogy alibit biztosítsanak neki, bedugják egy ronda börtönbe, ahol össze kell haverkodnia Bangun maffiavezér fiával a forrófejű Ucoval, aki épp ebben az előbb említett állami intézményben tölti szabadidejét. A küldetésének utóbbi feladata remekül sikerül, de a fő feladat, mármint a korrupt rendőrség ügye, a film folyamán szépen elfelejtődik. Sőt, Rama még meg sem próbál valamit tenni az ügy érdekében, pedig ha sikerülne, talán visszamehetne feleségéhez és csöppnyi fiához.

 Helyette történet többi részét, egy nagyjából egy átalakított Keresztapa sztori foglalja el (sajnos Michael nélkül). Mármint, van itt is, régen forrófejű, de mára megfontolt maffiavezér (Bangun=Vito Corleone), és annak pöcs fia (Uco=Sonny Corleone csak unszimpatikusabb kiadásban), aki a film során átveszi az apja helyét, de véres bandaháborúba torkollik uralkodása (bár a háború itt előbb van mint az uralkodócsere, de a lényeg ugyanaz). És ebbe csöppen bele Rama, aki a film során rájön, arra az örök igazságra, miszerint, téglának lenni nem olyan jó, mert akár be is falazhatnak. Örökre.

raid3.jpg

Marát alakító Iko Uwaisnak az első részben nem kellett nagyon megerőltetnie színészi képességeit, mivel a vég nélküli akció nem adott teret neki. Ám a második részben már nyilvánvalóvá vált, hogy, mint a 80-as és 90-es évek nagy akciósztárjainak, neki is csak két arca létezik. Az egyik a szomorú macska tekintet (ez a drámai tekintete), a másik pedig az átlag nézése, mellyel a fél film alatt figyel, és sajnos Ikonak minimális a karizmája, így nem túl élvezetes a két nézése közti váltakozást figyelni. Bár szerepe szerint ő a LEGJOBB harcos szerte a Indonéziában, mégis az eseményekkel csak sodródik, a végső autós üldözés előtt inkább csak bunyózik, minthogy a cselekményt valamiféleképp irányítaná.

Ez a feladatkör a feltörekvő maffiózóra Bejora, és az apja szárnyai alól kifurakodó Ucora marad. Bejo kimért és mindig szép öltözékben szerepel, sántikál egyik lábára, ezért bottal jár. Ő vele kezdődik a film, ahol már rögtön bebírjuk határolni szerepkörét, mivel kinyírja és elföldeli Rama tesóját, egy okoskodó nagy monológ után. Persze, aki régen látta az első részt, annak ez a jelenet kissé homályos lesz. Uco pedig, a maffiafőnök gőgös pöcs fia, egy ordas nagy klisé, egyetlen funkciója az, hogy ellentmondjon apjának, hőzöngjön, és közben a mellét verje, hogy mekkora nagy ász is ő. Pedig sikereinek, már ha lennének, inkább Ramának köszönheti, mintsem az önfejű természetének.

raid1.jpg

A film mindeközben görcsösen próbál stílusosnak tűnni, ez a bunyók alatt ez működik is, a remek operatőri munka miatt. De az már egy másik dolog, hogy a szünetekben feleslegesen pozőrködik mindenki: a legtöbb szereplő a legmenőbb öltönyben, napszemcsiben feszít (még szobában is!) és kimért, de halálosan komolyan gondolt klisés dialógusban kommunikálnak egymás közt. Ebben a filmben humornak nyomát sem lelhetjük (még ironikus kiszólás sincs, pedig a 8-9 verekedés után azért Rama csak benyöghetne valamit). Ez a halálos komolyság még a mellékszereplőkön is érződik. Szám szerint három bérgyilkos van, az első egy csöves (akit Yayan Ruhian alakít, ő az első részben is szerepelt, mint Mad Dog a toronyház veszett kutyája), nagy a szakálla, és haja, őróla egy kis háttérinfót is megtudunk (kidobta az asszony, mert gyilkol) ezért kicsit meg is tudjuk sajnálni a film során. A további kettő egy napszemüveges lány, aki két kalapáccsal gyilkol, és egy srác (aki a testvére, vagy párja a lánynak, igazából nem derül ki) aki egy baseball labdával öl. Ezek annyira badassnek vannak beállítva, de akár egy rajzfilmben is szerepelhetnének. Komolyan, a napszemüveges lány fényes nappal egy metrón végez áldozatával, és annak testőreivel, ami egy remek bunyó (bár kicsit, mintha az Oldboyból nyúlták volna), de az már nincs megmagyarázva, és ordas dramaturgiai hiba, hogy a tömött metróról hogyan jut ki, a nyakig véres lány? A baseball labdával gyilkolászó srác, pedig egy vicc.

És náluk a legszembetűnőbb, hogy a konkurens maffia tagjai mennyire nincsenek felfegyverkezve, egy jó harcos egy tucatnyi emberrel végezhet anélkül, hogy bárki előkapna egy stukkert.

 A film mentalitását leginkább a végső boss fight-al lehet megfogni. Miután Rama egyedül puszta kezével/lábával felszámolta a rivális bandát (kérdéses, hogy a film elején miért nem rögtön azzal bízták meg, hogy nyírja ki az egész maffiahálózatot, simán menne neki, szerintem) és leszámolt két bérgyilkossal is, találkozik egy addig nagyjából 10 percig szereplő szakállas fazonnal, a konyhában. Épp ennivalót készítenek a szakácsok és kukták, amikor Rama bevonszolja magát. A séfek észreveszik őt, és a szakállas fickót, aztán egy szó nélkül libasorban kimennek az ajtón. Sehol egy kérdés Ramához, hogy miért vérzik, tudnak-e segíteni. Nem, ők meg sem lepődnek ezen, mintha mindennapos lenne a konyhában, hogy vérző emberek járkálnak ki/be. Majd megkezdődik a bunyó, a film lényege azzal a szakállas emberrel, aki egy szót sem szól a film alatt, de mégis ő a legjobb, az egyedüli aki Rama szintjén mozog, kvázi majdnem ütésálló. A konyhában dolgozók pedig nem tudom hova mentek, de holtbiztos, hogy nem a főnökhöz, aki egy ajtóval arrébb vacsorázik.

raid2_1.jpg

Bár a film sokszor logikátlan, de mint ahogy a kritikám elején említettem, folytatásként kezelem a filmet, és az elődjéhez képest szinte kirobbanó a fejlődés, történet, látvány és komplexitás terén. Bár így sem tökéletes a végeredmény, maffiafilmként nem állja meg teljes mértékben a helyét, harcművészeti filmként kiválóan teljesít.

Eredetileg egy 6-ost akartam neki adni, de az akciók olyan zseniálisak, hogy bőven plusz egy ponttal feljebb rúgja magát a film.  7/10.

A bejegyzés trackback címe:

https://supernaturalmovies.blog.hu/api/trackback/id/tr986935869

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nyílméregbéka 2014.12.16. 21:06:44

Minden leírt szóval és a pontozással is egyetértek. Remek meglátások és remek írás, gratula!

AlexAston 2014.12.18. 11:07:08

Nem is kell maffia filmként kezelni.
És pont e miatt érdemel több pontot. A harcművészeti technikák, és látvány, megvalósítás miatt. Mert ez a film erről szól, semmi másról.

lutánnia 2014.12.18. 14:12:44

@AlexAston: Az igaz tényleg jó benne a látvány, de (és ez lényeges) nagyon klisés a történet és ez számomra nagyon zavaró volt.

De azért még így sem olyan rossz, hiszen szinte kihívó nélkül az év legjobb akciófilmje. (igaz John Wick-et még nem volt szerencsém megnézni)