Tömény 80-as évek, ami bűzlik a szennytől - A sebhelyesarcú

2015. augusztus 21. - REMY

„The World is Yours”

A 70-es években Hollywood újra rákattant a gengszterfilmes zsánerre, aminek hatására az olyan rendezők, mint például Coppola vagy Scorsese, a halhatatlanok útjára léptek. Rengeteg film, és több klasszikus jelent meg ezekben az években, ám az i-re a pontot mégsem a korábban említett két nagyágyú tette fel (persze ízlés kérdése), hanem az a Brian De Palma, aki egy évtizeddel később, egy egész évtizednyi tömény, szirupos produkcióval jelent meg a nagyközönség előtt, hogy a hullámokat meglovagolva, megalkossa minden idők egyik, ha nem a legjobb gengszterfilmjét, a Sebhelyesarcút! Tony Montana átírt minden létező szabályt, és olyan elemi erővel sújtott le ebben a korszakban, amivel Al Pacino-t, egy még magasabb szintre juttatta.

scar2.png

Eredetileg a Scarface, az azonos címet viselő Howard Hawks produkciót szerette volna remakelni, ám a forgatás előtt felvetődött egy olyan ötlet, miszerint el kéne hagyni a 30-as éveket, valamint a sötét és szürke Chicagót, és az egész történetet át kéne helyezni napjainkba (az akkori 80-as évekbe), a kokainnal és hawaii ingekkel dúsított Miamiba. Az újítást a rendező, valamint Oliver Stone forgatókönyvíró is örömmel fogadta, így az előkészületeket már ezek alapján kezdték meg. Ez a korszak egy teljesen más megvilágításba tette az egész gengszterfilmes zsánert. De Palma nem a jól megszokott utat járta be, hanem az amerikai álmot meglovagolva, a kokaint és a „Tiéd a világ” felfogást felhasználva, egy sokkal lazább, véresebb és nyersebb filmet készített, amiben Tony Montana a világ egyik, ha nem a leggyorsabb gengszterkarrierjét futotta be. Az egyik pillanatban ugyanis még egy Kubából érkező hajón láthattuk, a másikban pedig már a villájában szívta fel a kokainhegyeket az asztaláról.

„Megölök én egy komcsit ingyen is, örömmel, de egy zöldkártyáért még ki is belezem.”

Mindez persze furcsa volt az olyan alkotások után, mint például a Keresztapa, ahol lassan, kimérten folydogált a cselekmény. De Palma és Stone itt viszont mindent máshogy csináltak… elfelejtették a szabályokat, csak és kizárólag arra koncentráltak, hogy elhárítsanak minden létező akadályt az Al Pacinoból elszabadult fenevad elől. Az egyedüli, aki szabályokat hozott létre, az maga Tony Montana volt. Egy olyan rendszert épített fel, amiben nem tűrte meg a gyerekgyilkosokat, nem nézte jó szemmel, ha nőket öltek, ha ellene fordultak, vagy a családját terrorizálták. A világ, amelyben Tony élt, egyetlen egy vezetőt volt képes fenntartani, mégpedig saját magát. Olyannyira akarta a hatalmat, hogy szinte bárkit feláldozott érte. Meredt tekintettel nézte azt, ahogy egy láncfűrésszel szétdarabolták a haverját, képes volt kinyírni bárkit azért, hogy zöldkártyához jusson, valamint szófogadóan beállt a sorba, amikor azt látta, hogy van előrelépési lehetősége az életben.

„Én Tony Montana vagyok! Aki velem baszakszik, a legjobbal baszakszik!”

Montana mindvégig hű maradt magához, és a karrierjének a legvégén is ugyanaz az utolsó, nyers alja-ember volt, mint az elején. Nem lett tisztelettudóbb, nem lett megfontoltabb, ugyanúgy a „Fuck” szócska volt a leggyakrabban használt kifejezés a szótárában, mint amikor még csak alig néhány dollárja volt.

scar1.jpeg

A Sebhelyesarcú egy olyan film, ami magán viseli a 80-as évek minden előnyét és hátrányát, nem kíméli a nézőket, képes a legnyersebb megoldásokra, és örömmel folyat el több liter vért is el a kamerák előtt. De Palma és Stone egészen mélyre, a csatorna legmocskosabb és legjobban bűzlő szegletébe helyezték az alkotást, ami minden korábbinál mélyebb szintre taszította a műfajt, no nem minőségben, hanem stílusban tért el a többi felejthetetlen társától. Megunhatatlan klasszikussá vált az idők során, ami nem csak a tökéletes színészi játéknak, nem csak a kiváló rendezésnek és forgatókönyvnek köszönhető, hanem annak a zseniális és laza stílusnak, amivel felvértezték a készítők eme alkotást. Talán kijelenthető, hogy a Scarface remake a lehető legjobb korban (Paul Engemann, Push It To The Limit című száma mindent elárul) és a lehető legjobb színészekkel készült el, ami miatt megismételhetetlen sikert könyvelhetett el magának, Giorgio Moroder bődületesen erős dallamai pedig csak tovább fokozták a Scarface-feelinget.

say.jpg

„Say hello to my little friend!’

Igazság szerint órákig lehetne beszélgetni a film minden egyes percéről, hiszen megannyi érdekesség (pláne, ha szeretted a GTA Vice City című játékot!) és klasszikus elem tarkította a játékidőt, ami felett egyszerűen nem lehet szemet hunyni. Egy dühtől és mérhetetlen energiától duzzadó explicit gengszter-mozi lett a Sebhelyesarcú, ami nem csak egyszerűen szórakoztat, hanem megbotránkoztat, pofán ver és megrugdos. 10/10

A bejegyzés trackback címe:

https://supernaturalmovies.blog.hu/api/trackback/id/tr647719152

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.